A ferjem egy eve apolja az anyukajat, aki àgyban fekvő. Ramegy a hazassagunk. Mit tegyek?

Oké kérdező, gondolom az örökségből se fog kelleni egy fillér se neked se a kicsi fiadnak igaz?

És ha te kerülnél hasonló esetbe, önként vonulnál elfekvőbe nem várnád el hogy a férjed és a gyereked támogasson igaz?

Nem tudom a kedves kommentelők miért vannak ennyire kiakadva ezen a fordított helyzeten. Én amikor már egész nap anyámmal/apámmal kell lennem a gyerekeim, férjem helyett, úgy, hogy tisztába kell tenni, néha azt sem tudja hol van, azonnal ápolót fogadnék, vagy fizetném az idősek otthonát.

Az én dédnagyanyám 10 évig élt úgy, hogy senkit nem ismert már fel, nagyanyám pedig teljesen tönkrement belé idegileg.

Ha az én szüleimnél így lesz, biztos nem teszem miattuk tönkre 4 ember életét.

És nem kell a fordított esettel jönni. Amint ilyen állapotba kerülök, de még előtte, megfogom esketni a gyerekeimet, hogy amint ellátásra szorulok, rakjanak be valahova, aztán majd heti 1x látogassanak meg. Miattam senki nem hagyja hátra a saját életét. Ez az élet rendje. Miattam ne idegeskedjen senki, hogy mikor gyújtom magamra a házat.

Hat nem tudom.. elnezve h az osszes valasz ami a ferj mellett szolt le lett pontozva, eleg szomoru!

Ha a te anyukad lenne igy, te nem tennel meg mindent, h neki jo legyen neki? En anyukamat, de kb egyik kozeli rokonomat sem hagynam magara. Annyi mindent tettek ertem az eletemben, higy igazan megerdemlik. Anyosom se tennem be otthonba.. Ha megoregszem, nekem is rohadtul jol esne ha nem dugnanak be egy otthonba a gyerekeim. Vagy unokaim.

Nyilvan nehez ez az idoszak. Senki nem allitja, hogy ilyenkor nem zuhanunk egy kicsit ossze. De ki kell tartani es kesz. Ez az elet rendje. Nehez egyedul vinni a haztatartast otthon ilyenkor. Senki nem allitja,higy ez leany alom. És őszintén szolva en személy szeirnt neked sem akarok emiatt, csak arra kerlek,h ezeket azert gondold at, mielott elhagyod a ferfit akit egyébként (gondolom) szeretsz. Nem mellesleg, milyen peldat mutatnal igy a gyerekeiteknek!