Ha az evolúció folyamatos, akkor miért maradt sok élőlény az egysejtű, prokarióta/alacsonyabb rendű eukarióta szintjén?

"a zöld szemes ostoros. Azt mondják, hogy ebből alakult ki az összes állat és növény"

Aki ezt mondja, rosszul tudja.

1) Nincs lehetosege minden egyednek "tovabbfejlodni", csak azoknak, akik megfelelo motaciokat hordoznak.

2) Ha minden egyed "tovabbfejlodne", akkor fontos eroforrasok maradnanak kihasznalatlanul.

Az az igazsag, hogy alapjaiban teves elkepzelesek elnek benned az evoluciorol. Mondjuk kezd a wikipedia szocikkel.

Ezt a választ korábban írtam egy hasonló kérdésre, benne van a válasz a tiedre is, kicsit átírtam.

A világ nem úgy működik, hogy a bacitól a majomig minden élőlény ember (a "legfejlettebb") akar lenni. Van egy ilyen hibás (és igencsak beképzelt) nézet, hogy az ember a csúcs, és minden élőlény a csúcsra tör, így logikus lenne, hogy előbb-utóbb kivesszenek a bacik, a halak, a majmok, és kizárólag emberek maradjanak a Földön.

Csakhogy az evolúciónak nincs se iránya, se célja. Nem akar minden áron embert létrehozni majmokból, ahogy nem akarja például újra létrehozni a dinoszauruszokat sem, és nem keletkezik halból hüllő sem újonnan. Vannak ilyen egyszeri dobások, amiket nem ismétel a természet.

A lényeg, hogy miért is kéne kihalnia egy zöld szemesostorosnak attól, hogy megjelentek a növények? Az új élőlények az új niche-eket hódítanak meg, de attól a rági niche-ekben még jól elférnek a régi élőlények. A szárazföldi növény nem verseng többé a moszatokkal, kilépeett a szárazföldre. Az oroszlán sem verseng a cápával, pedig az őse egy porcoshal volt. Az ilyen "valamiből létrejön valami" nem úgy történik, hogy egyszercsak az összes - mondjuk - őshal békát szül, ezáltal az őshalakból létrejön a béka. Nem. Az egyi őshal szül egy mutáns őshalat szül, ami szintén szül egy mutáns mutáns őshalat, és egy idő után ez már rohadtul messze van az eredeti őshaltól. De ugyanannak az őshal fajnak van még 100000 példánya, ami nem szült mutánst, és azok továbbra is őshalat szülnek. Így fennmarad az eredeti faj, és létrejön az új is. És ha a mutáns őshal (amiből majd a béka lesz sok generáció múlva) nem szorítja ki az eredeti őshal példányait, akkor mindkét faj fennamarad. Ennyi kb.

Az evolúció során nagyon fontos az összes KÖRNYEZETI TÉNYEZŐ és ennek részeként a TÖBBI FAJ. Például amikor ez első hal kilépett a szárazföldre, még nem voltak ott más gerincesek, azaz NEM VOLT VETÉLYTÁRSA. Ez a hal bizonyára mai szemmel egy suta és alig életképes valami lenne (bizonyára sokszor elájult az erős napfényben, alig kapott levegőt, lassan és ügyetlenül mozgott) tehát, a MAI VILÁGBAN az első arra járó ragadozó megenné. Csakhogy akkoriban ő volt a csúcs, mivel ő volt az EGYETLEN gerinces állat a parton: ragadozók, vetélytársak nem voltak, kaja viszont bőven akadt, így szaporodhatott, így ő vígan röhögött azokon a lúzereken, akik a tengerben menekültek a cápák elől. Utódai között verseny keletkezett, így azok egyre jobbak és jobbak lettek, míg már a szegény őshal, ami valaha kilépett a szárazra, soha többé nem tudta volna befutni ezt a pályát.

Nagy evolúciós lépések csak egy élőhely megüresedése után, többnyire katasztrófák után történtek, kivéve a legelső alkalmat, amikor még csak simán üresek voltak az élőhelyek.

A biológiában nem értelmezhető a "fejlődés", csak egyedfejlődésként. Az evolúció nem egy létra, amit mindenkinek meg kell mászni előbb-utóbb. Az egyes fajok folyamatosan változnak, de ettől még nem lesznek "fejlettebbek".

A zöldszemes ostoros azért marad meg, mert az az ökológiai fülke, ahol él, azóta sem tűnt el. Mondjuk ha már csak emberek élnének a Földön, fölmerülne a kérdés, hogy mit ennénk?

Szerintem nem kell neked elmagyarázni hogy "az evolúció nem létra" meg "nem az euglena viridis az ősfaj" satöbbi, a kérdés egyáltalán nem utal ebbéli tájékozatlanságra... (bármennyire szereti ezt meglovagolni a többség)

Hisz a mutáció tényleg nem faji jellegzetesség, hanem egyedi: miért maradna akkor fenn egy faj több millió évig, ha az egyedek utódai olyan gyakran mutálódnak?

És szerintem nem is olyan egyszerű a válasz..

Hosszú idő alatt a durva, fajelkülönülési jelentőségű előnyt (új, egyedi niche, amit továbbörökít) biztosító mutációkon kívül rengeteg kisebb mutáció történik, ami elvegyül a populációk génállományában: tehát szerintem valójában képtelenség, hogy a faj ne alakuljon át.

Lehet hogy nem lesz összetettebb a faj, de mindenképp alkalmazkodottabb lesz aktuális környezetéhez.

Az Euglena viridis (ha pontosabb lenne a nevezéktan, ugyebár...) ükpapája (akinek csak a vezetékneve lehetett volna Euglena) ma egészen elképedne, hogy leszármazottainak a génállománya hogy hozzákorcsosult ehhez a mai, rút környezethez. De valószínűleg kipurcanna mire ezt kigondolná, mert ez a mai tempó már nem pálya az ő öreg génjeinek. (Hát mit szólna az az akkori Euglena, akinek a rokonát épp egy óriási poszméh porozgatja...).

Tehát szerintem éppenhogy tökéletesen igazad van!

Az egész faj eltűnt, úgy ahogy volt, és génjei azóta már egészen új fajok génjeivé rendeződtek át.

Pl. "Euglena 10%sótartalmúőstengervizisz" génállománya ma már "Euglena viridisként" garázdálkodik az édesvízben.

A metapopulációk szétválnak és új fajok lesznek, néhány teljes populáció kihal és egy faj eltűnik.

De arra hogy miért nem lesz összetettebb minden egyednek a leszármazottja, nem sikerült válaszolni.

Szerintem igenis összetettebb lesz. Azt említettem, hogy alkalmasabb lesz a környezetéhez. Ez azt is jelenti, hogy csiszolódnak a génjei, tökéletesebb, hatékonyabb lesz a működése (feltéve hogy nem arra kell pazarolnia a génexpressziót, hogy mondjuk egy globális felmelegedéshez alkalmazkodjon).

(aki az ostoros ősök neveinél nem hagyta abba az olvasást attól ezúton elnézést kérek miattuk)