Ősrobbanás helyett reálisabb feltételezni, hogy egy stacionárius univerzumban élünk? (az állandó állapotú univerzum egy korrekciója)

Az ősrobbanást vizsgáltam mostanában, mert relevánsan kételkedek az egész elméletben. Rengeteg fizikai tételt sért és csak nagy belemagyarázások árán, lehetne megkerülni, de néhány esetben az sem megy, mert újabb ellentmondásokba kerülünk. Energia megmaradást, entrópia tételt is sért és a szingularitást sem magyarázza meg. Lényeg a lényeg, hogy számtalan lehetőséget megvizsgáltam, egyenleteket oldottam meg, osztottam szoroztam, ahogy szokták mondani és végül arra a megállapításra jutottam, hogy egy állandó állapotú modell stacionáriussá alakítása révén lehet megmagyarázni az univerzumunk keletkezését. Azaz állandóan ismétlődő folyamatok mennek benne végbe, de semmi nagy bumm sem volt és nagy reccs sem lesz meg semmilyen bigbangból eredő végállapot felé konvergáló folyamat.

Lényegében az ősrobbanás során a tömeg lett pozitív és ezért látszik tágulni az univerzum, miközben valójában összemegy, azaz mivel a tömeg egyre növekszik, így minden fizikai objektum, atom egyre kisebb lesz és ugye minél régebbi egy anyag a kibocsájtott hullámhossza annál nagyobb és ebből adódik a vöröseltolódás illúziója. Egyébként egy egyel magasabb térdimenziós téridő gigantikus fekete lyukbába zuhanva az anyag ugyanolyan eltérést produkál, mint amit mi az ősrobbanás utáni állapotnak érzékelünk. [link]

[link]

Viszont amilyen állapotban volt az univerzum azelőtt, amit mi ősrobbanásnak hiszünk, előtte a negatív vagy zérus tömeg lehetett az uralkodó és ez számos parajelenséget megmagyaráz, abból a szempontból, hogy előtte is élhettünk egy inkarnációban, de ott a nempozitív tömeg miatt rengeteg olyan jelenség természetes lehetett amit ma ESP-nek nevezünk (parajelenség, telepátia stb…) Igazából ez megmagyarázza miért természetes lelki vágya az embernek, hogy ezeket használjuk. Mit gondolsz ?