Az ember cselekedetei determináltak?

Nem ezt mondtam. Szerintem éppen azért nem determinált, mert mi irányítjuk! :D

Holnap kitalálom, hogy halászlét szeretnék ebédelni (vagy hogy írok egy üzenetet egy szép lánynak) és azt teszem, mert olyan kedvem volt, mert eszembe jutott. Lehet, hogy ma még magam sem tudom előre, nemhogy más... Ettől még az én döntésem, de determinisztikusnak nem mondanám...

Szerintem determináltak, viszont nagyon jól működik a szabad akarat illúziója. Látsz magad előtt egy jövőképet. Ha nem tetszik, változtatsz az eddigi szokásaidon. A várható jövőn változtattál, de igazából eredetileg is az volt a te sorsod a változtatással együtt. A vészjósló jövőkép hamis volt, de hasznos.

Ha valaki előre látja a mi jövőnket, akkor az ő szemszögéből bármit tehetünk, a sorsunkon változtatni nem tudunk. – Determinált

Mi nem látjuk a saját jövőnket, ezért a szabad akarat illúziója hasznos.

>vagy a lelkünk irányít (ha van olyan)

Ez hamis kettősség, nem erről van szó. A léleknek köze sincs a determinizmus kérdéséhez (már ha tudomány kategóriában vagyunk). A lelket hagyjuk ki az egészből, semmi értelme.

A kérdés a determinizmus aktualitása, gyakorlatilag az, hogy az ősrobbanástól ugyanezekkel a feltételekkel még egyszer (vagy akárhányszor) "újraindítanánk" a világegyetemet, minden pontosan ugyanígy zajlana-e, vagy sem.

A "szabad akarat" fogalmát nem keverném ide, mert annak az értelmezései szubjektívek és merőben eltérőek lehetnek, inkább maradjunk a determinizmusnál.

#1: Ez nagyon bullshit-szagú. Definiáld, mi az a "nem hétköznapi én".

>Azért kell csak ez az érzés, hogy mi irányítunk, mert enélkül az illúzió nélkül,(szabadság érzete) nélkül értelmetlen lenne az életünk? (és ez nem lenne célszerű a faj túlélését, fennmaradását nézve, ami ugye a fajunk célja.)

Igen, az embernek határozottan jót tesz, hogy azt érzi, ő dönt, és nem csak a részecskék kvázi-véletlen (de amúgy detewrminisztikus) kölcsönhatása okozza mondjuk a gondolatait és érzelmeit. Engem speciel nem zavar. Viszont a fajunknak nem "célja" a fennmaradás. A lét- és fajfenntartási ösztön "véletlenül" alakult ki, nem "eredendő". Amiben nincs meg a faj- vagy létfenntartás ösztöne és igénye, az kihal.

>Nem irányíthatjuk a bennünk alkotó atomokat, részecskéket, azok irányítanak minket.

Miért ne irányíthatnánk? Attól még, hogy determinisztikus az univerzum, még irányíthatjuk a testünket, csak az a különbség, hogy az irányítás nem a "szabad akarat" terméke, hanem ugyanúgy a determinisztikus természeti törvények eredménye, mint minden más. Nem lehet olyan tényezőt, hatást vagy jelenséget találni, ami kívül esik ezeken a törvényeken.

>Mert az agyadban éppen olyan folyamatok mentek végbe, és ugye az is részecskékből áll, ezek kölcsönhatásából születnek a gondolatok az agyadban, elmédben. Kicsit egyszerűen fogalmaztam, de remélem érthető.

Pontosan erre gondolok.

#6: nagyjából egyetértek.

#7:

>Aha, de részecskeszinten már véletlenszerűség uralkodik, a kvantumfizika jelenleg ezt állítja.

Ez így kicsit túl van egyszerűsítve, de okés. De itt felmerül egy érdekes fogalom, az "elégséges determinizmus" (adequate determinism), ami azt veti fel, hogy a "kvantum-indeterminizmus" makroszkopikus léptékben nem jelent számottevő bizonytalanságot, annak hatásai a kölcsönhatások óriási száma miatt kiegyenlítődnek. Persze jó kérdés, hogy mennire elégséges ez a determinizmus, és nem is tudom a választ sajnos :)

"Ez nagyon bullshit-szagú. Definiáld, mi az a "nem hétköznapi én"."

Részben már megtettem, de röviden és tömören az az "én" érzet, ami egyrészről meghaladja azt az "én" érzetet, amit jelenleg most az ember "én"-nek hisz (amit a fizikai testhez kötünk, ami elválasztottnak tekintünk a másik egyén "én" érzetétől), meghaladja azt minőségileg. Ez az "én" érzet nincsen elkülönülve semmitől sem, ez az "én" érzet bármilyen fizikai test funkcionálása nélkül is létezik mindenkor és mindenhol, ez az elsődleges létező, bármi ami létezik, ebben és ezáltal létezik.