Miért ilyen kajaközpontúak az anyósok?

Nálunk rájöttem hogy azért ilyen fontos mert rivalizálni próbált velem, és nyilván ebben le tudott nyomni simán. Meg persze az is igaz hogy a gyereke saját életét éli de egy jó kis lángossal vagy fánkkal, pörkölttel haza lehet csalogatni. :)

Nálunk is megvolt a sértegetés, meguntam a versenyt, azóta főz nekünk, én meg időt spórolok. :)

9-es és szegény férjecskék erre miért is nem képesek?

Elhiszem, hogy jól esik, ha ehet valami házi készítésűt, de ez pont ugyanúgy igaz visszafelé is.

Szóval nem, nem csak a - mai világban legtöbbször ugyanúgy dolgozó, nem eltartott - nőnek kutyakötelessége főzőcskézni.

Egyébként én is szeretem, mikor férjem bedobja a “főzhetnél valamit, úgy szeretem” kártyát. Ja. Szépen nekiállok elpakolni, mert bevallom, nincs mindig makulátlan rend nálunk a konyhában, egy-egy kistányér, bögre stb elöl marad. Utána nekiállok előkészíteni, felvágni, bepácolni stb mindent. Utána elkezdem a sütés-főzést. A legegyszerűbb étel esetén is előkészítéssel együtt minimum egy óra, mire ehető lesz bármi. Utána tálalok, megesszük. Majd pattanhatok fel rendet rakni, romeltakarítani. Na itt ment le a roló pár alkalom után. Közöltem férjemmel, hogy baromi jó lenne, ha legalább ebben segítene, mert az, hogy még egy paprikát sem szeletel fel, hogy ezzel is haladjunk, ellenben számon kéri, miért van kupi kaja után meg miért nem pakolok el, na ebből elegem van, tekintve, hogy én gebedek meg a konyhában mindennel, neki csak annyi a dolga, hogy kivárja és megeszi, amivel én gürizek. Természetesen nem otthon meresztem a seggem, hanem ugyanúgy dolgozó, sokszor fáradt ember vagyok, mint ő és nem a Smack levest szoktam összedobni, majd hisztizni két tál meg kanál elmosása miatt, hanem normális kajákat.

Ha nagyon-nagyon visszamegyünk az okok keresésében, akkor leginkább az az oka, hogy egy nőbe genetikusan bele van kódolva az utódok etetése. Legyen az csak egy kis oktondi állat, ez egy ösztön, hogy a nőstény eteti a kölyköket. Az embernél sincs másképp.

Így aztán az anyós, aki azzal nem szűnt meg anya lenni, hogy a gyereke párban él, akárcsak tudat alatt is azon aggódik, hogy a gyereke éhezik.

Én is anyós vagyok, de soha nem szóltam bele, hogy mit esznek, vagy mit nem esznek, mégis örökké ment náluk a cirkusz a kaján.

A részletekbe nem mennék bele, mert nem akarok ezzel is itt vitát generálni, de tény, hogy ott ahol egyikük egy rendszeresen főző háztartásból kerül ki, az nehezen fogja tolerálni, hogy szendvicsen, vagy rendelt cuccokon kellene ezentúl élnie. Akármelyikük gondja is az étel előállítása - ez kettőjük közti megállapodás kérdése - a tendenciával szokott gond lenni.

Kérdező, de honnan tudja, hogy mit esztek, és honnan kerül az asztalra...???

Nem kell róla beszélni. Problem solved.