Miért ilyen kajaközpontúak az anyósok?

Valamilyen szinten egyetértek veled, mert nekem is van női ismerősöm gyerekkel, ahol a férj főz, vagy mennek a férj szüleihez.

Idegesítő, de azt is tudom, hogy a nő nem ilyen példát látott, miközben a férj apja szakács.

Szerintem csak tudni kell a gyereket valahová irányítani, hogy nem csak úgy az ölünkbe hullik minden, mert azt más megcsinálja helyettünk.

Végülis az utolsónak igaza van.

Belemélyedtünk itt a dolgokba, miközben, ha neki és a párjának ez így jó, akkor miért kellene hagyniuk, hogy más ebbe beleszóljon?

De akkor a párja is álljon a sarkára és álljon ki a felesége mellett, ne pedig továbbra is anyuka pici fia legyen.

Kedves 33!

Attól, hogy én főzök és szeretek is, és imádok gondoskodni a páromról és a családomról, azért elvárom, ha majd dolgozom, akkor valamilyen szinten besegítsen.

Igaz mi ezt már rég megbeszéltük, hogy ha gyerek mellett én is dolgozom, akkor többet fog főzni…., mert ez így helyes, és ő se várja el tőlem munka után azt, amit most.

De ő erre volt nevelve.

Mindig minden a fejlődésről szól, ezért a nőnek már nem csak a háztartás, főzés, gyereknevelés a dolga, hanem, hogy pénzt is keressen a megélhetéshez.

Ilyenkor igen is osszák meg az otthoni munkát, mert mind a két fél dolgozik és mellette ott a gyerek is, ha adott helyzetben van.

Az én környezetemben a 70+ korosztály ilyen, náluk aki nem főz, az lusta, mert lehetne időt szakítani rá. Ha a munka és a gyerek délutáni programja miatt nem vagyok otthon, akkor jön az, hogy régen ilyen csili vili különórák nélkül is ember lett a gyerekből, bezzeg helyette csinálhatnék egy jó csirke paprikást a családnak. De olyat, amiből még kétszer lehet enni.

A családomban szerencsére nem központi kérdés a főzés, én szeretnék, de egyelőre nincs annyi időm hogy 3 fogásos menüt csináljak 2 naponta. Anyósom és anyukám is annyiban segít, hogy ha találkozunk, akkor én mindig főzök, ők pedig hoznak időigényes sütit. A gyerekeknek megállás nélkül eszik, a mama különlegesnek érzi magát, mindenki boldog.

19 éves voltam az első kapcsolatomnál.

A párom akkor volt 20, a húga pedig 3.

Soha nem volt náluk kaja én éheztem ott szó szerint, pedig nem voltam 50 kiló.

Ha a nagyihoz átmentek akkor ettek valamit, és szó szerint sajnáltam a kiscsajt, hogy Kinder Pingvin és hasonló dologokon élt, mert soha nem volt semmi kaja.

Az apa külföldön dolgozott, amikor hazajött x hónap után, akkor ő főzött, de anyuka még kávéért is a nagyihoz ment át reggelente és ezért a párom is jobban szeretett nálunk lenni, mert ott volt étel.

Szerintem ez a szomorú, ha valaki a gyerekének azt mondja, hogy azt eszel, amit találsz.