Miért mondják természettudósok, hogy nincsen szabad akarat?

Ja.

Csak itt aztán az akaratot nem látni. Itt a véletlen döntött. Az még a legjobb szándékkal se nevezhető akaratnak.

#71: "Csak itt aztán az akaratot nem látni."

Akkor vak vagy.

magamtól: "és azon se cáfol semmit se, hogy a földesúr akaratának kifejeződése Erika irányában csak a valódi véletlennek köszönhető."

De már megint nem figyeltél.

Ez a fiktív példa csak a "hatalom" szó értelmét magyarázta a definícióban!

Ez nem az az eset, amikor az agy maga állítja elő a választható palettát. Itt a véletlen az agyon kívüli esemény volt, és nem az agy kontrollált vezérlésében vett részt, vagyis ezzel nem az én feltételezett agyműködésemet modelleztem!

Kizárólag csak a "hatalom" szó helyes értelmezésének magyarázatára koncentráltam a példánál, és kár, hogy neked ez nem sikerül soha.

EZ NEM AZ ÉN FELTÉTELEZETT AGYMŰKÖDÉSEMRŐL SZÓL, hanem a hatalom és a véletlen korrelációjáról.

Az én feltételezett agyműködésemben a véletlen az agyban zajlik, az agy "jóváhagyásával", és megállás nélkül zajlik a véletlengyártás, és minden gondolatszületésnél ott fog az bábáskodni.

Már írtam! Amikor meglátsz egy nőt, és ha hirtelen megkívánod, hirtelen akarod őt, az valójában nem hirtelen esemény, hanem előtte az agyad felméri a nő alakját, komparál, érzelmi mintákat társít, et cetera... és rengeteg eredményt hoz létre, amelyikből egy végül a "felszínre" bukik.

Ezért írtam, hogy az akarat valójában egyszerűen ugyanúgy döntés.

Az agyad hozta létre az összes gondolatot a nővel kapcsolatban, vagyis mindegyik verzió a te akaratod/döntésed eredménye, mindegyik! A véletlen csak keveri ezeket.

A földesuras példa nem ilyen! Ott a véletlen az agytól teljesen függetlenül teljesen véletlenszerű, abszolút alkalmi, és nem kontrollált helyzetet teremt, szemben a hipotetikus agyműködésben a tökéletesen kontrollált, és célzatos adatgenerálással.

A földesuras példa a predermináltságot cáfolta volna, és azt, hogy a "hatalom" szót a definícióban félreértik.

@Kérdező - végül...

Na, azért az ajánlásodba is belenéztem itt-ott a tisztesség kedvéért (ha már itt megszólaltam), mert eddig nem...

https://www.youtube.com/watch?v=TI5FMj5D9zU

Igen, a szokásos litánia a kvantummechanikáról. A véletlent szerinte semmire se lehet használni...

Úgy látszik, hogy Sabine Hossenfelder még sosem látott olyat, hogy számítógép. Mindegyik használja a véletlent! Nagyon hatékonyan, és őrült módon kellenek nekik a véletlenek. Bizonyára Sabine Hossenfelder arról se hallott, hogy rohadt sok pénzt és energiát fektetnek bele a valódi véletlenszám-generátorok fejlesztésébe is. Mi ezermillió hasznos dologra tudjuk rávenni a véletlent, de a darwini evolúció, ezek szerint, minderre valamilyen érthetetlen okból totál érzéketlen maradt...:D - biztosan megsértődött! :D

Sabine Hossenfelder nem sokat tud a biológiáról se, pl. hogy az az adaptív immunrendszerünk egy lókakecot se érne az intenzív véletlenkereső üzemmód nélkül. Sabine Hossenfelder szerint hogyan működik a darwini evolúció véletlen nélkül? Ha elismeri - márpedig igen! -, hogy valóban vannak valós véletlenek a kvantummechanikában, akkor miből gondolja, hogy ilyen nem lesz tömegével az adaptív immunrendszer működésében-, a darwini evolúció működésében is??? Áhhh... nem olyan fontos itt se a véletlen, csak pusztán ma még mindig valami rém primitív koacervátum-szerű izék jelennének meg néha, meg tűnnének el, és nem lenne véletlen nélkül Sabine Hossenfelder sem, meg ez a filmje se.

Sabine Hossenfelder feltehetőleg a kvantumbiológiáról se sokat hallott, pedig itt a fizikus kollégája éppen erről beszél, és ő is állandóan mondja, hogy mindez nem olyan terület, hogy arról NEM(!) külön a fizikus, vagy külön a biológus tudna érdemben mondani valamit, hanem csak együtt egy közös munka keretén belül...

[link]

Sabine Hossenfelder tud arról, hogy folyik a kvantumhatásokat mutató biológiai folyamatok kutatása? Az elektronok és protonok transzportja a fotoszintézisben, a légzésben, a látásban, a katalízisben, a szaglásban és gyakorlatilag minden más biológiai transzportfolyamatban.

Persze! Ezek mind lényegtelenek... :D

Egyszóval nem egy fizikustól fogom megtudni, hogy hogyan működnek az agyban építő jellegű kvantumos folyamatok (ha vannak, de nem is a biológustól, hanem kettőjük összmunkájából). Ráadásul maga Sabine Hossenfelder is elismeri, hogy ő nem neurológus, de akkor mire fel ez a nagy magabiztossága???

Nagyon ajánlanám az alábbit elolvasásra Sabine Hossenfelder-nek (a Nature magazin a világ egyik legrangosabb tudományos kiadványa, remélhetőleg ő is komolyan veszi majd), és talán ettől kissé visszavenne a nem sok mindenen alapuló magabiztosságából:

[link]

Kivonatolva írom. Tehát - és sajnálatos módon - az olyan fizikusok, akiknek nagyjából lövetük sincs a modern neurobiológiához (mint pl. Sabine Hossenfelder-nek se), gyakran esnek abba a hibába, hogy képtelenek elszakadni a formális logikától, vagyis csak az okok és következmények struktúrájában képesek gondolkodni, és még csak kísérletet se tesznek arra, hogy kitekintsnek a dualista szemléletmód elefántcsonttornyából, vagyis amely szerint az elme lokalizáció tekintetében teljesen a klasszikus fizikával működő agyhoz kötődhet csak. Pl. hiába van mindenhol a szervezetben tényelegesen véletlen-generátor, valamiért az agyban nem lehet. Mert ők így döntöttek! :D

A másik oldal meg a kognitív ideg- és neurobiológusok, akiknek meg a kvantumvilágról nincs sok lövetük, ezért gyakorlatilag irrelevánsnak tekintik annak vizsgálatát az agyban.

Nem! Ezek nem hízelgő szavak egyik társaságra nézve se... :)