Szerintetek összeegyeztethető a tudomány a hittel? Állhat racionális alapokon valakinek a hite, vagy teljes nonszensz?

@29: Pedig nem érted. Ha kicsit lenyugszol, szerintem érdemes újra elolvasnod azt a hozzászólást, meg elgondolkoznod az ott feltett kérdéseken.

Egyébként a gyermekünk iránt érzett szeretetnek, egy zene meghallgatása során bennünk elinduló érzelmeknek oka van. Annak is oka van, hogy mi itt vagyunk a Földön, éljük az életünket. Sőt, annak is, hogy a Föld egyáltalán itt van. Nem teljesen értem, miért szebb és jobb, ha ezek az okok valamiféle transzcendens lénynek köszönhetőek és miért kiábrándítóak és rosszak, ha a fizika világa működésének. Nem érzem és nem értem, hogy kevésbé lenne szép egy érzelem akkor, ha fantasztikusan összetett fizikai/kémiai folyamatok eredménye, mintha valami mítikus dologé lenne.

@30: Persze, szívesen veszem. Édekes, hogy pont őt említetted, mert pont ezt a könyvet forgatom épp:

[link]

@32: Akkor nem lénynek, hanem bármilyen mítikus, spirituális, akármilyen izének, ami nem a fizikai világ fizikai működéséből adódik. De ettől ugyanúgy megmarad a lényeg: mitől szép az egyik és taszító a másik? Mitől leszünk biorobotok, ha biokémiai folyamatok irányítják az érzelmeinket és mitől leszünk csodálatos érző lények, ha valami spirituális / misztikus / transzcendens akármi van a háttérben?

Oké, azért idegösszeomlást nehogy kapj emiatt. Esetleg majd ha lesz időd és idegzeted, megköszönöm, ha elküldöd Plancktól, amit a #30-ban említettél :)

@10:

"De valóban csak ennyi lenne az élet és természet?"

Hát igen. "Csak". Amikor az ember elkezdi megnézni, hogy a "csak" ennyi, az valójában mi is, akkor egy hihetetlenül összetett és csodálatos rendszer bukkan elő. Az a helyzet, hogy bár még bőven nem ismerjük a teljes képet, amit megismertünk belőle, felülmúl minden képzeletet. Szó szerint. Egyik spiritiális / vallásos / ezoterikus / stb stb zöldséggyáros sem tud még csak megközelítőleg sem olyan elképesztő világot leírni, amilyen a fizikai valóság. Szóval a "csak" jelzőt pont hogy nem erre, hanem a mindenféle képzeletvilágra lehetne inkább mondani. Sokkal sekélyesebbek, mint a szerinted rideg valóság. Érdemes lenne inkább megismerned, rájöhetnél, hogy nem olyan rideg az.

Nem igazán értem, kérdező, hogy mi a célod.

Miért zavar pl. az, ha a világunk véletlenül alakult ilyenre, és egyszerű fizikai törvények határozzák meg?

Miért lenne neked jobb, ha valamilyen spirituális lény akarata lenne?

Ja, amúgy a világunk nem a semmiből lett.

"Állhat racionális alapokon valakinek a hite"

Mivel az ismert világunkban nulla objektív jele, bizonyítéka van egy teremtő létezésének, ha valaki a racionalitást nem sértve akar benne hinni, a teremtőt kívül kell helyeznie eme ismert világon.

A racionalista Biblia kábé véget érne a teremtéstörténet első pár fontos soránál:

És az Úr mondá: legyen ősrobbanás.

És lőn.

És az Úr látá, hogy ez jó, és többet hozzá sem nyúla.

#37 Wadmalac

“A racionalista Biblia kábé véget érne a teremtéstörténet első pár fontos soránál:

És az Úr mondá: legyen ősrobbanás.

És lőn.

És az Úr látá, hogy ez jó, és többet hozzá sem nyúla.”

Na jó, ezen felnevettem :D Tanulság/ erkölcsi útmutató ? Ami működik azt nem szabad “megjavítani”.

@Mojjo:

Bocs, de arra én is harapok, ha Istent "lénynek" nevezik. (És még a 36-os is lényezik, ejnye!) A lény az egy teremtmény, vagy aki nem hisz a teremtésben, annak számára is a létező dolgok egyike. Isten tehát nem lény és nem létező dolog, hanem a lét forrása. Ezt a magasabb szintű keresztény teológia is így tartja, csak az úgymond naivabb keresztények elképzelése az, hogy Isten valami végtelen hatalmú személy, egy szerető apa és igazságos uralkodó egyben, aki valami távoli transzcendens dimenzióban él. Az ateisták pedig elszeretettel vitatják ezt az istenképet, annyiban jogosan, hogy ez tényleg egy tarthatatlan, naiv elképzelés, "mese". Csak igazából irreleváns a dolog, a kereszténység tényleges istenképe sem ez, és akkor még más vallásokról nem is beszéltünk.

Abban viszont teljesen igazad van, hogy a "csak ennyi" valójában egy rendkívül összetett és csodálatos rendszert takar. De ez a "csak" nem is az összetettségre vonatkozik. Az ember mindenben a célt, az értelmet keresi, mindig hiányosnak fogja érezni azt a választ, hogy "ez így alakult ki". Bármilyen részletesen fel is tudjuk tárni magát a folyamatot, az okok és okozatok rendszerét, a végén mindig ott marad a kérdés, hogy "miért". És nem olyan értelemben, hogy "mi okból", hanem hogy "mi célból". Tudom, hogy tudományos szempontból ez a kérdés értelmezhetetlen, de az ember mégsem tud szabadulni tőle (mert mint fentebb kifejtettem, az ember nem csak racionális lény, sőt elsősorban nem az). És erre a miértre a transzcendencia tud csak választ adni. Még akkor is, ha ez a válasz zöldség, de legalább válasz.

Hát ha a tanulságát át is ugorjuk, arra legalább jó, hogy eszerint ez egy teremtett, de aztán magára hagyott világ, vagyis hiába is keresnénk deus ex machina nyomát, nincs.

Az isteni lépés a természeti törvények létrehozására korlátozódott, onnantól megy minden magától, így a teremtés, a teremtő létének bizonyítékát nem érdemes keresni, nincs itt, ebben az univerzumban.

Esetleg meg lehet toldani a dolgot azzal, hogy van beavatkozás, de az a sztochasztikus kimenetelekbe történik csak és statisztikailag is kimutathatatlan.

Szóval a teremtő esetleg néha eldönti, hogy Józsi vagy Pisti nyerje a lottó ötöst.