Miért ilyen kajaközpontúak az anyósok?

Készíthettünk volna, de nem volt miből, mivel üres volt minden.

Ennek már 15 éve.

21 éves voltam, amikor összeköltöztünk és mindennapra volt étel az asztalon, nem kellett szülőkhöz és nagyszülőkhöz átjárnunk.

Itt inkább az a lényeg, hogy a 3 éves lányáról sem gondoskodott.

Gondolom ez nem volt így azelőtt se.

És milyen anya az olyan, akinek fontosabb, hogy az új autója legyen megtankolva, mint az, hogy a gyerekéről gondoskodjon

És nem esett volna le a gyűrű az ujjunkról, de nem volt miből ételt készítsünk.

Amint dolgozni kezdtünk, összeköltöztünk és gondoskodtunk magunk az ételről.

“Soha nem volt náluk kaja én éheztem ott szó szerint”

És ugyan milyen jogon vártad te el, hogy ott zabáltassanak téged?

Éheztél, hát betojok...Talán otthon kellett volna megkajálni, nem üres hassal odamenni és várni a sült galambot szó szerint. Ha meg ott aludtál, az a minimum, hogy megköszönöd a lehetőséget, nem még pofákat vágsz, netán követelőzöl, hogy téged szolgáljanak ki. Nem szállodában vagy más házában, ha magukra sem főznek, te mire fel várod el, hogy neked pattanjanak?

Ellenben a palikád 20 évesen nyugodtan eljuthatott volna már arra a szintre, hogy süssön neked egy rántottát.

Ne haragudj, de ez a megjegyzésed eszméletlen bicskanyitogató, a komment további része innentől nem is érdekel, mivel egyértelműen csak mocskolódó sárdobálás.

30-as, borzasztó, hogy még léteznek ilyen őskövületek, mint te vagy. Haladj a korral, ez a felfogás már lejárt lemez. De azért a 9-es se volt semmi, bár lehet ugyanaz a személy.

Én felkötném magam, ha minden nap meleg ételt kellene rittyentenem a férjemnek, miután hazaérek a 8 óra munkából, ő pedig csak várná a készt. Mi együtt főzünk, ő hétközben többet szokott, mert hamarabb otthon van, és szeret is főzni. Hálás is vagyok érte, hogy ilyen párom van. A 30-as válaszoló nem tudom férfi vagy nő, de nem lennél a gyereke vagy a menye helyében...

Leírom, hogy érthető legyen mindenkinek.

15 éve ,19 éves voltam, amikor megismertem az akkori páromat, akivel 4 évig voltam együtt.

Nem tudom, hogy nálatok hogy működött anno, de én akkor még tanultam, amit sikerült megkeresnem ráment az iskolára.

21- et töltöttem májusban, amikor annak az év januárjában összeköltöztünk, mert volt rendes keresetünk.

De addig volt, hogy én aludtam náluk, volt, hogy ő nálunk, volt, hogy mindenki otthon.

Nálunk otthon mindig volt étel és már akkoriban is tudtam főzni, ezért otthon nem volt probléma, hogy valamit is elkészítsék, de nem csak kettőnkre, hanem az egész családra.

Viszont náluk, mindig üres volt a hűtő ès még tojás vagy olaj se volt, hogy esetleg egy rántottát összedobjunk.

És ne haragudjatok, de nem tudom, hogy lehetne annyira telizabálni magam otthon, hogy utána 24 órán keresztül ne legyek éhes, vagy esteleg szendvicset kellett volna vigyek magammal?

A másik pedig a húga, aki akkor volt 3 éves.

A hűtőben csak Kinder pingui-maxi és túrórúdi volt.

Az anyja még kávézni is az anyósához járt, és valóban hetente egyszer fürdette a lányát.

De az új autója mindig teli volt tankolva, miközben a férje 2-3 havonta járt haza, mert külföldön dolgozott.

Nem vártam el, hogy rám főzzön, de a lányáért se mozdult meg.