A ferjem egy eve apolja az anyukajat, aki àgyban fekvő. Ramegy a hazassagunk. Mit tegyek?

"Ha szova teszem azt mondja onzo vagyok "

És igaza van.

49, jól sejted szerintem. Nálunk amúgy idős nagynéni volt (se gyereke, se férje nem volt). Hárman voltunk unokahúgai, már családos, felnőtt nők, egyikünknek sem fért bele az ápolása. A kórház jelezte a gyámhivatalnak, a gyámhivatal nyilatkoztatott minket, vállaljuk-e a gondnokságot, mivel nem vállaltuk, kineveztek a számára hivatásos gondnokot. Innentől ő kezeli persze a vagyonát is, egyértelmű, hogy így a lakására sem ácsingóztunk, de ezt tudtuk is, hogy így van.

Szülőnél sem hiszem, hogy felkeresik mondjuk 25 éve Kanadában élő gyerekét, és hazapofozzák, hogy cserélgesse a szülője pelenkáját.

Mindenkinek joga van a tisztességes ellátáshoz élete végéig.

Régen 3-4 generáció is lakott egy háztartásban, most meg két generáció sem bírja egymást, és így az öregeknek nincs segítség. A fiatal anyáknak sem. Ezt az életformá választottuk, hát el kell viselni a következményét.

Egyébként ahogy születünk úgy megyünk el többnyire: pelenkában, fog nélkül, rácsos ágyban, kiszolgálatottan.

Amennyiben van rá lehetősége valakinek: ha már anyád felnevelt, hát tedd már meg neki, hogy élete végén mellette vagy!

Mindenkit anya szült, nem számít, hogy menye vagy, vagy gyereke.

Az ápolási osztály pedig nem kellene csak végső esetben terhelni, de az öreg kezd mindenkinek útban lenni. Te is leszel jó esetben, vajon mit érzel majd akkor? Mi mindent adsz a gyerekednek egész életében? Rengeteget! Vissza mit kapsz????? Ápolási osztályt. Hurrá.

A férjed nyilván dolgozik napi 8-10 órában...

Akkor kibírja az anyuka nélküle??

54-es, senki nem azért szül, hogy visszakapja a gyerekétől.

A másik meg az, hogy egy 0-24 órás ápolást igénylő beteg mellől hogy tud eljárni dolgozni a gyereke? Éljenek 1 fizetésből, amikor kettőből sem könnyű? Az idős ember nyugdíja + az ápolási nem tesz ki egy fizetést. Akkor vonja meg a saját gyerekétől a dologkat (anyagilag is, odafigyelés terén is)?

Nem gondolhatod komolyan.

Tesztelve van a jóban rosszban kérdés, nyilván nem kell a falon túl menni, de szerintem ennyi kibírható kell, hogy legyen. Nagyon sok szakma van, ahol nincs otthon úgy a férj, pl kamionos, vagy pilóta, vagy ügyeletes orvos, akármi. Ismerősöm szülésznő, férje sofőr, van 2 gyerekük, alig látják egymást, de nagyon egymást támogatják és nagyon egy CSALÁD.

Döntés kérdése.

Itt nem csak a feleség libidójáról van szó, ahogy az egyik nagy, gondozásra kötelező mártír írta.

Mi van, ha a mama még elél 20 évig? Ki látja a végét nagyokosok, hogy meddig kell ezt csinálni?

Itt a legnagyobb gond, az hogy az 5 éves kisfiúval nem törődik az apja.

Szétesik egy család, mert egy öregasszony szeszélyeskedik és nem hajlandó bemenni egy szakellátást biztosító intézménybe?

Álszent népség vagytok! Ti sem bírnátok, csak játsszátok az eszeteket!

Itt a legnagyobb probléma szerintem a kommunikáció hiánya. Ez a helyzet nyilvánvalóan mindenkinek nagyon megterhelő. A néni ragaszkodna a megszokott környezetéhez, a férj szeretné az anyját ellátva tudni, a kérdező (illetve gondolom a kisgyerek is) pedig hiányolja a családapa jelenlétét. Mind érthető igények. A nehézség azon a ponton alakult bajjá, hogy ezt nem beszélitek meg egymással, és nem annak alapján választotok a lehetséges forgatókönyvek között, hogy melyik verzió lenne mindenki számára elfogadható. Egy ilyen krízis átvészelése erősíthetné is a családi kötelékeket, de ez az "én így döntöttem és kész, nem érdekel, hogy neked nem tetszik" attitűd, amit jelenleg mindhárom felnőtt képvisel, rendkívül romboló.

Egyértelmű, hogy az idős asszony és a kisgyerek nem maradhat ellátás nélkül, és hogy valakinek pénzt is kell keresni mindezek mellett. Ezeken a kereteken belül lehet mozogni. Szóba jön: a) valamilyen ápolási intézmény, b) fizetett ápoló, c) családi ápolás fizetett szaksegítséggel. Ha ezt sikerülne érett felnőttek módjára megbeszélni, akkor jól tudnátok kijönni a helyzetből. Ellenkező esetben tényleg költözz el, mert ebből csak a békétlenség lesz, amire nincs szüksége a gyereknek.