A múltban kik próbálták meg azt megcáfolni, hogy bizonyos jövevényszavak a magyarban szláv eredetűek?
Egy múlt századi tanulmányban bukkantam rá, miszerint Magyarországon bizonyos körök tagadták, hogy a magyar nyelvnek szláv eredetű jövevényszavai lennének. A tanulmány csak arra tért ki, hogy melyek ezek a bizonyos szavak (többnyire mezőgazdasághoz köthető kifejezések), de arra nem, hogy kik akarják ezt megkérdőjelezni, viszont utal arra, hogy ezt sovinizmusból teszik.
Konkrétan kik voltak olyanok magyar részről akik a 19. század végén és a 20. század elején ezt igyekeztek letagadni? Volt-e köztük tudós? Mivel magyar tudósok is rendszerint elfogadták, hogy a mezőgazdasági kifejezések jelentős része szláv eredetű.
Csép hang, nem szláv, hanem germán így magyar:
steup: csép, germán staup
stamp: csámpál, germán stamp
stampa: csámpa, a melléknév
stauta: csata, germán stauta, ütközet
stut: csesz
csattan: stautan, stautt
stunk: csonk, germán stunk
stukr, stukkr: csokor, germán stukr
stupeo: ostoba
stobar:csáb
csoda: stow, mint stauen, stutzen, stuntjan
csöbör: stueppa, stobr, germán szó
csupa:germán stupa, mint cseszett, így azt jelenti, hogy csak, és azt mint a csámpa
csúf: stūf, mint tompa, az ilyen szavak az ütéssel függnek össze
csúnya: eredetileg germán k-val, amiből h lett, mert gyökösen nincs értelme, majd germán nja melléknévképzővel, íyg: stuknja lehetett
csuk: stuk, mint taszít, és csesz
csökken: germán stukk, tehát a csökken a csukás, a cseszés, a csámpálás miatt lesz
csuha: germán stukó, hosszú új és kapuzni(csuklya, germán l-val)
csuhé: stuk, a csu gyökből, mint stukka, csuhhé, a germán jelentésje kb. mint a magyar
csuma: csu-ból germán stumó, stomó, ami konc, a cseszésnak utana ami marad, ezért úgymond az igazi lényeg, alap, Ding an sich
csutka…
csesz-ből csésze: csihály mint germán stihál, a csi gyökből, vagy stunta, mint áll
A borda nem szláv, ahogy a barázda se, hanem magyar, germán:
ber, bor gyök:
borda: germán borda, mint perem, él
perem: német szó? barm, baram
bárd: germán bardó, tehát bardó, a borda meg a-val
borosta: germán brysta, bursta
borz: kelta brokk, brok, vagy a borz, mint berzenkedik
berzen: germán barzēn
borzad: barzatjan
borzong: borz, barz+ong
barázda: germán brazda, mint perem, csík, mint vájt, ebből szláv
borona: magyar szó, bor+na
boróka: esetleg a skandináv brake, vagy Borke, vagy a boru kicsinyíőképzővel
borotva
Borekni, brechen, borerni a bohren, borít, borvít az dánt, boros ühgyel.
A család nem szláv hang, hanem magyar, germán, stalad, állad, barom, az úr baromja. Az st a germagyarban cs lesz.
A kulcs az kulku magyarul, germagyarul, germán klak, a ku gyökből.
A malac az maláku, mál gyökből:
mál, mel gyök:
mál: gemán mel, mal
maláta: germán malta
moly: germán muló, ami helyesen tehát máló
múlik: mulwen
malom: latin molina, vagy germán m-val
malma, malom: őrerelni való
ezekhez:
máj: indgoermán meleu, mint Milz, májkrém, schmlezen, schmilzt
malac: indogermán malk vagy malt, germán milt-molt lágy, porhányós, mulsch, mulk, valszeg ebből a schmal, amiből kisállat is lett
malaszt: magyarul értve schmelzen, maláta, mylsna por is
málna: magyarul értve málva, mál-ana, máló, vagy az árja málina, mint sötét
A málna azt regyja, hogy málva, hacsak nem árja hang.
Szabad: a szak gyökből, skab, nem szláv, libertit jelent, hé vahn baszva a sippeből, vagy csak szabad, ahogy a szakad. A suebada germán lehet, Sippe, sippés.
Drága: germán hang, de nem magyar, drog, tartós, a tar-tart gyökből.
Lencse: latin linte
szilva: germán lehet, vagy latin eredetileg, germán sliva, Schlehe is.
asztal: germán stol, Stuhl, a kerlt előre, így az st nem lett cs, magyarul csula lenne, csala lenne, ahogy a család.
gerenda: germán hang a ger gyökből, azt bírja ahogy a bor gyök:
ger, gher gyök, jelentésje megegyezik a bor-bar gyökvel, borzos, élés, szúrós:
gerezd: indogermn grezda, ebből a Gerste is,germán graz az alapja, lengyel grzęda, ami boronát is jelent, a ger, mint éles gyök miatt
gerinc:grat,grad, graz,albán krande
gerenda:latin grunda, germán grinda
kád: ku gyökből, kudó germán így magyar hang, a kádár is
bodnár: boednar, Bötticher
Ruha: a ró-ré gyökből, germán ruha:
A germagyarban a rei és a reu gyök egy:
“ 1862-ben keletkezett, ezért nem hiteles, mivel ekkor éled a magyar nacionalizmus.”
Na, és?!
A nacionalizmus = szereted a nemzetedet, ragaszkodsz hozzá. Nem negatívum. Söt.
Fordítva igaz. Sok magyar szó került be a szláv szókincsbe. Például a szlovákba a král= király.
A szlovákra jellemző a msh torlódás.
De számos szó van még, amit átvettek a magyaroktól.
Viszont a csebabcsicsa és egyéb, a sajátos étkeiknek a megnevezése bekerült a magyarba is.
A kérdező kommentje:
Ez a felsorolás totál hülyeség. Itt egy csomó kifejezés igenis szláv eredetű, pl. barázda, bárd, csöbör,....A szláv és a germán nyelvek indoeurópai nyelvek, nekik ezek a közös gyökerekből erednek. A magyar uráli nyelv,
-------------
Nem a magyar nyelv indogermán és germán nyelv. A barázda germán hang, a bárd is, a bor-bar gyökből, ez magyar,és germán, így magyar.
Az nem csöbör, hanem csubor, vagy csupor, ez is a steu gyökből ered.
De annak egszer: a magyar nyelv indogermán és germán nyelv, germagyar.
96/99 A kérdező kommentje:
A magyar uráli nyelv, nem rokon ezekkel, kölcsönözte ezeket. Alaktani szempontból a magyar megfelelők a szláv alakokhoz állnak közel, ezért nem germán
--------------
Nem a magyar nyelv a germán nyelv, A germán, magyar magyarból nem duad átvenni.
Hangtan? Olyan hang nincs. Ezek a hangok a germán nakva. Ezek germánok, így magyarok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!