Egyszerűen nem tudom elviselni párom szüleit, testvérét. Van itt még olyan, aki így van ezzel?
Nem tudom már tolerálni, és mosolyogva elfogadni a h*lyeségüket. 5 év után betelt a pohár, és attól tartok, hogy egyre kevesebbszer tudom majd visszafogni magam. Anyukájával még úgy ahogy nincs is nagy baj, de após, és a nővérke, egyszerűen szörnyű.
Após mindenbe beleszól, mindent jobban tud (holott külön élünk már), ami neki egy kicsit is nem tetszik egyből szóvá teszi, majd megsértődik, ha nem ugyanaz a véleménye a másiknak. Épp egy ilyen miatt lett vége a kettőnk közti jó kapcsolatnak.
A drága nővére pedig, ott tesz keresztbe ahol tud, uszít mindenkit mindenki ellen, kihasznál, és fű alatt próbál fúrni, hogy lehetőleg párom ne vegye észre. Emellett feltűnési viszketegsége is van, nem tudja elviselni, ha nem vele foglalkozik mindenki, ezért gyakran tesz olyan dolgokat, amik következtében rövid ideig ugyan, de legalább róla lesz szó. (Bár a legutóbbi húzása, hogy gyereket vár, kicsit hosszabb időre szóló feltűnést biztosít neki. És ezt nem én találtam ki, a családban is mindenki tudja, hogy irigységből esett teherbe.)
Sajnos éppen ezekért azt veszem észre magamon, hogy egyre kevesebbszer tartok párommal, ha hazalátogat, illetve ahogy az elején is írtam, már a hamis mosolyt se tudom felvenni ilyenkor, annyira idegesítenek. Van itt olyan, aki volt, vagy épp van hasonló cipőben, és el tudná nekem mondani, hogy hogyan oldjam meg?
Nem akarom sem a barátomat elszakítani a családjától, sem pedig azt, hogy a mi kapcsolatunk ezért menjen tönkre.
válasza:
válasza: válasza:4es, mintha csak én írtam volna..nálunk is akkor kezdődtek a nagyobb problémák, mikor megérkeztek az unokák a családba. Nem vagyunk féltékenyek, de elmebaj van azóta a családban. Anyósék folyton a gyerekekkel foglalkoznak, ami érthető is, csakhogy épp rólunk elfeledkeztek teljesen, ha nagy ritkán meg is látogatjuk őket, akkor is a csapból is a gyerek folyik. Én személy szerint nagyon imádom a gyerekeket, de ez már nekem is sok. És após, valamint a testvér viselkedésével vegyítve, elviselhetetlen.
Utóbbi 2 hónapban egyszer voltunk anyóséknál, akkor is ki jelent meg? Természetesen az említett testvér. Nyilván van joga meglátogatni a szüleit, de mekkora véletlen, hogy pont akkor mikor időnk lenne beszélgetni nekünk is a szülőkkel.
Nekem az a bajom, hogy ezek előtt nagyon jó volt a kapcsolatom a szülőkkel, és nem akarom, hogy ezután rosszban legyünk. Van valami ötletetek hogyan lehetne ezt megoldani? A beszélgetésen már túl vagyunk, párom beszélt velük már minden problémáról, de változás szinte semmi.
5-ös! Én is így lennék vele, de majd megszakad a szívem, ha egyedül kell mennie páromnak, mert tudom, hogy neki fontos hogy én is ott legyek. Ugyanúgy, ahogy ő is megtiszteli szüleimet a jelenlétével (hozzánk sokkal sűrűbben látogatunk), úgy nekem is illene megtisztelnem az ő családját, de leginkább figyelembe vennem barátom érzéseit, és csatlakozni hozzá ha látogatóba megy. De ez nekem olyan, mintha a fogamat húznák....és félek, hogy ha szakad a cérna, akkor maradandó problémákat okozok majd vele, azt meg nem akarom.
Szóval úgymond, hogy lehetne megoldani, hogy a kecske is meg a káposzta is megmaradjon?
válasza:"úgy nekem is illene megtisztelnem az ő családját, de leginkább figyelembe vennem barátom érzéseit, és csatlakozni hozzá ha látogatóba megy"
Ennek semmi köze sem az illemhez, sem a tisztelethez. Rosszul érzed magad a társaságukban, ezen nincs oka senkinek sem megsértődni. A barátodnak kellene figyelembe vennie a te érzéseidet, s nem rád erőltetni, akkor csak passzív módon is, hogy menj.
A megoldás az, amit mondtam korábban. Általában nem mész, jelentős családi eseményeken pedig megjelensz.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!