Determinizmus és szabad akarat?

Olyan mély kérdést tettél fel, amire képtelenség itt részletekbe menően válaszolni.

Arra vonatkozóan vannak vizsgálatok, hogy bizonyos döntések előbb megszületnek, mint bennünk realizálódna, hogy döntöttünk (ha jól emlékszem, a kísérleti alanyoknak két gyümölcs közül kellett választani, miközben modern idegtudományi módszerekkel figyelemmel kísérték az agyuk működését - a lényeg az, hogy jó pár miliszekundummal korábban meg lehetett mondani, hogyan fognak dönteni, mint bennük megfogalmazódott volna a döntés). Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a döntési folyamat bizonyos fázisait megéljük, ezért az az illúziónk támad, hogy "mi döntöttünk": közben pedig az agyunk tette, nagyrészt nem is tudatos - tehát semmiképpen nem "szabad" - módon.

Sabine Hossenfelder német fizikusnak van egyébként egy erre vonatkozó videója. Ő azzal érvel, hogy a fizikai jelenségek nagy része determinisztikus, azaz nem adnak teret semmiféle szabad akaratnak. Azok a kvantumjelenségek pedig, ahol a véletlen szerepe felmerül, VALÓBAN véletlenszerűek, azaz nem befolyásolhatók tudatosan. Tehát vagy ezért, vagy azért, de az ő véleménye szerint szabad akarat nem létezik. (Angolul itt: [link] ) Van egyébként olyan irány is a fizikában, amely szerint még a kvantumjelenségek sem véletlenszerűek, ezt nevezik szuperdeterminizmusnak (angolul itt: [link] ).

“ az illúziónk támad, hogy "mi döntöttünk": közben pedig az agyunk tette, nagyrészt nem is tudatos “

Hát igen, az egész “szabad akarat” téma azért létezik, mert abban a csábító tévedésben élünk, hogy van az agyunk, meg vagyunk “mi”, ez utóbbi lenne az, akinek nem kell meghalni a végén, és ez dönthet “szabad akaratából”. Ez a “mi” , ami/aki ugye kívül áll az Univerzum oksági rendszerén. Ha létezik. De hát nem létezik. Szerintem.

Nincs minden előre meghatározva.

Két dolog létezik:

- előre meghatározott,

- kvantumvéletlen.

Nem tudunk más jelenségről, ami létezne a világunkban.

Tehát ezek után - pontosan MIT IS jelent a szabad akarat?

Az hogyha egy kereszteződésben állsz , akkor merre fordulsz. Azt ki dönti el?

A fizikai kényszer kétségtelen fennáll, de a kvantumvéletlen egy akkora állatnál, mint az ember nem játszik. A kvantumvéletlen a mikrovilág része.

Azért a mikrovilágból időnként átszivárog... például biztos van hatása az agysejtekre, tehát a döntésekre, és a DNS másolásra is.

De a legegyszerűbb a hegyére állított ceruza. Ideális esetben az merre borul?

Biztos átszivárog, de a kvantumvéletlent nem sikerült még a newtoni fizikába átrakni. Ott nincs ilyen.

A döntési helyzetek meg nem vonatkoznak a hegyére állított ceruzára. Ott legfeljebb annyi a determináció, hogy eldöntöd, hogy akarod ezt kipróbálni vagy nem. Én sose tennék ilyet, de vannak tőlem kíváncsibb emberek is.

De, a newtoni fizika tökéletesen leírható kvantumelmélettel, csak piszok sokat kellene számolni, és a végén az esetek 99%-ában ugyanaz jönne ki, mint a newtoni törvényekkel.

De nem mindig! Létezik pl. olyan áramkör, ami a kvantumzajt nagyítja fel, azt nem lehet a klasszikus törvényekkel magyarázni.

A ceruza merre borul? Mit mond erről a klasszikus törvény?