Miért erőlteti manapság mindenki -szülők, tanárok, ismerősök-, hogy egyetemre kell menni? Miért lett ez ekkora társadalmi elvárás?

Egyrészt nem tudom miről beszélsz, mert idén rekord alacsony volt a jelentkezői szám felsőoktatásba, tehát maximum a saját környezetedből tudsz kiindulni, ami viszont nem reprezentálja a teljes lakosságot.

Másfelől elég alapvető gazdasági tény, hogy azok az országok tudnak hosszú távon is versenyképesek maradni, ahol a diplomások aránya viszonylag magas és magas hozzáadott értékű munkát látnak el. Így biztosítható, hogy egy ország saját erejéből gazdálkodjon és ne legyen kiszolgáltatva más országoknak, egyszerűbben kifejezve, pl. ne legyen az, mint ami nálunk is, hogy Németország autóipari szereldéje vagyunk.

A másik fontos érv a diploma mellett pedig az, hogy bár pályakezdőként nem biztos, viszont hosszú távon mindenképp kifizetődőbb továbbtanulni és szellemi munkát végezni, mint szakmunkát. Anyagilag is jobban megéri, illetve fizikailag sem megy tönkre az ember, a szellemi területen dolgozó, magasan kvalifikált emberek általában jobb életminőségre számíthatnak. Ettől függetlenül szakmunkásokra is szükség van, és jó is, hogy meg is vannak fizetve, mert aki keményen és jól dolgozik, az megérdemli, de aki többre hivatott és jó agya van, annak nem szabad leragadnia egy burkoló szintjén..

Egy tapasztalt közgazdász, aki minimum 5 éve a pályán van, hidd el, összességében nem 400-at keres :) 400 max az alapbére, erre még rájön a bónusz, a cafeteria, ilyen-olyan biztosítás, stb, ha a teljes juttatást nézzük, inkább 600-hoz közelít és ez még mindig csak 5 év tapasztalat. És mindez heti 40-50 óra munkával, irodával, sőt, most a legtöbb helyen otthonról.

Az, hogy te megcsináltál egy olyan diplomát, amivel nem lehet a fent leírt jövedelemszintet elérni, az nem az egyetem meg a felsőoktatás hibája, hanem a tiéd, már bocs. Egy diplomával lehetőségek tárháza nyílik meg, ez még egy bölcsészdiplomára is igaz. Ha ezzel Te nem tudtál élni, akkor kár volt diplomázni, neked azonnal szakmunkát kellett volna tanulni, amivel - továbbra is hangsúlyoznám - nincs gond, mert ezzel is lehert boldogulni, csak nem értem ezt az összehasonlítgatást... Van, aki a szakmunkára elég és abban boldog, de miért akarjátok mindenáron meggyőzni a diplomásokat, hogy nekik is vissza kellene lépni egy szintet? A többség, aki tud boldogulni, nem fog, mert diplomásként szüksége van a szellemi kihívásra és nem éri be annyival, hogy napi 8 órában csempét rakjon meg fugázzon.