Egyszerűen borzasztóan féltékeny vagyok és nem tudom miért. Mit tegyek, mit csináljak magammal hogy ne legyek az? Nem tudom elviselni, hogy valaki fontosabb legyen neki?

Egyszerűen fogalmam sincs mi van velem sosem voltam ilyen. Rájöttem az utóbbi pár napban hogy egyszerűen féltékeny vagyok a bátyám barátnőjére. Nem vagyunk már gyerekek én 20 éves vagyok, egyetemista ő 24 éves frissdiplomás, dolgozik és még mind a ketten itthon lakunk anyunkkal (szülők elváltak).

Alapból nagyon jól kijövünk egymással, sok mindenről tudunk beszélgetni, eléggé hasonlítunk sok dologban, nem szoktunk veszekedni, sőt ha belegondolok hosszú évek óta nem veszekedtünk.

Az utóbbi pár napban bagatell dolgokon vele kapcsolatban nagyon felidegesítettem magam és ekkor jöttem rá hogy igazából nem is ezek a dolgok a tényleges problémáim hanem hogy valószínűleg féltékeny vagyok.

Nincs rá okom, sok barátom van, van hobbim, elfoglalom magam, nem unatkozom, sokat járok társaságba tehát nem az van hogy nem tudok mit kezdeni magammal. És mégis...nem mutatom ki felé de egyszerűen féltékeny vagyok arra hogy állandóan a barátnőjével van (kb 1 éve vannak együtt tehát elég friss), vagy itt vannak nonstop és akkor ketten vagy nincs itt így gyakorlatilag alig tudok vele időt eltölteni. Nem sokat, csak annyit hogy hétköznap tudjunk beszélgetni valamennyit vagy ilyesmi.

És nem tudom hogy ez most miért akaszt ki ennyire, mert a barátnője aranyos és örülök hogy boldog de valahogy nem tudom elviselni, hogy azt érzem hogy sokkal fontosabb ő nálam.

Azt is tudom hogy ez az élet rendje de valamiért nem tudom elviselni a tudatot.

Bűntudatom is van de borzasztóan zavar is.

Mit tegyek? Mit tudok ezzel kezdeni?