A programozott sejthalál valószínűleg evolúciós eredmény. (telomerek, kromoszóma rövidülés, stb. ) Ezek szerint az evolúció kezdetén léteztek primitív szervezetek, amik örökké éltek, csak nem tudtak fejlődni éppen emiatt?

"A mai egysejtűek is felfoghatók örökéletűnek, végtére is nem halnak meg, nincs hulla. Amikor osztódnak, a két lánysejtben élnek tovább."

Ez így nagyon nem igaz, meg tudnak halni, bár az osztódás mint olyan megzavarja a megszokott "egyed" szemléletünket, de az egyes baktérium darabok nem biztos hogy eljutnak a következő osztódásig, azaz van hogy egy baci meghal.

"Ez a kromoszóma rövidülés egy evolúciós előnynek tűnik, mintha egy hasznos mutáció lenne, de akkor a kialakulása előtt voltak örök életű szervezetek?"

Ez egyáltalán nem ilyen egyszerű kérdés. Egy részről a legősibbnek tekinthető mai élőlényeknek jellemzően kör alakú a kromoszómájuk, azaz nincs értelmezve a telomer. Illetve amelyiknek lineáris a DNS-e, az is vagy körré zárva másolja, vagy végig le tudja másolni.

A telomer lényegéhez eleve tudni kell, hogy a nagyméretű eukarióta DNS polimeráz nem bírja végig lemásolni a DNS-t. Ez nem biztos hogy igaz volt az ősi eukariótákra is.

Ez a tény egyébként nem egy előnyös mutáció. Az evolúció nem ilyen egyszerűen működik, nagyon sokszor tudnak fixálódni nem előnyös dolgok valamilyen okból. Például sodródás, alapító hatás által, vagy mert akkoriban valamiféle előnnyel mégis együttjárt, ami mára elveszett.

A lényeg az, hogy az egész telomerképzési kényszer eredetileg lehetett egy hátrány kompenzációja, amit viszont mára előnnyé kovácsolt az evolúció. Ugyanúgy, ahogy ősi vírus vagy transzpozon eredetű (tehát fertőzésből szermazó) szekvenciűkat is domesztikáltunk, azaz előnnyé alakítottunk.

"örökké éltek, csak nem tudtak fejlődni"

Nem örökké élnek, csak nem halandók (mármint maguktól nem halnak meg). A halál egy viszonylag új találmány az élővilágban és a fejlődést szolgálja a fejlettebb lényeknél: azzal, hogy helyet az új, még nem begyepesedett agyaknak és az új mutációknak.

Amúgy ezek az egysejtűek ma is éppen úgy tudnak fejlődni, mint ahogy régen is tudtak. Ezért is maradtak le alaposan az újabb élőlények mögött, mert azok sokkal gyorsabban fejlődnek (mármint változnak). Ugyanis a kör alakú kromoszóma vagy hibátlanul másolódik - vagy sehogy. Ritka a mutáció - míg a szálas kromoszómák között a másoláskor csere is végbe szokott menni, ezért aztán nagyon változatos lehet az eredmény.

A programozott halál nem a kémiai evolúcióban alakult ki, még csak nem is az első élőlényeknél - hanem a már nagyobb telepekben élő egysejtűeknél. Ők tudnak olyat, hogy táplálékszűke esetén egy részük programozottan szétszereli magát, a többiek meg elfogyasztják az anyagaikat, mint táplálékot. A programozott halál inkább tervszerű lebontás, ahol a szétszerelt sejt tápanyagai felszabadulnak és újrahasznosíthatók.

Ha nem tudnának ilyet, egyszerre pusztulna el az egész telep - így pedig csak megritkul.