Komolyan mi a baj a kisgyerekes munkavállalókkal?
Raktárban dolgoztam mielőtt elmentem szülni. Most visszajöttem. Mondtam a HR-nek, hogy én csak 8tól 4ig tudok dolgozni, hát nem igazán tetszett már ez sem nekik, el akartak küldeni. Aztán az egyik ismerősöm a cében valahogy elintézte, hogy visszamehessek a helyemre 8-4ig. Tavasszal jöttem vitte. Covidkor 1 hónapot otthon kellett maradnom mivel bezárt az ovi. Nyáron egyszer beteg volt a gyerek. Most kezdte az ovit, és folyton beteg. Összesen 4x voltam vele otthon 1 hónapot.
Tegnap behívtak a HR-re, hogy jövő héttől vagy bejárok normálisan dolgozni, vagy nem tudnak tovább foglalkoztatni. Mondtam nekik hogy a gyerek apja 4 műszakban van, ő többet keres. Nekem kell otthon maradnom ha valami gond van. Erre a hr-es nőszemély megvonta a vállát, és azt mondta oldjam meg, ez nem szeretetszolgálat. A munkatársaim is kikezdtek, mert hogy levettek a darabszámból, és nem kell annyi ember a cégbe. Konkrétan azt mondják rúgjanak ki engem, mert hogy rám nincs ott szükség.
Komolyan mi ez az embertelen, gyűlölködő stílus? Így vállaljon valaki manapság gyereket hogy aztán kirúgják?
"Ezért tart itt az roszág, gratuálok a sok szívtelennek"
Igen, ezért. Mert az ország egy jelentős része dolgozni nem akar, de a markát azt tartja.
Azt hiszem, teljesen értelmetlen tovább folytatni ezt a vitát, mert már a kérdés kiírásából világosan látszik, hogy a kérdező egész egyszerűen egy másik dimenzióban él, nem jut el szellemileg a felismerésig, hogy a gyerek nem egyenlő az előjogokkal.Ha valaki nem érzi problémának, hogy 12 hónapból 4-et nem dolgozik, azzal nagyon komoly problémák vannak.
Kedves kérdező, te az a sajnálatos szülő vagy, aki az állatkertben is előretolakszik a gyerekével, másokat félrelökve, és ha ezt valaki szóvá teszi, akkor vérig vagy sértve, hogy a pici gyereked csak nem fogja a második sorból nézni az oroszlánt...
Ha a munkáltatód és a munkatársaid együttes visszajelzései sem késztetnek a helyzet átgondolására, akkor sajnos veled nem lehet mit kezdeni.
Nem olvastam el az összes választ, de kisgyerekes anyukaként igenis felháborítónak tartom az ilyen hozzáállást, mert engem is azért kezelnek mindenhol "hátrányos helyzetűként", mert sokak a te felfogásodhoz hasonlóan állandóan a gyerekükkel takaróznak.
Gyereket magatoknak vállaltatok. Ehhez és az egyéb anyagi hátteretekhez a munkáltatódnak nincsen semmi köze. Így is rendes volt, hogy kedvezménnyel, más munkaidőben felvett. Te meg visszaélsz vele. Ahelyett hogy magadba néznél, inkább mutogatsz mindenkire milyen szőrös szívűek, szegény te brühhühhü...
Amikor gyereket vállaltunk, terveztünk. Számoltunk azzal, hogy beteg lesz, hogy iskolai szünet lesz, hogy a nagyszülők 200 km-re élnek és a férjem oldaláról már olyan idősek, hogy nem lehet rájuk bízni. Amikor eldöntöttük, hogy gyereket vállalunk, akkor belekalkuláltuk, hogy ezeket a helyzeteket is kezelni kell tudni majd valahogy anélkül, hogy a munkaviszonyunk sérülne és bármelyikünk is olyan kellemetlen helyzetbe kerüljön, mint te.
Mivel én AKAROK dolgozni, találok megoldást. Te nem akarsz dolgozni, nem találsz megoldást. Ha tudok, dolgozok otthonról a beteg gyerekem mellől, felutaztatok egy nagyszülőt, leviszem hozzá a gyereket, bébiszittert fizetek 6-8 órára néhány napra, összefogok kisgyerekes családokkal az iskolai szünetekben, hogy mindenhol legyenek a gyerekek együtt 1-1 napokat és ha kell szabira megyek, vagy a férjem megy szabira, vagy legutolsó esetben valamelyikünk táppénzre. Nem csak én, vagy csak ő, amelyikünk éppen könnyebben eltud szabadulni pár napra a munkájából. Tök mindegy, hogy érint-e bónuszt, vagy nem, azt a gyereket ti vállaltátok, hozzatok érte áldozatokat. Nektek az lesz az áldozat, hogy valószínű kirúgnak. Én is kirúgnálak... Keress 8 órás állást és szokj hozzá, hogy a magánügyeid egy bizonyos szintig foglalkoztatják a munkáltatódat, tovább egy percig se. Neked nyújtották a kisujjukat a munkarended átszervezésével, te bedaráltad a karjukat. Ennyi.
Te vagy a hibás. Olyan ferfit kellett volna keresni aki tud biztositani megfelelő körülményeket és nincs szükség a pár száz ezres fizetésedre.
Esetleg ha lenne megfelelő diplomád tudnál otthonról is szellemi munkát végezni.
35# Ez mérlegelés kérdése. Ha többet kell fizetnem egy bébiszitternek, mint amennyit a napi munkámmal megkeresek én, vagy a férjem és más segítséget nem tudok igénybe venni, akkor otthon marad a férjem, vagy én. De az nem lehet, hogy mindig az egyik fél esik ki tartósan a munkából. Vagyis lehet, csak utána nem lehet pampogásra oka, ha kirúgással fenyegetik. Tavasszal ment vissza dolgozni, azóta 4x 1 hónapot volt otthon a gyerekkel. Gyakorlatilag alig dolgozott, amióta visszatért. Miért csodálkozunk, ha ez a munkatársaknak és a munkáltatónak nem tetszik?
A legcsaládbarátabb munkahely türelme is véges.
37/38 anonim ***** válasza:
Mi az, hogy nem rúghatják ki?
Nem értem hogy az orrba-szájba táppénzező, és amúgy is alibiző anyukák miért gondoljál úgy, hogy az ellés az egy életreszóló bérletet jeletn 8-4-ig, munkakörtől függetlenül.
Tulajdonképpen akárkit kirúghatnak, ha kifizetik a végkielégítést akkor igazán tenni nem tudsz ellene semmit.
Amúgy meg ha nem vagy szellemifogyatékos akkor érted szerintem, hogy a kérdezőt sem azért csesztetik mert gyereke van, hanem azért mert hiányzik. Folyton.
Gondolom bezzeg téged mint Nemzethy Magyar gyermekgyártó anya akinek a személyes igényeit egy komplett gyár kell hogy kielégítse, mert 3 éve szült egyet bezzeg az már zavarna, ha egy nem gyerekes hiányozna folyton
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!