Egyszerűen nem tudom elviselni párom szüleit, testvérét. Van itt még olyan, aki így van ezzel?

Sajnos én is csak azt tudom mondani, hogy féltékeny lehetsz . Nem gondolom, hogy valaki irigységből vagy féltékenységből szülne azért, hogy a figyelem középpontjába legyen, van jobb módja is a figyelem felkeltésének egy gyereknél amit még nem akarnak. Szerintem természetes, hogy az unokákkal többet foglalkoznak. Először azt hittem,h ogy a párod szüleivel van gondod, de mint kiderült őket bírod, sőt hiányoznak is, neked az a gondod konkrétan, hogyha más is ott van, mert így nem csak rád/rátok koncentrálnak. A megoldás: ne szólj előre mikor mész vagy egyáltalán ne menj hozzájuk. Engem sosem zavarna az, ha a párom testvérei is ott vannak a szülőknél, sőt még örülnék is, hisz velük is lehet beszélgetni, bár én pontosan a párom anyját nem bírom, mivel nagy kavarógép, többször is próbált elválasztani minket egymástól, a páromnak olyanokat mondott, hogy csak a pénz miatt vagyok vele és majd miattam nem lesz pénze stb. Ha nem muszáj nem megyek hozzá, ha ott vagyok nem foglalkozok vele.

A féltékenységről:

Kiskoromban a nagymamám folyton az 5 unokatestvéremről beszélt, azóta felnőttünk, de a találkozások alkalmával még mindig csak róluk beszél, én hiába mondok neki valamit mintha nem is figyelne, később ha emlékszik is valamire belőle eléggé máshogy. Két unokatestvéremnek azóta van gyereke, anyagilag is támogatja őket, de igazából nem érdekel. Természetesen zavar, de nem akarok ezen idegeskedni, így elkerülöm a nagymamát. Ha te sem féltékeny vagy hanem valóban csak nem bírod őket, akkor kerüld őket te is.

én nem értem az embereket, burokban nőttek vagy mi? igenis vannak beteg emberek akik irigységből/féltékenységből vállalnak gyereket én bezzeg nem egyet tapasztaltam.A másik nem mindenki örül a tesónak és a gyereknek, nem azért mert az ember féltékeny , hanem azért mert az illető személyisége irritáló.

pl.: a sógorom neje ha átjött a gyerekkel, egyből övé lett a középpont akkor is ha épp beszéltem valamiről, ez még nem is lett volna gond, úgy voltam vele kikerült a 4 fal közül és biztos felnőtt társaságra vágyik. DE! minden egyes alkalommal amikor már ráirányult minden tekintet vagy lenénizett(tiltakozásom ellenére) vagy lekövérezett(ő vasággyal is max 40 kg) akkor is ha mondtam hogy ez nekem nem esik jól, végül bedobta hogy nekem is kéne már gyerek, miért nincs? Egyszerűen idegesítő volt a természete és végül elüldözött ezzel.

Mit nem lehet azon érteni hogy VANNAK rossz indulatú emberek és ha én ezt lereagálom miért van az hogy ilyenkor mindig én vagyok a hisztis vagy a kérdező, holott csak válaszolunk a bántásokra? Akkor nekem nem lehet szám és nem küldhetem el a másikat melegebb éghajlatra csak mert ő anya én meg nem?

Beteg ez a világ mert mindenkinek fene nagy joga van kinyilvánítani a véleményét,de én nem, bezzeg én toleráljam ha szavakkal ütnek-vágnak. :P

Ha a sógor neje azt mondja rám pl. a saját szülinapomon, hogy "juj de öreg vagy látszik is rajtad", az nem gond,de ha erre én azt válaszolom " te már csak jobban tudod"(10 évvel idősebb nálam) akkor én vagyok a görény, mert nem tűrtem(komolyan én lettem erre a szemét, mert biztos irigy vagyok rá stb, de kérdem én miért hiszik ezt és ugyan mire lennék irigy)?

Amint megtudta ez a nő, hogy majd mi is szeretnénk gyereket, már lóbálta a gyerekét hogy nézzétek Béluka ugye milyen cuki és a többi és mindezt szinte hisztérikusan tette(holott ő kérdezett rá lesz e baba).

Szóval itt mindenki mondhatja a kérdezőre hogy irigy vagy féltékeny, de itt a válaszolók ebben tévednek, szimplán csak a folyamatos beszólogatás és semmibe vevés az ami ilyenkor idegesítő és a válaszolók azért nem képesek ezt belátni, mert az ő életükben valószínüleg még nem volt egy bolond se aki mindenáron védi a családban levő posztját, ami egyébként nincs is fenyegetve. Örülök hogy a ti családtagjaitok normálisak,de nem mindenki ilyen szerencsés.