Isten nem érzi magát felelősnek azért, hogy az életben nagyon sok igazságtalanság történik? Nem akar tenni azért, hogy az embereknek ne kelljen feleslegesen szenvedniük?

79

Erre külön reagálnék:

"Végig, egészen a legelejétől a legvégéig a lélek minőségéről volt szó. Ebből indult. Nem kezdek bele visszaidézni, szerencsére az internet ingoványos terep az ilyen jellemtelen emberek számára, mint te, mert amíg élő szóban letagadhatnád utólag, a írott kommunikáció során minden megmarad, és visszaolvasható később is, nem kell megerőltetnem magam a szavaim hitelének megerősítésére. Magad megítélését építed le."

Én vissza kerestem és az említett 62. válaszodban került elő a lélek minősége először.

A lélek szó előfordulása:

48. "Lélek nélkül."

56. "Ez választ el lelket a lélektől."

62. "A lélek minőségétől."

A minőség szó előfordulása:

(54.-ben volt minősítés)

62. "A lélek minőségétől."

A szavaid hitele nem túl erős.

Feltételezzük, hogy létezik Isten, mert erre a kérdésre csak úgy lehet válaszolni.

Akkor az azt jelenti, hogy az evolúciós fejlődés is az ő eszköze. Az vajon igazságos?

Az alkalmatlan gyenge fajok, elhullanak. Nem arról szól a folyamat, hogy Isten felemeli a gyengéket, hanem arról, hogy sorsára hagyja őket. Persze, most lehet azon gondolkodni, hogy az emberről - aki feltehetően Isten kedvenc teremtménye - is így gondolkodik-e. De maga az élővilág alapkoncenpciója már nem tartalmazza a gyengék, az allalmazkodni képtelenek védelmét.

Egy másik nézet: igazságos, hogy az alkalmazkodni képesek maradnak életben, és fejlődnek tovább.

#82

"56. "Ez választ el lelket a lélektől."

És ez szerinted mégis mit jelent...? A rossz lelket a jó lélektől. Mondtam: ha nem rendelkezel az értő olvasás képességével, ne tőlem várj felzárkóztatást.

De erősebb a gyanúm, hogy játszod ezt a szerepet, és nem valódi az értetlenséged. Ezért, nem valami általad képzelt győzelmedből nem kívánok veled kommunikálni.

84

Nem tudom milyen győzelmes akármiről hadoválsz már megint. Nem legyőzni akarlak pusztán elmagyarázni valamit. Többek között amit szalmabábbal talán nem is egyszer már lecsaptál.

Azt belátom, hogy ennél a résznél hibáztam. Vissza kellett nézegetnem elégé a válaszokat, hogy mi is történt akkor, miért siklottam el ez a rész felett. Azt találtam, hogy ott nem a teljes válaszodra reagáltam mert így is nagyon hosszúra sikerült az a válasz.

Azonban azt te is lásd be, hogy a korábbi válaszod miszerint

"A lélek minőségétől. Ezt mondtam eddig is."

picit túlzó ahhoz képest, hogy a nem számolom meg hány hosszú válaszból összesen akkor lényegében volt EGY apró bekezdés.

A probléma azonban továbbra is ott van, hogy adott egy tiszta lélek (kezdetben az) tehát a minősége nem indokolja például, hogy rosszat tegyen de mégis rosszat tesz.

Ez így kicsit paradox. Ha pedig nem csak a minősége határozza meg akkor a válasz nem teljes.

"Azonban azt te is lásd be, hogy a korábbi válaszod miszerint

"A lélek minőségétől. Ezt mondtam eddig is."

picit túlzó ahhoz képest, hogy a nem számolom meg hány hosszú válaszból összesen akkor lényegében volt EGY apró bekezdés."

Egy "bocsi, igazad volt" is elég lesz ám. Nem az számít, hányszor írtam le, hanem hogy korábban is pontosan erről beszéltem, és - mint magad alól kirúgva a sámlit be is mutattad - már több alkalommal is leírtam.

A továbbiak a te felelősségedet jelentik. Tehát egyúttal azt is szemléltetted, miért egyoldalú ez a kommunikáció, és miért felesleges ezt veled folytatni. Te úgy írsz, hogy nem olvasol, majd számon is kéred.

"A probléma azonban továbbra is ott van, hogy adott egy tiszta lélek (kezdetben az) tehát a minősége nem indokolja például, hogy rosszat tegyen de mégis rosszat tesz."

A probléma az, hogy továbbra is értetlen vagy. Az, hogy tiszta lappal születünk, azaz tehetünk jót is, rosszat is (értsd: tiszta a lelkünk), nem azt jelenti, hogy a lelkünk egyforma.

Sokadszorra, és most utoljára írom le, éppen azt szolgálja a földi létünk, hogy megmutassuk a lelkünk méltó, vagy méltatlan mivoltát.

A lelkiismeret iránytű számunkra, hogy mi lenne a helyes, és mi helytelen, de nem dönt helyettünk. Szabad akaratunk van jót, és rosszat cselekedni. Ezzel bemocskolkoljuk, vagy tisztán tartjuk a lelkünket. A saját magunk által, önállóan meghozott döntéseink mutatják meg végül a lelkünk értékességét. Méltó, vagy méltatlanságát. Tizenegyedszerre is nem válaszolok ugyanazokra, amiknek értelmezésére az azt megelőző alkalmakon sem fordítottál érdemi figyelmet. Elmondtam, amit erről mondani lehetett. Sapienti sat.

"megmutassuk a lelkünk méltó, vagy méltatlan mivoltát."

Isten miért teremt méltatlan lelkeket?

"Az, hogy tiszta lappal születünk, azaz tehetünk jót is, rosszat is (értsd: tiszta a lelkünk), nem azt jelenti, hogy a lelkünk egyforma."

"A lelkiismeret iránytű számunkra, hogy mi lenne a helyes, és mi helytelen, de nem dönt helyettünk. Szabad akaratunk van jót, és rosszat cselekedni. "

A döntésünk pedig SZERINTED attól függ, hogy milyen az a lelkünk amivel születtünk. De ebben, hol van a szabadság? A lelkünk milyensége meghatározza azt, hogy jót vagy rosszat teszünk akkor ott nincsen benne szabadság.

De úgy eleve ha már valami alapján döntünk jó vagy rossz között, ha már van oka a döntésünknek akkor ott már az ok okozatiság határozza meg a döntést és nincs szabadság.

Ha azonban a rendszerbe belekeverjük a véletlent akkor az akaratunk esik ki a képből.

Harmadik lehetőség pedig nincs.

“ Lényegében a Bibliában szereplő szabad akarathoz arra lenne szükség, hogy a döntéseinket mindenféle korlátozások nélkül tudjuk meghozni, ne befolyásoljon a tudásunk, intelligenciánk, tapasztalataink, stb. de közben még se csak egy véletlenszerű döntés legyen.”

Isten csak annyit vár el, hogy jól legyünk, ne bántsunk másokat, cselekedjünk jót. Ehhez azért nem kell olyan baromi nagy intelligencia vagy tapasztalat, bárki képes rá akiben megvan rá a hajlandóság.

"akiben megvan rá a hajlandóság"

Azért ez nem így megy, ahogy a rózsaszín felhőcskédben elképzeled.

Jónak lenni az csak az egyik evolúciós stratégia. Ezen kívül sok más - bevált - stratégia is létezik, amit ugye MIND az isten alkotott.