Miért bírálják még a mai napig is sokan az Evolúció-elméletet?

[link]

Ha valakit érdekel ajánlom ezeket a könyveket.

[link]

[link]

>>>Na most ha te azért nem ölsz, mert abban hiszel, hogy a pokolba jutsz a halál után, akkor te mégis mennyire vagy erkölcsösebb egy kutyánál, aki azért nem harapja meg a gazdáját, mert fél tőle?<<<

Egy rövidke válasz: egy megvadult kutya meg is tudja harapni az embert.

Az állatnak nincsenek erkölcsei, mert csak ösztönei vannak. Egy kutya meg tudja védeni magát. Nem kell taglalnom. Láttál már híreket a tévében, hogy kutya harapta meg egy kis gyereket meg postást… Amit említesz,az az akkor van, amikor az ember megneveli a kutyáját, megszelídítette. De azt se nem azért teszi meg, mert nem fél, hanem mert tudja, ki az Úr a háznál!

>>>"Mivel a majmoknak nincs lelkiismeretük, nem éreznek bűnt, ha ölnek"

Csak nemes egyszerűséggel hadd tegyem fel megint a kérdést: Honnan tudod?<<<

Talán te tudod az ellenkezőjét? A darwinizmus hívei vádolják azokat, akik hisznek Istenben. Mindig a vádlónak kell igazolnia a vádat, hogy igaz. Nem a vádlottnak. A bíróságon is így megy a dolog. Képzeld azt, hogy a darwinisták a vádlók. A vád az, hogy a majmoktól származunk. Akik hisznek Istenben, és a szavában (a Biblia előbb volt, mint az evolúció), azoknak ez a vád jogosan felháborító. "Mit képzelsz? Mi Isten gyermekei vagyunk!"

>>>Miért van az, hogy egyik ember lelkiismeret-furdalást érez olyan dolog miatt, amiért a másik nem érezne? És honnan tudod, hogy az állatoknak nincs lelkiismeret-furdalásuk? Ez megint egy kijelentés, vagy végeztél erre vonatkozó vizsgálatokat?<<<

Te bújtál már majom bőrébe? Nem kell ezt vizsgálni, mert nem is lehet. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudunk igazolni, de mégis léteznek a tudatunktól függetlenül. Ilyen a lelkiismeret. Az ember tudja, hogy ha bűnt követ el, akkor érzi, hogy bűnös. Igen vannak emberek, akiknek a szívük megkeményedett, (hogy mi miatt? pl.: egy ideológia miatt) s emiatt nem éreznek bűntudatot. Vagy nem ismerik a Törvényt. A lelkiismeret pont azért van, hogy a mózesi törvények a szívünkben ébredjenek. Lásd lenti válaszomat*!

>>>Tegyük fel, hogy ez így igaz, ahogy leírtad. Ebben az esetben az evolúcióelmélet hamis lesz? Nézd, valakiket lelkileg teljesen felzaklathat a hirosimai atomtámadás esete. Akkor emiatt a lelki válság miatt a történet hamis lesz? (Kevered a szezont a fazonnal: a hirosimai atomtámadás igaz, az evolúció története nem tény. Az egyik tény, a másik csak hipotéziseken alapul.) Attól hogy lehetnek valaminek rossz következményei, az még nem ássa alá a történet igaz voltát. Másrészt ha belegondolsz, teljesen más filozófiát is lehetne alapozni a darwinizmusra: Pl. mivel az elmélet alapján tudjuk, hogy mindig a környezethez legjobban alkalmazkodó egyedek maradnak életben, ebből kikövetkeztethető, hogy a szeretet egy nagyon fontos elem az emberi fejlődésének, nem? Tökéletesen illeszkedik a darwinizmusra.<<<

Gondolkozz, mielőtt bugyuta kérdéseket teszel fel! Erre az a válaszom, hogy a szeretet nem öl, nem csal, stb. A szeretet az embert jóságossá teszi. A félelem megöli a szeretetet. A szeretet meg a félelmet.

Én jobban szeretem az embereket, mint a majmokat. Másoknak a majomszeretete nem kell, ami mögött nincs valós érzelem. Aki egyetért az evolúcióval, azt nem tartom jónak, mivel degradál, devalvál engem, és másokat…

*Világosabban leírva:

Richard Wurmbrand így ír Darwinról: „Nem csoda, hogy annyira megnyerte Marx tetszését Darwin »Az ember származása« című munkája, amely szintén mesterfogás az emberek isteni eredetének és isteni céljának elfeledtetésére. Darwin szerint az ember az állatvilágból ered, és a túlélésen kívül nincsen más célja. (Kérdezem, hol van itt a szeretet?) Ők ketten fosztották meg trónjától az embert, a természet királyát. Sátán nem tudta letaszítani Istent a trónjáról, következésképpen az embert értéktelenítette el. Az ember az állatok utódjává, és saját ösztönei rabjává lett.” (Az ösztön és a szeretet két külön dolog, a majomszeretet mögött nincs valós érzelem, az igazi szeretetet a majom nem tud adni. A majom csak azért közösül, hogy fenntartsa a faját, az ember meg nem csak azért szeretkezik. Lényeges különbség!)

Darwin az embereket elidegenítette Istentől így a történelem egyik legnagyobb szellemi tömeggyilkosa lett. „Gondoljunk csak bele. Sztálin az után lett forradalmár, hogy elolvasta Darwin írásait. Egy ortodox papi szeminárium hallgatójaként Darwintól tudta meg, hogy nem Isten teremtményei vagyunk, hanem az evolúció produktumai, amelyet egy könyörtelen konkurenciaharc határoz meg. Csak a legerősebb és a legkegyetlenebb éli túl.” Ezzel megalapozta, és meghatározta Darwin Sztálin magatartását, akire a kíméletlen kegyetlenség volt a jellemző. / A szeretet nem öl. Netán azt gondolod, hogy ez a szeretet??? / Sztálinban elvetette Darwin a sátánizmus magjait, amely sok emberáldozatban vált gyilkos valósággá. Így lett Darwinból a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosának szellemi atyja. De nagy hatással volt műve Mussolinire, az olasz diktátorra is. Ő az olaszokat tartotta felsőbbrendű fajnak. Ugyanígy Hitler is bele esett a darwinizmus ördögi csapdájába. Ugyanis a darwinizmus tanai alapozták meg Hitler fajelméletét a németeket felsőbbrendű fajnak tartva. Az eredmény nála is Sztálinhoz hasonlóan tömeggyilkosság lett.

Charles Darwin 1859-ben hozta nyilvánosságra forradalmi evolúciós elméletét a fajok eredetéről, amely minden idők egyik legbefolyásosabb művévé vált, és alapjaiban változtatta meg a tudományt és az emberek világképét, sokakat elfordítva a bibliai hittől, s egyben Istentől is. ( A Biblia azt mondja, hogy Isten a szeretet! (1 Tim 6, 11. | 2 Tim 1,7. | 1 Jn 2,5. ) | 1 Jn 4. fejezete: Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.)

Ebben a műben nem csak sokak bukását, de a darwinizmus bukását is megalapozta. A következő szöveg olvasható: „Ha be lehetne bizonyítani, hogy van olyan bonyolult szerv, amely nem képződhetett számos egymásra következő, csekély módosítás révén, akkor az én elméletem teljesen megdőlne.” Nos most már tudjuk, hogy van ilyen szerv több is, de ezeket Darwin után fedezte fel a tudomány. Ilyen például a kóli baktérium ostorjának a motorja. Pontosan úgy néz ki, mint egy elektromotor, ami egy tervezett szerkezet. Vagyis van tervező, és alkotó. De ilyen a genetikai információ eredete is. Az informatika törvényei kimondják, hogy: Nincs információ, adó (intelligens létrehozó) nélkül. Továbbá: Nincs információs lánc anélkül, hogy az elején ne álljon egy szellemi alkotó. Darwin apai részről erős liberális ráhatás alatt állt, ami meghatározta, hogy a kezdeti hitét Biblia ellenesre változtassa. Mind ehhez hozzájárult édesanyja korai halála is. „A teremtésben hívők „épülete”, és minden, ami ezzel összefügg, céltáblául szolgált számára. A jövőbe tekintve látta, amint a régi, csodákra alapozott épület összeomlik…” az evolúció lett számára az új evangélium. Saját evolúció tanát azzal magyarázta, hogy hozzájárult a fajok teremtése dogmájának megdöntéséhez. Életútjából, és cselekedeteinek indítékairól tett nyilatkozataiból világosan felismerhető, hogy Bibliaellenes beállítottság motiválta.

Élete tragikus véget ért; felismerései és nyomasztó élettapasztalatai tökéletesen és pótolhatatlanul széttörték istenképét. Down-ban (Kent/Anglia) 1882. április 19-én abban a tudatban halt meg, hogy a halál az abszolút véget jelenti.

Kérdezem én, hol van itt a szeretet??????

Abban hogy lehet meg a szeretet, ha ideológiát gyárt arra, hogy nyugodtan gyilkolhasson kénye kedvére??? (Persze Hitlernek is volt felesége, de ez most hagyjuk figyelmen kívül, mert Isten így rendelkezett a 2. törvényében: szeresd felebarátodat, mint önmagadat! = vagyis olyat ne tegyél mással, amit te sem szeretnéd, hogy azt veled tegyék!)

Ha ezeket nem érted, akkor az azért van, mert kemény a szíved, de remélem megértetted.

„Egy rövidke válasz: egy megvadult kutya meg is tudja harapni az embert.

Az állatnak nincsenek erkölcsei, mert csak ösztönei vannak. Egy kutya meg tudja védeni magát. Nem kell taglalnom. Láttál már híreket a tévében, hogy kutya harapta meg egy kis gyereket meg postást… Amit említesz,az az akkor van, amikor az ember megneveli a kutyáját, megszelídítette. De azt se nem azért teszi meg, mert nem fél, hanem mert tudja, ki az Úr a háznál!”

Az előző hsz.-emben már rámutattam, hogy ezen mondataiddal semmit nem állítasz, de akkor megmutatom konkrétan itt is, hogy mi a hiba. Szóval, miért érv az, hogy egy megvadult kutya megharapja a gazdáját? És egy neveletlen gyerek nem szokott tiszteletlen lenni a szülőjével? Pontosan arról van szó, hogy ha a kutyát megnevelik, jó lesz, mint ahogy a gyereknél is ugyanígy szokott lenni. Nem hallottál híreket még, hogy a gyerek megveri a tanárát, megöli a szülőjét? Hosszú sorokon át érvelsz, de nem mutatod meg BIZONYÍTÉK által, hogy hol van a különbség ember és állat között.

„>>>"Mivel a majmoknak nincs lelkiismeretük, nem éreznek bűnt, ha ölnek"

Csak nemes egyszerűséggel hadd tegyem fel megint a kérdést: Honnan tudod?<<<

Talán te tudod az ellenkezőjét?”

Bocs, de éppen te állítottál valamit, méghozzá, hogy a majmoknak nincs lelkiismeretük. Állítani pedig akkor lehet valamit, ha bizonyítani tudod! Én nem mondtam, hogy tudom bizonyítani, hogy van lelkiismeretük, csak rámuttam, hogy nem tudod bizonyítani, hogy nincs nekik, éppen ezért ilyen állításra nem lehet alapozni. Ha pedig elolvasod az érveidet, mindegyiket egy bizonyos hitrendszerre alapozod, mondhatni a Bibliára. De mit keres a tudomány témakörben egy Biblián alapuló érvelés?

„A darwinizmus hívei vádolják azokat, akik hisznek Istenben.”

Ez egy brutális és torz leegyszerűsítése és általánosítása a helyzetnek. Egyrészt alapesetben a „darwinizmus” hívei közül azok, akik tudósok, a tudomány alapján hozzák fel érveiket. Ezek az emberek többnyire a teremtéshívők logikátlan érveivel vitatkoznak, de kevés olyat láttam még, hogy személyeskednének, vádolnák magukat a hívőket. Ezzel szemben a teremtés oldaláról az érvelések fele abban telik ki, hogy a darwinizmus egy ideológia, Darwinnak milyen volt az élete, és milyen szörnyű következményei voltak az „ideológia” elterjedésének. Lásd a saját érvelésedet.

„Mindig a vádlónak kell igazolnia a vádat, hogy igaz. Nem a vádlottnak.”

Bocsáss meg. Ha már vádról, vádlókról meg vádlottakról beszélsz, elárulnád, hogy a „darwinisták” mivel vádolják azokat, akik hisznek Istenben? Főleg annak tudatában érdekes a kérdés, hogy sok olyan evolúcióelméletet elfogadó emberke is van, akik hisznek Istenben. Vedd észre, hogy ez megint személyeskedés a részedről, és beállítod vádlóknak a „darwinistákat”, ahelyett, hogy a valódi érvekkel vitatkoznál. Milyen alapon vádolnak ők, és miért ártatlanok az evolúciót tagadó Isten-hívők? Miért ne nevezhetnénk pont az utóbbiakat vádlóknak? Milyen alapon kategorizáltad ezeket a tulajdonságokat?

„Képzeld azt, hogy a darwinisták a vádlók. A vád az, hogy a majmoktól származunk.”

Látod, ez a probléma nem csak nálad, hanem sok teremtéshívő érvelésében is megjelenik. Először is milyen alapon „képzeljem azt”? És miért ne képzelhetném másképp? És egy képzeletre mennyire releváns alapozni? És miért minősül vádnak az, hogy „a majmoktól származunk”? Miért nem minősül inkább tudományos megállapításnak? Mégis kit vádol egy ilyen kijelentés? Az, hogy egy ideológia sérül egy ilyen kijelentés által, ez egyéni szocprobléma, de ennek semmi köze ahhoz, hogy a kijelentők vádolnának bárkit is.

„Akik hisznek Istenben, és a szavában (a Biblia előbb volt, mint az evolúció), azoknak ez a vád jogosan felháborító.”

A Biblia nem lehetett előbb, mint az evolúció, ha az utóbbi már milliárd évek óta zajlik, míg a Biblia csak pár ezer éves. Amire te gondolsz, az az evolúcióelmélet. De attól, hogy a Biblia előbb volt mint az elmélet, nem állít semmit arról, hogy igazabb lenne. Sőt, általában az újabb elméletek szoktak helyesebbek lenni, ugyanis minél újabb az elmélet, annál több tapasztalatot vesz figyelembe. Egyébként valóban, egyetértek azzal, hogy ez sérti a Biblia által alkotott emberkép ideáját. De attól még nem kerülheted el azt, hogy tudományos módon érvelj. Az evolúcióelmélet nem a Biblia ellen van, hanem az egy megfigyelt jelenségekre és kövületekre alapozott elmélet. Én nem tudom, mi igaz Darwin életéből és mi nem, de Darwin óta az elmélet már jóval túlszárnyalt, és ma már nem lehet azt mondani, hogy az elmélet nem igaz, mert Darwint ez és ez jellemezte. Ma már tudósok tízezrei igazolják tudtommal az elméletet, most akkor kezdheted egyenként megvizsgálni mindegyikőjük életét, ha már ezen az alapon kezdtél el érvelni. Egy valamit jegyezz meg egyszer s mindenkorra: Egy elmélet helyessége nem azon múlik, hogy az milyen változásokat hoz egy ember életében! Könyörögve kérlek téged is, meg az összes teremtéshívőt, hogy ne kezdjenek ilyen érvekkel előállni, mert ezek semmit nem állítanak az evolúcióelmélet (amely a fajok kialakulásáról és változásairól szól) igazságtartalmáról. Ez egy természeti jelenség, amelyet csak természettudományos módon lehet vizsgálni. Az, hogy ennek az elméletnek az ismerete kiben milyen változásokat idéz elő, az mindenkinek az egyéni szocproblémája.

„"Mit képzelsz? Mi Isten gyermekei vagyunk!"”

Ilyen alapon se mert belenézni valaki Kepler távcsövébe, hogy megnézze a Jupiter holdjait, mert azt mondta: „Mit képzelsz, a Föld a világ közepe!” Ugye nem gondolod, hogy egy természeti megfigyeléssel egy szintre hozhatsz egy ideológiai véleménnyilvánítást?

„>>>Miért van az, hogy egyik ember lelkiismeret-furdalást érez olyan dolog miatt, amiért a másik nem érezne? És honnan tudod, hogy az állatoknak nincs lelkiismeret-furdalásuk? Ez megint egy kijelentés, vagy végeztél erre vonatkozó vizsgálatokat?<<<

Te bújtál már majom bőrébe? Nem kell ezt vizsgálni, mert nem is lehet.”

Áhá, értem. De ha nem lehet vizsgálni, akkor miért jelented ki? Amit nem lehet vizsgálni, arról miért teszel állítást egy tudományos rovatban?

„Vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudunk igazolni, de mégis léteznek a tudatunktól függetlenül.”

Ebben igazad van. De mivel nem tudjuk igazolni a létezésüket, ezért nem is tehetünk állítást a létezésükről. Te mégis ezt teszed.

„Ilyen a lelkiismeret.”

Azt tudhatod, hogy neked van-e. De ezzel együtt azt nem tudhatod, hogy a többi embernek vagy az állatoknak van-e.

„Igen vannak emberek, akiknek a szívük megkeményedett, (hogy mi miatt? pl.: egy ideológia miatt) s emiatt nem éreznek bűntudatot. Vagy nem ismerik a Törvényt. A lelkiismeret pont azért van, hogy a mózesi törvények a szívünkben ébredjenek. Lásd lenti válaszomat*!”

Látod mit csinálsz? Vannak, akiknek a lelkiismeretük sokkal engedékenyebb másokénál, és ezt a megkeményedéssel magyarázod. És ha egy majomnak is azért nincs lelkiismerete, mert megkeményedett a szíve a vadonban? Miért magyarázod másképp az ember lelkiismeretének hiányát, mint az állatét? Milyen vizsgálatot tudsz felhozni, amely megmutatná az állatok és az emberek lelkiismeret-hiányának az okai közti különbséget?

„Kevered a szezont a fazonnal: a hirosimai atomtámadás igaz, az evolúció története nem tény. Az egyik tény, a másik csak hipotéziseken alapul.”

Egyáltalán nem keverem a szenzont a fazonnal. Éppen azt igyekszem bemutatni, hogy egy tény is képes lelki válságot okozni. Éppen ezért nem érvelhetsz semminek az igazsága ellen azzal, hogy az lelki romlást, válságot, stb. idéz elő, mert mint látod, az atomtámadás híre is ilyen következményekkel járhat, de mégis igaz a történet. De nézd meg az evolúció elleni érvelésedet: Sztálinra meg Hitlerre mutogatsz, mint a lelki romlottság fő evolucionista képviselőire. Vedd már észre, hogy a lelki romlottság nem érv egy elmélet hazugsága mellett!

„Gondolkozz, mielőtt bugyuta kérdéseket teszel fel! Erre az a válaszom, hogy a szeretet nem öl, nem csal, stb. A szeretet az embert jóságossá teszi. A félelem megöli a szeretetet. A szeretet meg a félelmet.”

Arra gondolok, hogy pl. ha tudatosan szeretetben neveveljük a következő generációt, és ők is az azutánit, és így tovább, akkor a szeretet jelentős fejlődést tud előidézni a fajunkban. Lelkileg sokkal kiegyensúlyozottabb, barátságosabb, boldogabb lenne az emberi faj. Ez miért is nem tudható be az evolúció tudatos irányításának? Attól hogy volt néhány gyengeelméjű a történelemben, nem fogja aláásni az evolúció helyességét, sőt még az sem, ha a szeretetről szóló elméletem nem lenne helyes.

„Én jobban szeretem az embereket, mint a majmokat.”

Tudod, a legtöbb faj egyedei jobban szeretik saját fajtársaikat, mint más fajok egyedeit. :)

„Másoknak a majomszeretete nem kell, ami mögött nincs valós érzelem.”

Most hogy jön ide a majomszeretet? Mi köze a majmok szeretetének a majomszeretethez? :D

„Aki egyetért az evolúcióval, azt nem tartom jónak, mivel degradál, devalvál engem, és másokat…”

Látod ez a baj, hogy erkölcsileg kezded boncolgatni állandóan a témát. Egy evolúciót kutató tudós nem azért „ért egyet az evolúcióval”, mert degradálni akarja az embert, hanem mert a megfigyelt jelenségeket az evolúció bizonyítékainak találja. Másfelől viszont ha mondjuk te a világ egyetlen kiválasztottjának, übermensének tartanád magad, én meg letörném az egodat azzal, hogy nyugi, te is ugyanolyan ember vagy, mint bárki más, azaz ledegradálnálak, akkor én is hazudok? Az evolúcióelmélet azért hamis, mert ledegradája az embert? És mi van, ha az evolúcióelmélet végre helyre teszi az embert, aki azelőtt túl sokat képzelt magáról?

A következő nagy bekezdésedben azt taglalod részletesen, hogy az evolúcióelmélet szeretetlenségre késztet, és hogy a világ nagy diktátorjai is erre alapoztak. Egyrészt az evolúciónak sokkal több tényezője van annál, mintsem hogy csak a kegyetlen harcról szólna. A fajok egyedei közti együttműködés ugyanúgy része az evolúciónak, amely pedig sokkal inkább a szeretetet írja le, mintsem a kegyetlen harcokat. Ezen túlmenően pedig már az előző hsz.-emben is megemlítettem a keresztes hadjáratokat és vallásháborúkat, amelyekre természetesen semmit nem reagáltál. Ha te Hitlerre és a hozzá hasonlókra mutogatsz, hogy no lám, ilyenre képes az evolúcióelmélet, akkor én ne mutogathatnék a nagy inkvizitorokra, hogy no lám ilyenre képes az Isten-hit? Vedd észre megint, hogy nem az efféle erkölcsi következményekből kell leszűrni egy elmélet vagy egy ideológia helyességét. Azt is vedd észre, hogy az evolúcióelmélet Darwin óta már sokat változott, és éppen ezért az ő művét messze nem lehet a Sátán Bibliájának nevezni, mert a Bibliának éppen az a tulajdonsága, hogy hogy tilos megváltoztatni. Darwin egy tudományos felfedezést tett, amelyet azóta már sok tekintetben pontosítottak, szóval szakadjunk már le végre Darwinról. Itt nem Darwin, Hitler, Sztálin a résztvevők, hanem az evolúcióelmélet kontra tervezettség. Az elméleteket magukat kell megvizsgálni, és amelyiket igazolják a megfigyelések, azt kell elfogadni, a másikat meg elvetni. Erről szól a tudományos érvelés.

„A következő szöveg olvasható: „Ha be lehetne bizonyítani, hogy van olyan bonyolult szerv, amely nem képződhetett számos egymásra következő, csekély módosítás révén, akkor az én elméletem teljesen megdőlne.” Nos most már tudjuk, hogy van ilyen szerv több is, de ezeket Darwin után fedezte fel a tudomány. Ilyen például a kóli baktérium ostorjának a motorja. Pontosan úgy néz ki, mint egy elektromotor, ami egy tervezett szerkezet. Vagyis van tervező, és alkotó.”

Végre egy tudományos jellegű kijelentés. Most kezdhetünk neki az érdemi vitatkozásnak. :) Aminek én azonban nem vagyok méltó alanya, mert nem vagyok tudós, sőt még evolucionistának sem tartom magam, csak annyit állítok, hogy sokkal alátámasztottabbnak látom ezt a tervezettségénél. Egyébként pedig, felelve a kijelentésedre: Csak elmondom, hogy az ID szerint nem azért cáfolja az evolúciót a baktériumostor, mert olyan mint egy elektromotor, hanem mert egyszerűsíthetetlenül összetett. Azonban erre már érkeztek evolucionista reakciók is, nem tudom, hallottál-e róluk. A probléma az, hogy az ID mindig úgy állítja be az ostort, mintha annak mindig is az lett volna a célja, hogy a baci mozgását biztosítsa. Az evolúcióelmélet azonban arról szól, hogy egy adott szerv funkciója sok esetben változik az evolúció során. Éppen ezért, ahogy az ID videó, ahogy bemutatja az ostort, miszerint évmilliókig hasztalanul csak lóg, kivárva, míg minden eleme megjelenik, alapvetően hibás. Az evolúcióelmélet semmi ilyesmit nem feltételez, tehát az ID videó egy szalmabáb kijelentés ellen érvel. Az ostor nem lógott hasztalanul, hanem korábban más funkciót tölthetett be, ahol pl. nem volt szükség minden jelenleg meglevő alkatrészre. De ha erre jár egy témában jártas emberke, ő biztosan részletesebben kifejti ezt neked.

„De ilyen a genetikai információ eredete is. Az informatika törvényei kimondják, hogy: Nincs információ, adó (intelligens létrehozó) nélkül.”

Ezt már én is hallottam, amit megint nem értek. Mit nevezel információnak? Ha egy dió leesik egy fáról, akkor az a dió információt közöl a földdel, amire ráesik. Kellett hozzá intelligens beavatkozás? Vagy tekintsünk egy betűkből álló adathalmazt. A betűknek sok kombinációja lehet, amely természetesen értelmetlen, de néhány közülük életképes lényt képes létrehozni. Azok a kombinációk amik életképtelenek, kiszelektálódnak, a néhány életképes megmarad. Erről szól az evolúció. Kérlek mutasd meg ezt az informatikai törvényt, hol találom ezt meg? Mindig is kíváncsi voltam rá.

„Nincs információs lánc anélkül, hogy az elején ne álljon egy szellemi alkotó.”

Mit tekintesz információs láncnak? A fáról leeső dió esetének melyik részében van szükség intelligenciára?

Ezután megint erkölcsi vonalra irányítod a vitát, amelyet már fent kiboncolgattam.

„Élete tragikus véget ért; felismerései és nyomasztó élettapasztalatai tökéletesen és pótolhatatlanul széttörték istenképét. Down-ban (Kent/Anglia) 1882. április 19-én abban a tudatban halt meg, hogy a halál az abszolút véget jelenti.

Kérdezem én, hol van itt a szeretet??????”

Nem értelek. Az élettapasztalatokban kellene a szeretetet meglelni? Mert ha igen, arról miért ő tehet? Tehet arról valaki, hogy mit tapasztal? Másfelől pedig miért egy kiragadott ember példáján vezeted le, hogy hol a szeretet? Nem ragadhatnék ki én is ugyanígy egy keresztény embert, akinek végül tönkrement az élete? Említettem Richard Dawkinst már, aki humanista, azaz emberközpontú evolucionista. Ő pont azt hangsúlyozza, hogy emberiek legyünk egymással, és a vallás kisgyerekekbe való sulykolását is embertelennek tartja. Magyarán ő is éppen a szeretetet pártolja evolucionista létére. Valóban olyan ellentmondás az evolúció és a szeretet, mint ahogy te azt beállítod? Ezzel szemben viszont még a Biblia maga is bevallja, hogy Jézus nem (csak) a szeretetet hozta el a földre, hanem éppen azt állítja, hogy konfliktust támaszt fiú és apja közt; illetve aki meg nem gyűlöli szüleit őérte, az nem méltó Jézushoz. Ha ezeket az Igéket is beidéznéd a többi közé, láthatnád, hogy a Biblia sem a tiszta szeretetet képviseli. Ugyanúgy pórul járnak azok, akik nem hisznek Istenben, mert megvetik őket azok, akik meg hisznek. Ugyanúgy ideológiai harc az egész, aminek se füle, se farka.

„Abban hogy lehet meg a szeretet, ha ideológiát gyárt arra, hogy nyugodtan gyilkolhasson kénye kedvére???”

Abban hol lehet a szeretet, ahol Isten pl. Sámsont arra buzdította, hogy filiszteusok ezreit gyilkolja le?? És ez csak egy példa volt a sok közül.

„Persze Hitlernek is volt felesége, de ez most hagyjuk figyelmen kívül, mert Isten így rendelkezett a 2. törvényében: szeresd felebarátodat, mint önmagadat! = vagyis olyat ne tegyél mással, amit te sem szeretnéd, hogy azt veled tegyék!”

Most miért is kellett figyelmen kívül hagyni, hogy Hitlernek volt felesége? Nem értem, hogy hogyan következik a mondat első feléből a második fele.

„Ha ezeket nem érted, akkor az azért van, mert kemény a szíved, de remélem megértetted.”

Ez pedig ugye a fenyegetős része a dolognak. Én elég nyitott elmének tartom magam, sőt én megrögzött teremtéshívő voltam sokáig. A sok-sok, evolucionistákkal folytatott vita tanított meg arra, hogy nincs egy súlycsoportban az az érvelési eszköztár, amit egy evolucionista tudós, és amit egy teremtéshívő alkalmaz. Nem azért nem értelek meg, mert kemény a szívem, hanem mert látom az érvelésednek a logikai bukfenceit. De ha úgy tetszik, azt is mondhatnám, hogy megkeményedett a szívem a hülyeség ellen. :) Boldog karácsonyt! :)

Mitől ember az ember?

A súlyától talán, a végtagjaitól vagy attól, hogy van feje?

Minden élőlénynek van súlya, tömege és többnyire feje is.

Ettől egészen biztosan nem.

Akkor attól, hogy emberi kinézése van?

Mi számít emberi kinézésnek, mert hiszen a lélektelen és élet nélküli viaszbábu is emberszerű, oly annyira, hogy a panoptikumban már majdnem köszönünk is neki.

Tehát a súly és a tömeg , a fej és az emberszerű kinézet még nem tesz valakit emberré...

Nyilván akkor a mozgás, a cselekvés és talán a hang is szerepet játszik ebben.

Vannak emberszerű és kinézetű robotok és működő szerkezetek, amelyek mennek, beszélnek és néha tesznek is valamit. Olykor nagyon hasonlítanak az emberre is.

Tehát a súly és a tömeg, a fej és az emberszerű kinézet, valamint a beszéd és az olykori cselekvés még nem tesz emberré...

Nem marad más, mint a gondolkozás és az intelligencia.

Sok élőlény gondolkodik és intelligens is, mégsem nevezzük őket embernek. Ilyenek a delfinek, amelyek nagyon racionálisak és intelligensek, de ilyen a polip, a tintahal is, amely nevével ellentétben nem hal, hanem a földkerekség egyik legintelligensebb, legokosabb és legcéltudatosabb „gondolkodó” élőlénye.

Embernek mégsem nevezzhetnénk őket.

Marad tehát a majom, a főemlős, amelynek van tömege, feje, keze és lába, cselekszik és beszél, tud gondolkodni, a maga módján beszélni és intelligensnek is nevezhető.

Emberszabású.

Azonban mégsem ember, bár az orangutan ( nevében: „erdei ember”) már ehhez meglehetősen közel áll.

Homo sapiens, a gondolkozó ember – tanítják az iskolákban, szerte a világban.

Azonban attól, hogy gondolkodik és emberszerű, még mindig nem tudjuk azt, hogy mitől is ember?

Mi az a különleges dolog, amitől ember az ember?

Biológiailag nincs nagy különbség az állatvilág főemlősei és az ember között. Például kaphatunk sertés szívbillentyűt, mert az elfogadható az emberi szervezet számára és nem löki azt ki.

A disznó elfogyasztása már majdnem kannibalizmus, annyira közel áll hozzánk.

A disznó nem piszkos állat és eredetileg nem is kövér. Erkölcsös (!) és rendkívül inetelligens: ha a koca jelenlétében csak gondolunk (!) is arra, hogy a kicsinyét megesszük, rögtön megvadul, mert érzékeli a gondolatainkat!

( Kínában nyomozó, figyelmeztető és jelző „kutyaként” hasznosítják csodálatos képességei miatt...)

A disznót lezüllesztették és mocskossá tették, össze-vissza keresztezték, hogy csak egyetlen dologra legyen jó: hogy megehessék!

Ezáltal minden nagyszerű és csodálatos képességeinek jó részét elveszítette, de faji korlátainak így az alján még mindig jobb sorsra érdemes.

Sok élőlény nagyszerűbb képességekkel rendelkezik, mint az ember. Tud repülni, vízalatt tartózkodni, sötétben is látni, ultrahangokat érzékelni, szélsebesen futni és a saját részére alkotni (!), menedéket, fészket építeni, barlangokat és járatokat létrehozni és eszközt is (!) készíteni, használni.

Az élővilág csodálatos és teljesen egységes, nincsen szüksége ahhoz, hogy mesterségesen létrehozzon dolgokat, mert enélkül is kiválóan meg tud élni.

A földi élővilágból egyetlen egy élőlény lóg ki: az ember!

Mégis mitől ember az ember?

Erre gyorsan az a válasz, „hogy annak születik!”

Tehát embernek születni kell, szögezhetjük ezt le kemény elszántsággal.

Jegyezzük meg, hogy attól vagyunk emberek, hogy annak születtünk!

Ez egy nagyon fontos szempont...

Ugyanis nem a kinézetünk, az emberszerű felépítésünk, a gondolkozásunk és cselekvésünk tesz emberré, hanem a születésünk...

A születéssel visznont az a baj, hogy sokan, nagyon sokan cáfolják azt a tudományosan megerősített tényt, hogy már fogantatásunk pillanatában meghatározásra kerülnek szüleinken keresztül olyan adottságaink és fizikai jellemzőink, amelyeket örökölünk és ezért is hasonlítunk valakire...ha szerencsénk van akkor a szüleinkre is...

Az öröklésbiológia szerint nem csak a szemünk színét, testmagasságunkat és szokásainkat (olyan vagy, mint anyád vagy apád stb. szoktuk hallani) örököljük, hanem hajlamainkat a betegségre és hozzáállásunkat az élet dolgaihoz is.

Attól tartunk valakti tehát embernek, ha ránézésre emberszerű (ami lehet megtévesztő is...), hogy beszél és gondolkodik (ami lehet megtévesztő is...), valamint intelligens, ami ugyan nem látszik, de feltételezzük róla, valamint azt is, hogy embernek született....lagalábbis látszólag.

Itt azért érezzük, hogy sántít valami...hol van itt az emberség, az érzékenység és érzelem, a „humanizmus” mint fő és rendíthetetlen ismérve az igazi embernek?

Ezek nem látszanak, viszont az előbbi fizikai és biológiai adottságokkal ezek mind megkerülhetők és utánozhatók, eljátszhatók!

Akkor rájuk is mondhatjuk, hogy valóban emberek?

Egyáltalán nem és pontosan itt van egy hatalmas szakadék, amelyet évezredek óta lassan és folyamatosan töltögetnek fel hazugságokkal a határvonal elmosása érdekében.

„A Gonosz legnagyobb hazugsága, létezésének tagadása!” – és ráadásul csak átmenetileg van a Földön!

Ennek a szakadéknek a neve: különbség!

Különbség az érzelmi és szeretettel teli emberiség és az ezzel nem rendelkező, csak emberszerű, de részvétet, szánalmat és szeretetet nem érző teremtésképtelen emberutánzatok között.

A különbség az ember és az emberutánzatok között semmilyen módon fel nem oldható!

Az emberszerű, de emberséget fel nem mutató törzsi faj között is örökletesen terjednek a tulajdonságok, melyeket biológia úton adnak át, de ezek közül egyik sem képes a lelket és az „emberséget” átadni.

A cselekvés és a jellem az ember második természete, mondhatnám az azonosítója.

Az egyik oldal az erkölcs, az élni és élni hagyni, alkalmazkodni és együttélni, jót akarni és boldogságra vágyni, alkotni, míg a másik oldal az akarni és még többet akarni, minden áron és minden módon, leigázni, rabolni, kifosztani, megölni azért, hogy nekem és csakis nekem több legyen – ez az ellenségeskedések és háborúk igazi oka!

A született jók, a jó emberek az emberséget adják át, a született rosszak, a rosssz „emberek” pedig az embertelenséget!

A született rossz tulajdonsága minden jónak és szépnek a kiforgatása, tönkretétele és saját magának eközben „született jónak” való beállítása, hogy ezen keresztül fúrja be parazita létét az emberiség testébe és nyerjen védelmet, jogot és ürügyet a puszta létére.

Ők az emberiség parazitái és pestisei.

Tevékenységüket álcázva „kiválasztottaknak” hivatják magukat, hogy született (!) gonoszságukat jó színben tüntessék fel, valamint tagadják képtelenségüket a teremtő és alkotó munkára, környezetük és embertársaik hasznára, emberiességük kimutatására.

Emberséggel, igazságtudattal, önkritikával nem rendelkeznek, de azt maguknak ugyanúgy megkövetelik, mert tapasztalták, hogy az előnyökkel jár és nekik csak ez a fontos, mindig hasznot húzni!

Csak ennyiben érdekli a dolog őket.

A született jó és a született rossz megváltoztathatatlan és céljuk feloldhatatlanul ellentmondásos!

Ez az életünk alapvetése és alaphelyzete, melyben mindnyájan személyesen (!) megmérettetünk és utat választunk.

A harmadik, a keverék embertípus pedig az (ők vannak a legtöbben), amelyik éppen úton van valamelyik oldal felé és személyesen választotta meg (!) követendő útirányát!

A jó kötelessége a harc a rossz ellen, a rosszé pedig az, hogy ezt az elhatározást cselekvésben is kierőszakolja, különben tett nélkül az elhatározás semmit sem ér, és a rossz győzedelmeskedik a jó felett.

Fény és árnyék, hideg és meleg, nagyszerű és silány, isteni és ördögi....ez mind választási lehetőség, személyiségünk és jellemünk, hitünk kialakítására.

A tét nagy.

A határtalan és fényes jövő vagy a korlátolt és bilincsbevert rabszolgasors....mindenkinek érdeme szerint.

Mitől ember tehát az ember?

Az igazi embert a született (!) emberutánzattól – nevezhetjük ezt akár székelyesen „emberállatnak” is – egyetlen nagyon fontos lelki, isteni adottság különbözteti meg egymástól, de láthatatlanul, hogy a dolog még érdekesebb legyen!

„Csak az erkölcs tesz emberré!”

Aki ezzel nem rendelkezik és nem is gyakorolja, életében felmutatni nem tudja és azt következetesen nem érvényesíti, valójában embernek nem nevezheti magát!

Az ember az erkölcsön keresztül válik igazán emberré és a részvéten, szereteten át pedig vasszívű harcosává eszméjének, hitének, hazájának és embertársainak (!) akár önfeláldozó tagjává!

Erkölcs nélkül csak tömegünk, súlyunk, méreteink és számaink vannak!

Erkölcs nélkül nincs igazi barátság, család, házasság és rendíthetetlen bajtársiasság sem!

Erkölcs...

Ízlelgessük ezt a szót és a benne megbúvó igazi és hatalmas erőt, melyet minden másodpercben és minden fogyatékos médiában folyamatosan pusztítanak és aláznak.

Erkölcs...

Hinni a munkádban és önmagadban, életcélodban.

Erkölcs...

Hinni a lányban, akit szeretsz, hinni a gyerekeidben és hinni a családodban.

Erkölcs...

Hinni az Isteni Örök Igazságban és hinni Magyarország Feltámadásában!

Erkölcs...

Amely megmutatja barátod és ellenséged és amely oldja fájdalmadat az igazságtalanságban.

Az erkölcs élesíti a látást és tisztává teszi a célt is.

Az erkölcstelenség magamutogatása pedig felfedi ellenségeink és emberállataink hitványságát és valódi embertelen biomassza arcát, mely valójában csak tömeg és méret, darabszám. Ők nem emberek!

„Csak az erkölcs tesz emberré!”

Az erkölcs mindig velünk lehet és velünk fog a sírba is szállni, de ott egyszerre átalakul valami hihetetlen csodává, hirtelen mi leszünk az erkölcsünk részei és a halhatatlanság napfényes világába repít minket.

Az erkölcs az örökkévalóság és az emberségünk kulcsa!

Hinni valakiben, valamiben, kitartani mellette jóban és rosszban – az erkölcsünk fogja diktálni ezt, mely nélkül még embernek sem nevezhetjük magunkat!

Szerinted mitől ember az ember? Lássuk te hogyan látod!

(Mellesleg igazad van abban, hogy az érvelési eszköztár nincs egy súlycsoportban. Az evolúciónisták alulról ütnek övön alul, a teremtéshívők felülről ütnek a fejre.)

Lényegi különbségek

A beszéd

Az állat és az ember közötti eltérések alapjában véve az énbeli különbségekre, és az énhez kötődő képességekre vezethetők vissza. A legfontosabb ezek közül az, amiről eddig szóltunk: a gondolkodásbeli. A második a kommunikáció, a harmadik pedig a testi adottság, a járás képessége. Más szempontból e három képesség eltérő volta a szellemi, lelki és testi különbözőségeket is jelentik. Bár a fizikai világban természetesen minden más képesség egyben a testi befolyásoktól és lehetőségektől sem mentes.

Az állatvilágban is létezik olyan összeköttetés, ami mindig információt közvetít. Az állati kommunikáció azonban nem beszéd, csak üzenetek adás-vétele jelekkel, jelzésekkel, még ha az oly bölcs módon is történik. Ennek is vannak testi alapjai, amikre azonban nem térünk most ki. A papagájok „beszédutánzása”, az emberszabású majmok kommunikációja ábrákkal és süket-néma jelbeszéddel sem igazi beszéd[12]. Csányi Vilmos említette a Mindentudás Egyetemén az állatokról: „valódi nyelvet, amelyben a szavak bonyolult jelentéshálózattá szerveződnek össze, nem tudnak elsajátítani.” Jelrendszerük legfeljebb néhány száz jelből áll. Ha több ezer jelből állna, azok is csupán a jelenre korlátozott nem személyes tudatuk kifejezőeszközei lehetnének. Az állatok elsősorban nem azért nem beszélnek, mert nincs az emberéhez hasonló hangképző szervük, hanem azért, mert nincs az emberéhez hasonló tudatuk, aminek oka, hogy nem képesek úgy gondolkodni, mint az ember. Még a legértelmesebb állatokban sem különül el egymástól a cselekvés eszköze, célja és a cselekvő lény testi állapota. Az állatvilágban igaz, hogy a lét, a testi lét határozza meg a tudatot. Az embernél az én önálló gondolkodása révén kialakuló tudat hat meghatározóan a létére, legalábbis amikor emberi módon él. A szociális darwinizmus tehát csak annyiban érvényes az emberek világára, amennyiben nem vagyunk képesek emberhez méltó életre és viselkedésre. Az állati kommunikáció mindig az egyed érzéseinek és ahhoz kapcsolódó gondolatainak kifejezését szolgálja. Az emberi beszéd képes érzésektől nem befolyásolt gondolatok közlésére is. A beszéd, mint az önálló és elvonatkoztatásra képes gondolkodás megértetésének eszköze nem létezik az állatoknál. Az állatok között az üzenetek, információk mindig egyértelműek, nélkülözik az emberre jellemző többértelműséget, akár verbálisan, akár nem verbálisan történik.[13] Az emberi beszéd a gondolati összefüggések legbonyolultabb kombinatív kifejezésére is képes. Képes többértelmű lenni: sejtet, céloz, árnyal, stb. Az emberi hangsúly, hangszín, taglejtés, mimika ezernyi kombinációja messze felülmúl minden állati kommunikációt. A különbség oly nagy, hogy egyszerűen lehetetlen azt gondolni, hogy az állati „beszéd”-et az emberivel együtt lehetne említeni.

Noam Chomsky a világhírű nyelvész ezt állítja: “a nyelv fajspecifikus emberi sajátság, és még az intelligencia alacsonyabb szintjén is, a patologikus szinteken, olyan nyelvtudást találunk, amely tökéletesen elérhetetlen egy majom számára, pedig a majom sok tekintetben felülmúl egy szellemileg fogyatékos embert a problémamegoldó képességben és más adaptív viselkedésben.”

Lényegi különbségek

A felegyenesedés

A harmadik, ami főként testi alapját adja az emberi létnek, a felegyenesedve járás képessége. A szellemünk, a gondolkodás önálló és elvonatkoztatva való használatához, a beszéd kialakulásához elengedhetetlen volt, hogy az emberi organizáció a felegyenesedett járáson alapuljon. Az ember ezáltal hatalmas lépést tett az értelmessé válás irányába. A testi élettel emiatt sokkal kevésbé van összeszövődve, mint az összes állat. Amíg az állati agyat a gravitáció húzza lefelé, és amíg a négy-kézlábon járás közben az folyton fokozott rázkódásnak és ütődésnek van kitéve, addig nem képes a szellemit igazi, a világ megismeréséhez megfelelő formájában szolgálni. A magasrendű megismerés eszközei az agyrendszerben rejlenek. Ezek azonban az állatoknál megismerésre csak egészen csökevényes módon használhatóak. Az állatok egy részének nincs is agya, csak idegei. A szárazföldi gerinces állatok organizációja – még az olyan állatoknál is, mint a kenguru, vagy az emberhez bizonyos vonatkozásban legközelebb álló majmok – a négy végtagon való járásra vannak organizálva. Az igaz, hogy a felegyenesedés folyamata valamelyest már megindult a majmok kialakulásakor, és hogy időnként ők is két lábon járnak, de egész felépítésük a négykézláb járásra van organizálva, amihez minden szervük és lelki életük igazodott. A felegyenesedés csak az embernél teljes. Azok az állatok, amik repülnek vagy úsznak, stb., azoknál maga az idegrendszer is általában sokkal fejletlenebb, kialakulatlanabb, mint a négylábú emlősöknél. Az intelligensnek számító delfinek kivételek ebből a szempontból, de ennek fejlődéstani kialakulása ismert és megmagyarázható.

Az ember agya az agyvízben úszik. Tömege a víz felhajtó ereje miatt jóval kisebb, kb. 20 gramm. E nélkül kb. 1350 gramm lenne és az alsó rész idegei összenyomódnának a nagy súly alatt. A magasabb rendű állatok agya kénytelen a lefelé húzó erőnek engedelmeskedni, ezért sem képesek oly magas szintű értelem kifejlesztésére, mint az ember.

A felegyenesedés tette lehetővé az embernél a mellső végtag felszabadulását, az önálló gondolatoknak megfelelő használatát, az eszközkészítés oly magas fokát is.

Csányi Vilmos előadásából további idevonatkozó részlet: „az ember nagyobb, csupasz teste, felegyenesedett testtartása, a talpon, két lábon járás. A csimpánzok, ha ritkán a talajon mozognak, a csuklóikon járnak - ilyen járással nem lehet messze jutni.”

Ki kell tehát jelentenünk, hogy az állatok és az emberek közötti különbségek pusztán fokozatbeli, tendenciabeli, mennyiségi magyarázata csak kis részben fedi a valóságot. Nem vesz tudomást a szerteágazó tényekről, amelyek megfigyelésünk számára adódnak, ha a testi, lelki és szellemi képességeket nem akarjuk figyelmen kívül hagyni és azokat is megértjük.

Természetesen amennyiben az állat és az ember is fizikai, élő és érző-tudatos lény, nagy a hasonlóság közöttük. Az ember és az állat között mégis éppen akkora a különbség, mint az állat és a növény között. Az emberi értelem és ész nem állati értelem és ész. Az ember nem állat. Még akkor sem állat, ha érzőképessége és számos tulajdonsága bizonyos fokon megtalálható az állatnál is. Az állatot sem nevezzük növénynek, mert életfolyamatok zajlanak benne. Miért? Mert lényeges különbségnek tartjuk, hogy a növénnyel szemben képes belső élmények átélésére is. Ahogy az állatot a lelki élete különbözteti meg a növénytől, úgy az embert alapvetően a szellemi élete, főként a gondolkodása az állattól. Amilyen mértékben az állatvilágban megjelenő lelki élet szinte áttekinthetetlenül sokoldalú a növényvilágban még nem is létező lelki élethez képest, az emberi világban tapasztalható önálló és a jelenbeli átélésen túlterjedő gondolati élet annyira egyéni és sokoldalú az állatok körében még egyszerre nem is létező önálló és elvonatkoztató gondolkodáshoz képest. Amennyire egészen más lény egy állat egy növényhez képest az érzésbeli élete miatt, annyira eltérő lény az ember az állathoz képest a gondolati élete révén.

Goethe is tudta már ezt: „Amikor az ember a körülötte lévő tárgyakat észreveszi, önmagára vonatkoztatja őket. S ezt joggal teszi, mert egész sorsa attól függ, tetszenek-e neki vagy sem, vonzzák-e vagy taszítják, hasznára vannak-e vagy ártalmára. A dolgok szemléletének és megítélésének ez a természetes módja éppoly könnyűnek látszik, mint amennyire szükséges, mégis számtalan megszégyenítő és elkeserítő tévedésbe ejti az embert. – Sokkal nehezebb feladatot vállalnak magukra azok, akiket erős tudásvágyuk arra ösztönöz, hogy a természet dolgait önmagukban és egymással való viszonyukban vizsgálják, mert hamarosan nélkülözik azt a mércét, amely segítségükre volt, amikor mint egyszerű emberek a dolgokat saját magukra vonatkoztatva vizsgálták. Nem áll rendelkezésükre a tetszés és nemtetszés, a vonzás és taszítás, a haszon és kár mércéje. Erről teljesen le kell mondaniuk. Közönyös, mintegy isteni lények módjára azt kell keresniük és kutatniuk, ami van, és nem azt, ami kedvükre való. Az igazi botanikust nem befolyásolhatja a növények hasznossága vagy szépsége. Fejlődésüket és a növényvilágban való helyüket kell kutatnia. Mint ahogy a Nap egyformán előcsal és beragyog minden növényt, neki is egyformán elfogulatlanul kell mindegyiket szemlélnie és áttekintenie. Megismerése mércéjét és az értékelés tényadatait nem önmagából, hanem a megfigyelt dolgok köréből kell merítenie.”

Az állat mindent saját testi létére, magára vonatkoztatni tud csak, annak ellenére, hogy nincs is önálló személyisége. Bizonyos értelemben rendelkezhet személyes jegyekkel, de nem személyiséggel. Az ember pedig önálló személyisége révén képes önmagára vonatkoztatás nélkül is tevékenykedni. Az ember képes egyedül isteni lény módjára, tárgyilagosan megismerni, ítéletet alkotni és azt beszéddel kifejezni.

Az ember által kitalált tesztrendszerek szerint még egy majom intelligenciája sem fejlettebb egy két-három éves gyermekénél. Sőt, el sem éri azt. Ezt a mai természettudományos kutatók közül is többen állítják. Más kutatók szerint ez a megközelítés hibás, mert a gyerek intelligenciája egészen más jellegű, mint az állatoké. Az ember által megalkotott tesztekben, mivel azok tipikusan emberre szabottak, nyilvánvalóan az ember fog fejlettebbnek tűnni. Például – mondják – sokkal előbb tud számolni, a majom viszont sokkal korábban képes hazudni még a korukhoz képest arányosan is. – Mindkét félnek igaza van valamilyen szinten. Az ember kb. három évesen ébred öntudatra. Ekkor ébred először individualitására. Előtte teljesen az érzései határozzák meg a gondolatait. Még nincsenek a közvetlen átélésen túlterjedő önálló gondolatai. „Nagyon állati, cuki pofák.” – mondhatja ilyenkor az ember. Tudatilag egészen hasonlóan egybe vannak olvadva a környezetükkel, mint a magasabb rendű állatok. Rudolf Steiner azt mondja,[16]hogyha a gyermekek ösztön-impulzusai nem változnának meg később, akkor teljesen animálisan fejlődnének tovább.

A gyerek csak három éves kora körül kezdi használni az "én" szót. Előtte, de egy darabig talán még ezután is első szám harmadik személyben beszél magáról. Pl. „Pistike éhes”, később viszont így mondja: „éhes vagyok”. Három éves korára megtanul felegyenesedve járni, beszélni és gondolkodni is tud már. Mindezt az individuális én hozza létre, hogy a testet azután emberi módon használhassa.

Eszmefuttatásomat az alábbi jelzőkkel is illetheti néhány evolucionista: önimádat, állatlenézés, stb. Amikor az ember a „legjobb” emberi képességekhez mérten ítéli meg az állatvilágot, az egyértelműen előítéletnek és antropomorfizmusnak számít egyesek szemében. A modern természettudomány híveinek többsége szerint a szellemtudomány nézőpontja is elfogult, mert azokból a képességekből kiindulva próbálja megítélni az állatvilágot, ami speciálisan emberi. Állításuk szerint az embernek nincs joga önmagát magasabb rendűnek tekinteni. Az nem elfogadható érv, hogy azért, mert mi képesek vagyunk kitalálni a rangsor fogalmát, s mert értelmi képességeink a legkiválóbbak az állatvilágban. Csak azért lennénk az elsők, mert van egy olyan tulajdonságunk, ami csak nekünk és senki másnak nem fontos? Ilyen alapon a gepárdok – ha értekezni tudnának – kikiálthatnák magukat a legfejlettebbnek, mert náluk gyorsabban nem fut senki. A sasok pedig azért állíthatnák magukat az élővilág csúcsára, mert náluk jobban nem lát senki, stb.

Tehát azt kifogásolják, hogy olyan valóban egyedülálló emberi tulajdonságokkal akarjuk bizonyítani az állítólagos lényegi különbségeket, amelyek arra alkalmatlanok. Pedig állításunk nem az értelem emberi túlbecsüléséből, egyoldalú kihangsúlyozásából, hanem a tények objektív és eleven megértéséből adódik. Először is, azt nem lehet mondani, hogy azért antropomorf gondolkodású valaki, mert élesen megkülönbözteti az állatot a növénytől és az embert az állattól. Ezt nem valamilyen elítélhető szándékból vagy azért tesszük, hogy mindenáron felsőbbrendűségünket hangsúlyozhassuk, hanem a tények ismerete és igazi megértése miatt. Másrészt egyetlen állatfajnak sincs annyira elütő tulajdonsága a többi állatfajétól és az emberétől, mint az embernek van az önállóan használható és a közvetlen átélésen túlterjedő gondolkodó képességével.

Miért is jogosult ez a mérce? Az állatok mindegyike valamiben jobb az embernél. Legalábbis az állatok sok fajtájáról ezt meg tudjuk állapítani. Ezek azok a tulajdonságok, amiket az ember az értelmi képességeivel később utolér(t). Az ember az értelem terén a legjobb. De ez aztán odajuttatja fokozatosan, hogy az összes állati „leg”-et túlhaladja. Nem tudunk olyan jól úszni, mint a halak, de hajóval, motorcsónakkal gyorsabbak lehetünk a vízben. Nincs erős kaparásra alkalmas mancsunk, de létrehozzuk a az ásót és a markológépet. Nincsenek szárnyaink, repülőgéppel mégis gyorsabban tudunk repülni minden madárnál. A sas látását megelőzzük a távcsővel és mikroszkóppal, a gepárdot egy gyors autóval. A gepárd csak gyorsaságban közel olyan jó, mint az értelemmel felszerelkezett ember. A sas csak a távollátásban olyan jó, mint a távcsöves ember. És még sorolhatnánk. Ami az egész állatvilágban a specializált formák és képességek terén elérhető, azt minden egyes ember elérheti, sőt akár meg is haladhatja sokszorosan. Például csillagászati távcsövekkel ma már csillagrendszereket is jól láthatunk, markológéppel hatékonyabban áshatunk gödröt. Ezért a gondolkodó képesség a legdöntőbb.

A bizonyos értelemben „átmenetnek” is felfogható csimpánzok, bonobók és törpecsimpánzok is állatok csupán. Jane Goodall ezt mondja: „Az emberben és a csimpánzban sok hasonló személyiségjegy van. Ugyanazok az érzelemtípusok, értelmi képesség, amelyek lehetővé teszik, hogy olyan dolgokat csináljanak, mint az emberek.” Ez tévedés. A testtől független morális érzések nem fordul elő egyetlen állatnál sem. Az értelmi képességek terén is csak távoli a hasonlóság: nem tudnak pl. gepárdgyorsasághoz jutni, sem sashoz hasonló látást elérni, stb., mint az ember. Csányi Vilmos Mindentudás Egyetemén elhangzott előadásában mondja: „Az eszközkészítést, főként a szerszámok használatát és készítését sokáig úgy tekintették, mint az ember felsőbbrendűségének egyetlen és lényeges bizonyítékát. Azóta tudjuk, hogy számos állat használ tárgyakat, szerszámokat és egyesek el is készítik azokat. Néhány éve egy összeszámlálás 80 állatfajról mutatott ki ilyen tulajdonságot (Mundinger 1980). Az állati szerszámhasználat azonban rendkívül speciális. Egy-egy faj valamilyen meghatározott konkrét célra használ eszközt. Képessége genetikailag adott, a tanulás legfeljebb kismértékben finomítja.

Az ember esetében a tárgyak használata és készítése a nyelvhasználattal és az absztrakt gondolkodással azonos csoportba tartozó konstrukciós tevékenység.”

A csimpánzok eszközhasználata nagyon szerény az emberéhez képest. Szerszámmal egyáltalán nem is készítenek szerszámot. Ez már tisztán emberi jelleg. Még emberi környezetben is csak egészen keveset képesek megtanulni egy emberhez képest. Persze lehet azt mondani, hogy „de nekik nincs is szükségük ezekre”. Miért, nekünk talán van? Valamire szükségünk van: például a hiányzó bundánk helyett ruhák előállítására, pata helyett cipőre, táplálékok termesztésére, előállítására, földművelésre, állattenyésztésre, de korántsem olyan sok mindenre, mint amit mára már létrehoz(t)unk. Az autóra, telefonra, internetre sincs szükségünk a környezet hatására vagy a túlélés céljából. Ezeket azért tudjuk létrehozni, mert a közvetlen átélésen túlterjedő gondolkodásunk lényegében egyedüli a földi élőlények világában. Mert nekünk individuális énünk révén olyan képességünk van, ami a tisztán állati túléléshez nem szükséges, mert ún. „fölösleges” dolgokra is törekedhetünk, ami a tudomány létrejöttében és jelenlegi fejlődésében is szerepet játszik. Talán egyetlen olyan állati tulajdonság sincs, amit az embernél legalább kis mértékben ne találnánk meg. De nincs olyan állat, aminél az említett speciálisan emberi képességek előfordulnának. Ennek pedig az az oka, hogy az embernek a fizikai léte, élete és érzésvilága mellett még egy azt egybefogó és önállóan gondolkodó individuális énje is van, míg az állatoknak csak fizikaiságuk, életük és érzéseik vannak a fizikai világban.

>>>hanem éppen azt állítja, hogy konfliktust támaszt fiú és apja közt; illetve aki meg nem gyűlöli szüleit őérte, az nem méltó Jézushoz. <<<

Igen, konfliktust támaszt, de azt nem írja, hogy gyűlöld meg szüleidet. Rosszul idézel. Íme :

Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. Máté 10, 37.

Vagyis aki jobban szereti atyját és anyját, .... ... nem méltó hozzám.