Miért ilyen kajaközpontúak az anyósok?

Én kérdeztem hány évesek vagytok.

Nem kell ezeket a dolgokat a szívedre venni, tudom idegesítő.

Én 21 évesen szültem, most vagyok 30 és magamtól tanultam meg főzni.

Most 2 éve itthon vagyok háztartásbeliként mert a gyerek többet van itthon mint iskolába.

Ha csak alap dolgokkal kezded nagyon hamar bele lehet jönni, én se szerettem 20 évesen főzni de már napi rutin lett stressz nélkül:)

Ha meg úgy alakulnak a dolgok hogy nem akarod csinálni és nektek megfelel a többi opció akkor meg anyósnak semmi köze hozzá.

Ja és nem engedem meg hogy bárki beleszóljon az életünkbe, még a saját anyámnak sem.

Eleinte húzták a szájukat aztán mindenki belenyugodott hogy kuss van

"Azért próbáld meg az anyós szemszögéből nézni a dolgokat. A fia valószínűleg úgy nőtt fel, hogy mindig volt meleg étel az asztalon, most pedig jött egy kislány az életébe aki nem tud és nem is akar megtanulni főzni. Feltételezem tervezetek előbb-utóbb majd gyerkőcöt akit igen is etetni kell és kellemetlen lesz az, hogy anyuka meg nem tud kb egy tojásrántottát sem elkészíteni neki."

Ez teljesen jogos lenne, ha mindkét nemre igaz lenne. Én nőként úgy nőttem fel, hogy mindig volt meleg étel az asztalon. Nem tudom, ez miért van mindig a fiúkra kihegyezve, a gyerek az gyerek, ellátjuk, akármilyen nemű. A páromon, férfin, miért nem kéri senki számon, hogy mit tesz elém enni? Vagy ha gyerekünk lesz, tud-e rántottát csinálni?

Fogalmam sincs. Párom lakott egyedül, mielőtt hozzám költözött, ráadásul hobbira lelt a sütés fözésben.

Amikor anyukájának elküldte fotón mit alkotott, a válasza: "Nem gondoltam, hogy ott magadra kell főznöd...'

Így elhűlve.

Felváltva főzünk, időszakosan egyikünk többször mint a másik, de kb egyenlően. Többször ugyanazt esszük, de egyre gyakoribb, hogy külön csinálunk magunknak, mert mást kívánunk.

Anyukája egy ideig heti szinten küldött vagy 4 napi kaját. Zavaró volt, mert nincs rá igényünk. De párom nem merte neki megmondani, hogy nem kell.

Úgyhogy én Mond ram meg páromnak, ha még egyszer hoz haza kaját, legközelebb én is küldök, hogy éhen ne haljon. Nem hozott többet:D

Viszonylag sokat van ott, nincs hiány anyuka főztjéből. Ide meg nem tudom mit gondolt, minek küld 4 hatalmas éthordó kaját hetente. De na, sérelmeztem, mert megvan a magunk kis esti szokása, hogy még ha külön is főzünk, vagy csak az egyikünk, mindig együtt töltjük azt az időt, beszélgetünk.

Bagy versengés, vagy megmutatja, hogy ő jobban tud a fiáról gondoskodni.

Meg érezheti úgy, hogy abban ő nagyon jó, szeretne hasznos lenni, megmutatni milyen értékes. Ez szerintem aranyos ls érthető. De csak amíg nem megy át minden határon. Mert onnantól kezdve nem vagyok megértő.

Anyámnak is van egy erős kajaközpontúsága. Ő maga borzalmasan rosszul főz egyébként, nem csak szerintem.

Mikor jön az első 5 percben biztos elhangzik pár kérdés, hogy mikor reggelizett a gyerek, ebédelt-e már, mit evett, mennyit evett, kell-e főznöm (persze még van sértődve mikor mondom hogy nem kell, csak ha szeretnék) mit fog enni este a férjem ha hazajön, kell-e boltba mennem, stb . Ha a férjem véletlenül csinál egy főtt kaját, akkor ő a szemében az atyaúristen és egyben szegény férfi, én meg a lusta dög, és legközelebb biztos hoz valami kaját hogy éhen ne haljunk. Kiboritó. Nem lehet róla leszoktatni.

Nekem is volt aki elvárta volna hogy ugyanannyi munka mellett én vigyen egyedül a háztartást + legyen friss kaja. Hát megmondtam hogy ha majd annyit keres hogy itthon ücsöröghetek akkor lesz neki minden nap új leveske meg főtt kaja. :)

Mert ugye ha már klasszikus szerepek… az úgy működött hogy a férfi fent tudta tartani egymaga a feleséget plusz gyerekeket. Ma egy fizetésből ez nagyon keveseknek menne. Arról nem beszélve, hogy kevés nő tud kiteljesedni a főzés-mosás tengelyen. Változik a világ, ma már más lehetőségek vannak, ennyi.

Úgy eleve a magyar társadalom előítélestes, megmaradt a "nőnek a konyhában a helye" agyhalott mentalitásnál (írom ezt úgy, hogy hobim a főzés), plusz az a szeretet mértéke, hogy mennyit főzöl/kajálsz.

Sajnos ez a büdös életben nem fog kiirtódni, ahogyan az sem, hogy nincs olyan, hogy nem vagy éhes, vagy nem kérsz sütit... - mármint persze, van, mert én pl ha valamit nem kívánok, azt nem fogom megenni, akárhogyan vergődik is a másik. :(

Ha nem akarsz főzni, az csakis a TE döntésed, és amíg neked és a párodnak így megfelel, senki másnak semmi köze hozzá.

Attól nem vagy kevesebb, hogy nem állsz a nyolc óra meló után még kettőt a konyhában.

Egyébként, aki szerint a nő dolga a főzés: na, akkor mi történik, hogyha anyuka/nő kórházba kerül x hétre?

Ugyanis elég ciki, hogy ha apuka, vagy a férfi tag nem tud főzni. Mert oké, ő még elvan rendelt szrokon, meg hideg kaján, de az esetleg 2-3 éves kisgyerek is?