Mit tegyek, ha egyszerűen nem bírom elviselni az anyósomat?
Adott egy anyós, akivel nagyon viharos a kapcsolatunk.
10 éve vagyunk együtt a kedvesemmel -a családi házukban élünk, két gyermekünkkel-, akinek az édesanyja majd 15 év után visszaköltözött "hozzánk" oda, amit egyszer itthagyott - itt hagyta apukát gyerekkel, új kapcsolat- ott meghalt a párja, stb.-.
Igazából cirka 5 km választott el eddig is Tőle, heti egyszer kereste a nagyobbik unokát (feltéve ha nem fújt a szél, esett az eső, hideg vagy meleg volt aznap -a pici 1.5 éves, de bő 2 éve itt van a házban "Mamika", így hozzá nem kellett külön jönnie..
Bármikor jött beszélgettünk, normálisan álltunk egymáshoz, de mióta vissza költözött, egy pokollá változott minden.
Egy kanyit nem fizet, minden rezsit mi fizetünk - spékelve egy komoly jelz.hitellel amit a másik gyerekének rántott fel valamikor.. csak elfelejtették fizetni.. és kopogtatott a végrehajtó, hogy vagy fizetünk vagy pakolhatunk..
Eleinte papucsba, kopogás nélkül benyitott, fittyet hányva mindenre. Meg mondta mit és hogyan kellene csinálnom.. - konkrétan a szoptatás definíciójától kezdve a fűnyírót miképp tologassam című fejezetig.
Mára már ott tartunk többszöri veszekedés után, hogy nem jön be hozzánk, nem szól hozzám, maximum köszön - ha épp nem bújkál előlem. . mert minden alkalommal megmondtam, hogy erre nincs szükségem és ha valami bajom van, nem hozzá fogok menni először, hanem a saját Édesanyámhoz!
A nagyobbik gyerekem sokszor igényli a társaságát, mivel itthon valamivel kevesebb figyelem jut rá, de akárhányszor átmegy hozzá tömi a hülyeséggel.. - "Anyád meg Ti nekem köszönhetitek, hogy itt lehettek és társai. Persze marhára elegem van és utálom ha a gyerek átmegy hozzá.. ebből adódóan kerekedett ismét egy vita, a fejemhez vágta, hogy feljelent mert nem engedem látni az unokáit! Elmondta, hogy egy senki vagyok a házában, és sz*rt sem jelent, hogy ide szültem két gyereket mert nem vagyunk házasok a fiával..
Nem vagyok egy besz*ri, mocsok nagy pofám van ha kell, és lassan eljutok arra a pontra, hogy nem érdekel a tisztelet amit eddig megadtam neki!
- a kedvesem sosem áll mellém.. - máramennyit hall és észlel ebből az egészből, mert reggeltől-estig dolgozik és talán 2-3 alkalmat kapott el amikor szóváltás volt köztünk.
Baromi aggasztó mert minden napom az állandósult viták körül forog.
Ha meglátom a kertbe a "plafonon vagyok."
Érzem, hogy emiatt romlik a kapcsolatunk is a párommal és ami a másik gondom, hogy egyre többször vezetem le a feszültséget a gyerekeken...
Meddig lehet ezt tűrni? - miért nem áll ki értem ennyi közös év után a párom?
Mégis mit csináljak másképp?!
Egy idegroncs lettem..
válasza: válasza:Szerintem itt nem az anyós lesz az igazi probléma, hanem az, hogy a párod nem szeret annyira, hogy kiálljon melletted.
Az anyós csak felszínre hozta azt, ami már ott lapult a mélyben.
Gondolom, hogy a párod meg sem kérte a kezed és csak együtt éltek, tehát nem is az anyósod valójában.
Mit csinálj?
Szerintem költözz haza a szüleidhez, mert ennek így jó vége nem lesz..
Köszönöm a válaszokat..
A miért az ő házába vállaltam gyereket kérdésekre annyit válaszolnék, hogy a párom minden kapcsolatába pofára esett. Saját lakást, és sok minden mást elveszített az életben. - ennek hatására jött haza, itt felújított mindent, és döntötte el, hogy költözzek hozzá.
Ami fontos, és kihagytam,ő 46 éves, jómagam 30 - nem akar máshol élni.
Az anyós védelmező kommentekre a válaszom, nem számonkérni akarom, hogy miért jött vissza ennyi év után, egyszerűen csak megoldást keresek a problémára.
A jelzáloghitel fizetése mellett a párom 1/1-es tulajdonjoggal rendelkezik - ez volt a feltétele, az átvállalásnak.
Aztán kérdezte valaki, nem vett feleségül, élettársak vagyunk. Nem is hajlik felé, én pedig nem erőltetem.
válasza:Aki egy szegény, elnyomott nyugdíjas nagymamát képzel el.. sosem kapott a nagyobbik gyermekem semmit. Sem érzelmileg, sem kézzel fogható dolgot.
Amikor vissza jött, egy Tesco-s szatyor ruhával, minden bútort, berendezési-használati tárgyat a kéje-kedve szerint vettünk meg neki, mert azt mondta neki ez jár.
Azért mi vettük meg, mert neki "nincs pénze semkire".. mondja úgy, hogy nyugdíj mellett eljár dolgozni, minden másnap ba*szom pakkokkal jön a boltból. - a gyerekeknek sosem hozott még egy filléres csokit sem.
Aztán hozzátenném azt is, hogy a kisnyugdíj mellett a kajára sem kellene költenie, abból a "nincsből" - amit elmondása szerint kap, mert minden nap főztem és vittem szorgosan az ebédet neki. - ezt is befejeztem, mert minden étel a komposztba vagy a kukába landolt.
Akkor megint én vagyok a fa*sz?!
Minden összezörrenés alkalmával azt kapom, hogy én beteg vagyok.. betegesen féltekeny, hogy itt van a fia mellett.
Minden szempontból megértettem.. eddig!
válasza:Figyelj, kérdező, senki nem mondja, hogy az anyósod normális, de azért mondjuk el, hogy te csináltál hülyeséget, mert ez az igazság, és amíg ezt nem fogod fel, addig nem tudsz változtatni.
A probléma kiindulópontja igenis az, hogy te más házába szültél, ami hatalmas butaság volt és amire nem ok, hogy a férjed sem a legélesebb kés a konyhafiókban, de megtörtént és ezen kell változtatnod, mert más láthatóan nem fog változtatni körülötted. Elsö körben vállalnod kell a felelősséget, hogy igen, ezt elcseszted, nem másra mutogatni magad helyett.
És akkor innen lehet tovább lépni, kezdve azzal, hogy a legalapvetőbb dolog, amivel megoldod a problémát, ha elköltözöl.
Ezt nyilván nem fogod megtenni, akkor meg anyukát kell elküldeni, ha már tulajdonrésze sincs a házban, vagy minimum jó alaposan helyreraknia a párodnak és megfenyegetni, hogy kirakja, ha nem változtat. De a párod meg ezt nem fogja megtenni, egyrészt mert buta (másképp nem veszített vopna el lakást hàzassàgban, ez ugyanis abszurd), másrészt ahogy te a saját anyádat szereted, az ő szokásait bírod, így a párod meg a saját anyjával van hasonlóan. Ő meg az anyósodat szereti, neki az ő elvei, nézetei, szokásai a természetesek és megszokottak, hiszen vele nőtt fel, ebből eredően valószínűleg sok dologban egyetért az anyjával (ahogy te a tiéddel), és nem is lát problémának sok dolgot, ami neked nem tetszik anyósodban. Mert ő azt szokta meg. Nem is érti, minek balhézol állandóan az anyjával.
Ezek után már csak azt merem remélni, hogy nem vagytok közös kasszán, és te nem finanszírozod egy olyan ház jelzálogát, amihez neked jogilag nincs közöd. Bár biztos vagyok benne, hogy ezt teszed, és most sem veszed észre, hogy hülyeséget csinálsz, csak csinálod.
Ez így van.. közös kasszán vagyunk.
Itthagyni nem fogom sem a párom, sem a házat amihez jogilag semmi közöm-maximum a gyerekeimnek-, de 10 éve ide hordok mindent..
Elvégre a f*sz én vagyok.. :)
válasza:Most támadhatsz, kérdező, de egyik baromságot csinálod a másik után és még csak nem is érted, hol hibázol.
Sajnos menthetetlen vagy, nem is akarsz magadba nézni, akkor mit lehet mondani erre...?
Tudjál rá, szenvedjél, fogadd el, hogy így kell leélned az életed. Ez a te döntéseid következménye, nem másé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!