Együtt lennétek olyannal, akinek az apja vagy az anyja (esetleg mindkettő) nagyon utál és mindig beszólogat?

Úgy semmiképpen, hogy rendszeresen találkoznom kell a szüleivel.

Úgy igen, hogy soha nem látom őket. És itt jön be a pár hozzáállása: hogy ezt elfogadja-e vagy sem.

Vagy a másik megoldás, hogy ilyenkor úgy kiosztom őket (akár a saját lakásukban), hogy "szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik".

Meg kell kérdezni mi ennek az oka.

Viszont a párodnak nemártana elbeszélgetni velük,ha nem megy kerülnikell.

Az exemmel voltam így. Az anyja utált, mert a kicsi fiát a pasijaként kezelte, nem a gyerekeként, ezért vetélytárs voltam a szemében. Egyszer részegen nekem esett, a hülye fia meg csak állt és röhögött. Megmondtam neki, hogy ez volt az utolsó, hogy leutaztam hozzájuk.

Végül az anyjának sikerült ellenem hangolnia és elhagyott. Három évig élt az anyja nyakán, nem dolgozott, nem segített S házimunkában, nem járt még boltba sem, így végül kirakta a lakásból.😂😂

19:19,

Mondjuk nálam a röhögés után lett volna vége az ügynek, egy ilyen alakért nem éri meg elviselni még anyóst is...

Kérdező, nálunk fordított a helyzet, anyám az "anyós", de párom egész jól tűri. Nem viszi túlzásba a találkozásokat, a családi összejövetelekre eljön, azon kívül csak ritkán, de megjavít vagy elintéz ezt-azt, ha kell. Mondjuk anyám is szőrmentén kezeli, mert tudja, ha nagyon beszólogat, akkor én csukom rá az ajtót. Ha véletlenül szünetet tart a rosszindulatban, akkor (kb. szökőévente egyszer) azt is elismeri, hogy a veje igazából rendes ember, és az a baja vele, hogy nem bólogat egyetértőn a hülyeségeire, sőt, néha meg meri kritizálni.

Persze, nem a szüleivel vagyok együtt, sőt. Nem is kell találkoznom velük, ha nem akarok.

Nálunk fordított a helyzet, itt az én anyám a bunkó - nem láttuk évek óta, mert értelemszerűen nem járunk házhoz a pofonért.