Mi a determinizmus és annak lényege? Mi a szabad akarat?

[link]

Röviden, saját megfogalmazásban: A determinizmus azt mondja, hogy mivel a világ ok-okozati rendszerben, jól meghatározható szabályok szerint működik, ezért minden dolog pusztán az azt megelőző dolgokból következik. Azok meg az azt megelőző dolgokból. Minden esemény pusztán az azt megelőző dolgok következménye, így a világot leíró szabályok alapján akár előre ki is lehetne számolni. Pusztán azért nem tudjuk kiszámolni, mert túl sok az ismeretlen tényező.

Pl. ha feldobsz egy érmét, akkor az érme nem véletlenszerűen esik egyik vagy másik oldalára, hanem jól meghatározható folyamatok révén. Függ attól, hogy mekkora erővel, milyen szögben dobtad fel, hol adtad át az érmének az erőt, milyenek a légköri viszonyok. A véletlen ebben a világképben pont azt jelenti, amiből a magyar szót is képezték: véletlen = nem tudunk róla vélekedni, azaz nem tudjuk előre meghatározni.

A szabad akarat a determinisztikus kép alapján csak illúzió. Döntesz egy adott helyzetben. De a döntésedet a gondolataid, az emlékeid alakítják ki. A gondolataid a pillanatnyi ingerekből fakadnak, az emlékeid meg a régmúlt történéseiből. A determinisztikus kép szerint ha lenne még egy ember, aki pontosan ugyanolyan lenne fizikailag, ugyanazokat a dolgokat élte volna meg, akkor ugyanazt a döntést hozná.

Tehát bármit csinálsz, minden csak az előző dolgok szigorú és kizárólag egyféleképpen történő következménye.

Vannak a világban olyan determinisztikus dolgok, amelyekkel jó lehet operálni, holott elsőre nem látjuk azt, hogy egyszerű szabályok alapján determinált a „szabad” döntésünk. Pl. egy jó mentalista úgy fog rávenni, hogy szabad akaratodból válaszd az általa kiszemelt kártyalapot a négyből, hogy észre sem veszed, hogy ő vezetett. Egyszer láttam egy dokumentumfilmet, ahol pont ennek a trükkjét mutatta meg egy bűvész. Négy kártya volt: A kártyákon sorban ezek voltak: kör, kereszt, dupla hullámvonal, háromszög. Szépen megmutatta a trükköt, majd megmondta, hogy a kört választottuk. Az esetek 85-90%-ban bejön a dolog. Persze mutatta, hogy miért. A keze kört formált, mikor nem volt nála a kártya. A terítőn alig észrevehetően kör minták voltak, az asztalon meg egy narancs is volt. A szavakkal is manipulált, hogy bármelyiket választhatod, a háromszöget, a KÖRT… , a hullámot vagy a keresztet. A kör szót kicsit megnyomta, szünetet tartott utána, a többit meg csak elhadarta. Egyszerűen minden érzékelésed a körről üvöltött. Nem csoda, ha az emberek 85%-a a kört választja. Ennyit a szabad akaratról…

Amúgy felesleges túl sokat foglalkozni a determinizmussal. A szabad akarat lehet, hogy illúzió, de amíg nem tudod leleplezni, addig aszerint kell élned. Lehet, hogy minden döntésed „meg van írva”, de ettől még nem tudod ezt, és te magad döntésként éled meg, így a szabad akarat számodra teljesen valóságos.

A szabad akarat nem egy egyszerű kérdés. A kártyás példánál ugye akkor lenne látszólag szabad akaratod, ha nem lenne olyan körülmény, ami meghatározná a döntésedet. Pl. semleges egyszínű abrosz van, nincsenek manipulatív eszközök. Ekkor nincs olyan körülmény, ami befolyásolná a döntésedet. De tényleg nincs? Pl. lehet, hogy éppen nyaralás előtt állsz, lélekben félig már a tengerparton vagy, így sokkal szimpatikusabb a hullám. Vagy ateista vagy és aznap már másodszor állítottak meg a Jehova tanúi, feltartva a fontos teendőidben, emiatt nem szívesen választod a kereszt formát. Tehát lehet-e egyáltalán olyan helyzet, hogy a körülmények nem befolyásolják a döntésedet?

Jó ebben az esetben egy semleges döntésről van szó, hiszen nincs következménybeli, értékrendbeli különbség a különböző kártyalapok között. De vannak olyan döntések, ahol igenis számít, hogy „inkább ma pihenek, aztán holnap korábban kelve befejezem az írásomat” vagy „inkább rákapcsolok ma, legalább nyugodtabban alszok”. Pláne nagyobb különbség van aközött, hogy egy üveg konyakot veszel a félretett pénzed egy részéből, vagy egy könyvet.

Az embert sok esetben az érzelmei határoznak meg, mikor dönteni kell. Az érzelmeket meg az aktuális ingerek. Tehát lehetne azt is mondani, hogy a döntésünk ilyen szempontból determinált, előre meghatározott. Vagy lehet pl. racionálisan dönteni minden helyzetben. De ehhez kell valami értékrend, tehát már eljutottunk a jó, rossz, igazságos, igazságtalan fogalmakig, amik általában az univerzális, objektív, racionális döntést a legtöbb esetben meghatározzák. De ebben az esetben vajon nem ugyanúgy determinált a döntésed? Hiszen ha valóban objektíven döntesz, akkor mindig a jó vagy igazságos mellett döntesz. Akkor van lehetőséged egyáltalán máshogy dönteni?

A szabad akarat akkor lehetséges, ha van az ok-okozati láncban olyan ok, ami maga nem okozat. Ennek a valaminek ezek szerint nem anyagi dolognak kell lennie, vagy legalábbis ez az elképzelés eléggé könnyen adódik. A szabad akarat feltételezi a lélek, Isten, vagy valami nem fizikai dolog létezését. Mert ha ez nincs, akkor a világ mechanikus volta miatt mi is mechanikus következményei vagyunk az egész világ óraszerkezetének.

Szóval Isten kérdése is szóba kerül, ha a szabad akaratról van szó.

Amúgy vallási értelemben megint csak nem lényegtelen, hogy létezik-e szabad akarat. Mert ha nem, akkor bűn sem létezik, hiszen a döntéseinket nem a lelkünk, hanem a körülmények alakulása szabja meg, a neveltetésünktől kezdve a környezetünkig. A régebben kedvelt megfogalmazásom szerint, mi van, ha „Isten engem ateistának teremtett”?

A szabadság fogalma már önmagában nem egyszerű. A cselekvésben nem vagyunk szabadok. Nem korcsolyázhatok a Balaton jegén júliusban. Nem lehet apró kis piros gumilabda, sőt még repülni sem tudok eszközök nélkül. Mégis van értelme annak, ha azt mondjuk valakire, hogy szabad. A lehetőségeink ugyan nem korlátlanok, de ez nem feltétlenül a szabadság lényege. A szabadság nem is annyira azt jelenti, hogy megtenni azt, amit akarsz, hanem azt, hogy nem kell megtenned azt, amit nem akarsz. Ebből a megközelítésből viszont a rabszolga is lehet akár szabad.

A szabad akarat ugye nem azonos a szabad cselekvéssel. Akarhatok piros gumilabda lenni, meg akarhatok júliusban korcsolyázni. Viszont nem éppen logikus, ésszerű, így nem emberhez méltó, ha valaki olyan dolgot akar, ami nem valósítható meg. A szabad akarat tehát nem korlátlan.

A szabad akarathoz tehát akár elég annyi is, hogy minimum két döntési lehetőség között szabadon választhatok.

A determinisztikus világkép szerint az ember ugyanolyan szerkezet, mint a világon minden. Egy robotnak pl. lehet mesterséges intelligenciája, de összességében mégis jól meghatározott algoritmusok alapján dönt. Akár átélheti a szabad akarat illúzióját, de a döntése a betáplált inputoktól függ, és azokból jól meghatározható előre is akár. A fizika világképe is efféle determinisztikus képet mutatott. Mi van, ha mi magunk is ilyen „biorobotok” vagyunk? Ha a döntésünk csak látszólagos?

Ma a determinisztikus kép kicsit megkopott, mert maga a fizika is ismer olyan jelenségeket, amelyek nem determinisztikusak és nem az összetettségük miatt nem azok. Persze ez azért csak a kvantummechanika szintjén van így, a mi valóságunkat továbbra is a klasszikus fizika szabja meg. De sok kicsi apró nem determinisztikus dolog következménye egy nem determinisztikus világ, ami determinisztikus ha nagy távolságról, kis időintervallumban nézem.

De mint írtam, felesleges ezen a témán sokat rágódni. Sokkal fontosabb kérdés, hogy a döntéseinket milyen elvekhez igazítjuk, illetve mennyire tanuljuk meg azokhoz igazítani. Lehet, hogy ez is determinisztikus, de akkor sem tudjuk előre a válaszokat.

A Mátrixban volt amúgy egy jó kis rész, ami pont ezt a szabad akaratos dolgot pedzegette. Az Orákulum mondta: „Nem azért jöttél ide, hogy meghozd a döntésed - Azt már rég meghoztad. Azért vagy itt, hogy megértsd a döntésed okát.”

Ez a mondat jól összebékíti a determinisztikus képet az ember létével. Lehet, hogy a döntéseid már eleve meg vannak írva, de azokat mégis neked kell megvalósítanod és megértened.

A determinizmus egy tiszta materialista világképbe jól illeszkedhet, viszont szerintem a gyakorlatban közel sem olyan egyértelmű, hiszen minden napi tapasztalatunk, hogy döntünk és a döntésünkért felelősséget vállalunk, sőt számon is kérünk másokat. Természetesen sok esetben valóban befolyástoltak a döntések érzelmek, emlékek alapján, azonban szerintem nem mindig igaz ez. Mondok két példát:

1. Ha valaki hirtelen felindulásból megöl egy embert, akkor a döntése abszolút lehetséges hogy determinált jellegű volt, mert az érzelmek befolyásolták, ezért az erkölcsi felelőssége is más lehet.

2. Auschwitz Birkenaub-ban egy rakás mérnök dolgozott önként tudva és akarva, azon hogy minnél hatékonyabb gázkamrát és krematóriumot építsenek a népírtás érdekében. Na most ha ezek az emberek azt állítanák egy elképzelt bíróságon, hogy „Mi nem vagyunk hibásak, hiszen az hogy hónapokon keresztül dolgoztunk a népírtás hatékonyságán igazából egy determinált dolog volt!” nyilván senki nem fogadná el az állításukat, sőt kifejezetten megbotránkoztató lenne.