Szerintetek összeegyeztethető a tudomány a hittel? Állhat racionális alapokon valakinek a hite, vagy teljes nonszensz?

"Továbbá a hit nem csak abból fakadhat, hogy régen a természeti erőket tudatlanságból varázslatnak hitték, hanem van egy nagyon erős érzelmi és pszichológiai alapja, történelme, úgy gondolom, hogy ez ugyanonnan fakad, mint pl a zene, művészetek, kultúra, stb, tehát valóban szubjektív ez a dolog."

Ezzel jól rátapintasz a lényegre, a hit sokkal mélyebb dolog, mint az természeti jelenségek magyarázatának kényszere, vagy a halálfélelem elleni eszköz.

Én úgy gondolom, hogy nincs ellentmondás a tudomány és a hit között mindaddig, amíg szigorúan külön területként kezeljük a kettőt. Akár azon az áron is, hogy elismerjük a hit irracionális voltát. Az emberben egyébként is legalább annyi irracionalitás van, mint racionalitás, nem lehetetlen szerintem, hogy a kettő harmóniában megférjen egymás mellett. :)

"De akkor meg miértelme hinni, ha irracionális?"

Mi értelme a van a művészetnek? Az sem racionális dolog.

"Mi értelme nem igaz dolgokban hinni?"

Honnan tudod, hogy nem igaz? Csak a racionális éned tartja nem igaznak.

"És hogy lehet, hogy ez nem választható dolog, pl hogy én valamiért úgy gondolom, hogy a transzcendencia valós dolog, és istennek se tudom lebeszélni magam erről sehogy sem, pedig folyamatosan próbálkozom."

Hát, a Biblia azt mondja, hogy a hitet Isten adja..:) De miért akarod lebeszélni magad róla? Zavar az életviteledben? Vagy így már nem tetszeleghetsz magadnak a racionális ember szerepében?

Hát ez az, de mi az igazság? Egyetértek abban, hogy a fizikalizmus nagy eséllyel nem képes a teljes igazságot megvilágítani. Jelenlegi helyzetünkben bele kell nyugodni, hogy a teljes igazságot semmiképp sem ismerhetjük. Még a fizikait sem, hiszen mennyi mindent nem tisztázott még a tudomány!

És mi az, hogy az igazságban akarsz hinni? Ha az igazságot ismered, az már tudás, abban már nem hiszel! De ez a tudás teljes egészében nem elérhető. Azért kell a hit, hogy kipótolja a tudáshiány miatti űrt. Amiben hiszel, az számodra szubjektív igazság lehet. De ha nem hiszel semmi konkrét dologban, csak valami meghatározhatatlan transzcendenciában, akkor nem értem, mi a gondod az igazsággal. Hiszen nincsenek konkrét "hitigazságaid", amik esetleg hamisnak bizonyulhatnak, vagy összeütközésbe kerülhetnek a tudománnyal.

"Mindenkit a vágyai vezérelnek és az érzelmei irányítanak, akkor is, ha nincs ennek tudatában."

Azért ezt nem mondanám. A wikipédia például ezt íraja:

"A vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás az a logikai hiba, amikor az alany – anélkül, hogy a rendelkezésére álló tények ezt alátámasztanák – valóságként kezel olyasmit, melynek valóra válása számára pozitív kimenetellel járna."

Nem gondolnám, hogy ez mindenkire igaz. És ha hiszed, ha nem, vannak olyanok akik racionálisan is logikusan gondolkoznak ilyen kérdésekben, nem érzelmi alapon.

Amit idéztél a vágyelvű gondolkodásról, az tényleg nem mindenkire igaz, szóval ebben a vonatkozásban elnézést kérek.

Azt viszont fenntartom, hogy alapvetően mindenkit a vágyai és érzelmei irányítanak. Ez nem azt jelenti, hogy bizonyos területeken, bizonyos kérdésekben nem gondolkodhatnának racionálisan. Van, aki racionális alapon nem hívő. De ugyanő lehet egy teljesen más területen vágyvezérelt. És van olyan is, aki érzelmi alapon ateista, csak ezt általában nem vállalják fel, és racionális indoklást keresnek rá.

Amit megismertünk az anyag, az életformák, a technológia, a társadalom, a kultúra, a tudomány eddigi fejlődéséből, az alapján végtelennek kell látnunk a jövő lehetőségeit a komplexitás növekedésére, a ma még lehetetlennek tűnő csodákra.

Ha az Univerzum végtelen időben és térben (ami nem irracionális feltételezés, mégha nem is egyedüli lehetőség) akkor ez a végtelen komplexitás már biztosan létrejött. Ebben hinni racionális.