A kapitalizmusban csak az mondhatja magát a rendszer nyertesének, aki vállalkozó? Mindenki más egy kizsákmányolt lúzer?

Az “alkalmazott” csak egy jogi forma.. az egyéni vállalkozó csőszerelő is “alkalmazott”-ja a vevőnek, amikor megrendelést teljesít.. A globális olajvállalat is “alkalmazott”-ja az olaj és üzemanyag vásárlóknak, az ő kiszolgálásukat végzi…

Mindegy hogy alkalmazottként vagy vállalatként, de mindenki értékesíti a szolgáltatásait, termékeit, és mindezt azért teszi, hogy cserébe kaphasson másoktól termékeket és szolgáltatásokat. Ezen a piacon az dönti el a termékek és szolgáltatások (munkaerő) egymáshoz képest kifejezett értékét, hogy egymáshoz képest mennyire keresettek (hasznosak) és milyen mennyiségben érhetők el.

Ebben a rendszerben a pénz közvetítő szerepet játszik és univerzális mérőeszköz, amiben ki lehet fejezni ezeket az értékeket.

Neked mindenféleképp szar az élet, mert a rendszer nyomorúságos szarevő rabszolgája vagy.

Ezt szeretnéd hallani? Ezért írtad ki a kérdést? Kielégítettem a vágyaidat?

“ És hol a határ a kizsákmányolt és a rendszer nyertese között?

Pl.aki keres 300 nettót, az a rendszer vesztese?”

Nem értetted az előző válaszokat??

Akkor a 12:08-as válasz vonatkozik rád, aztán engedjük el a témát :DD

Persze a siker nem csak a jövedelemről szól, de még ha erre koncentrálsz, akkor sem teljesen igaz, amit írsz. Persze, ha szó szerint értelemezed Marxot, akkor igen. A tulajdonos a tőkés, mindenki más kizsákmányolt. De egy évi százmilliós keresetű topmenedzser sokkal kevésbé van kizsákmányolva, mint egy kényszervállalkozó.

Az elnyomás kódolható a piaci viszonyokba is. Pl. ha a cégemnek monopóliuma van (esetleg politikai lobbizással megtámogatva), és emiatt a végtermék árának a nagy részét profitként lefölözi, akkor az semmiben nem különbözik attól, amikor a tőkés az alkalmazott munkájából él, anélkül, hogy bármit hozzátenne. Adott esetben még nagyobb is lehet a hatása.