Vélemények? Az apósommal nem jó a kapcsolatom. A probléma akkor kezdődött, amikor 3-4 éve már egy baba szaküzletem volt, ahol én végeztem mindent egyszemélyben. A házasságunk 7. évében, egyszer, nagyon megalázóan beszélt velem.

Igen, ez évekkel ezelőtt történt. Hogy miért éppen most jön elő a kérdésem? Talán azért, mert a férjemmel közösen szeretném a születésnapunkat (egyidősek vagyunk) ünnepelni. De a nagyapát a hátam közepére sem kívánom. A férjem beleegyezne, ha megkérném, hogy a nagyapa nélkül ünnepeljünk. De mégis lelkiismeretfurdalásom van. A kapcsolatunk kimerül az udvarias köszönésben. Már évek óta. Ők nem jönnek hozzánk, és én sem megyek hozzájuk. A férjemet és a gyerekeimet nem tiltottam el a nagyszülőktől. Néha még küldöm is őket. A fenti eset után voltak próbálkozásaim, hogy rendbehozzam a kapcsolatunkat. Meghívtuk őket szentestére, karácsonyra. Elmentünk egy félnapos túrára a hegyekbe. A nagyapa, ugyan csak raktárosként dolgozott egész életében, de meglehetősen intelligens. Nagy öröm volt vele diskurálni, akármiről volt csak szó. A következő napon telefonon reklamáltak, hogy miért beszélünk (ővelük)a gyerekek előtt mindenféle témáról (politika, gazdaság, napi élet problémái). Ezt nem értettem, hogy ilyen visszhangja volt ennek a jó kirándulásnak. Én azt hittem, hogy ez a kezdete lesz valaminek. Egy jó, normális após-meny-kapcsolatnak. Úgy gondolom, annak idején, amikor az após házassága nagyon megromlott, és a fia csaknem ráment, nagyon érzékeny a gyerek jelenlétében történő beszélgetésekre. De mégsem hiszem, hogy pl. a forint romlása lelkileg romboló lenne egy 12 éves gyerekre.

Hát tudod, én csak azokkal szeretek ünnepelni, akik becsülnek engem, és elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Idegen tőlem a színjátszás, elrontaná az egész estémet.