Ez az elmélet mennyire reális?

A családok egyre kevésbé tudnak együtt lenni - most nem az elmúlt egy-kétszáz évre gondolok, hanem többezer év távlatából, azt átfogóan szemlélve.

Nyolc órás műszakban apa, anya, a gyerek óvodában vagy iskolában, otthon aztán tanulhat, vagy különórákra is járhat pluszban (a "fejlődése" érdekében), és örülhet, ha a szülei nem túlóráznak, vagy nem kell másodállást vállalniuk.

A nagyszülők sok esetben többtucat vagy akár többszáz kilométerre vannak, sokan csak havonta látják őket egyáltalán.

Aztán talán már a kortársak között sem alakulnak ki olyan szoros barátságok. Rengeteg a magányos fiatal! Igen, ott a internet, az ismerkedési, közösségépítési lehetőség - és mégis azt látjuk, hogy jobb esetben a fórumokon, közösségi oldalakon csücsülnek, és írogatnak valójában ismeretleneknek.

Az a baj, hogy nem tudom, tulajdonképpen mit akarsz.

"Több természetességet, több szabadidőt családdal, barátokkal."

És hogyan?

Bejárónő takarítson, főzzön? Legyen a munkaidő nyolc óra helyett 4, heti öt helyett három munkanappal?

"Ne kelljen sportolni, ne legyen az életmódunk olyan."

Először is, akinek a sport kényszer, az ne csinálja. Nekem az egy jó szabadidő eltöltési mód.

Ne legyen az életmódunk olyan? Válts munkát, menj el a mezőgazdaságba dolgozni, végezz fizikai munkát. A testnek szüksége van a mozgásra, nem tudom, mivel akarod pótolni, ha nem mozgással. Abszolút nem értelek.

"Ne kelljen a Budai-hegységbe menni hétvégén, hétköznap se legyünk 120% mesterséges környezetben inkább."

De megélni azért kéne valamiből, nem? A te munkád adja más megélhetését is, az övé a tiedet. Ha mindenki a réten ücsörög és virágot szagolgat, szép csöndesen éhen halunk mind.

"Ne hajszoljunk extra szórakozási lehetőségeket, a kicsi közösségünkben érezzük jól magunkat."

Na ezt végképp nem tudom, hogyan gondolod. Persze jó néha, akár gyakran összeülni barátokkal, családdal, de állandóan csak ez....te unnád meg először.

"Mert életmódunk és a gyógyszerek miatt immunrendszerünk kb nincs is, lassan a szellő is veszélyes."

Na ez qrvára nem igaz. A gyóygszerek nem rontják az immunrendszert. Az, hogy te most éppen egy immungyengítő tüneti valamit szedsz olyan dologra, amire szerinted nem is kéne, mert megvagy nélküle, az nem alap az általánosításra.

Persze, megvan a természet módszere az immunrendszer erősítésére. Akinek gyengébb, meghal és kész, csak az erősebb örökít tovább. Konkrétan ezt akarod?

"Nem mondom, hogy nincs fentiekben örömforrás sok, mert van.

De mégis fárasztó, és napi kb. 14-16 óra muka, teendők, utazás, készülődés.

Hétvégén jobb esetben mozi, kirándulás, utazás, otthon pihenés."

Mondom, mit akarsz helyette? Jólétet munka nélkül?

Én még emlékszem arra, amikor minden második szombat is kötelező munkanap volt.

Persze, én is néha belefáradok a taposómalomba, de mindaz, amitől minőséginek érezheted az életed, ennek köszönhető. El lehet vonulni az erdőbe egy faházba és önellátni, mint írtam is korábban. Aztán majd rájöszz, hogy az mennyi nehézséggel és munkával jár, a civilizáció olyan kényelmi dolgai nélkül, amit most észre sem veszel, csak akkor, ha nincs.

Az a bajom, hogy az egész vázlatos elképzelésed, hogy mi lenne jó, a hetvenes évek hippi-felfogására hajaz.

A mai rohanó világ és a régi közti kontrasztra van egy jópofa kis történet.

Megy az arab karaván a sivatagban, megállnak pihenni.

Egyszercsak jön egy crossmotor, a motoros is megáll egyet nyújtózni.

Megkérdi az egyik arabot:

- Ti menyi idő alatt értek el a következő oázisba?

- Mi egy hét alatt.

- Na, én meg a motorommal egy nap alatt.

Az arab elgondolkodik, majd megkérdi:

- És mondd, mi a szent szart csinálsz akkor a maradék hat napon?

Nos, én állatira ki tudom tölteni azt a plusz hat napot.

Te nem?

:)

Reggel 5:30-kor húzok el otthonról, délután 5-re érek haza, irodai a munkám, de közben átlagban napi 4 km-t kolbászolok a gyártócsarnok és az iroda közt. Persze közben stresszint plafonon. Hazakerülve van csak időm ebédelni, befűtés, fürdés, utána másfél óra szieszta, aztán időjárás szerint vagy bringázás, vagy biliárd, kb. éjfélre kerülök ágyba, reggel 5-kor újra kelés.

Hétvégén bringa, mozizás, tévézés, kirándulás, mikor hogy.

Nekem sem öröm télen sötétben indulni és sötétben hazaérni.

Tudom, hogy sokaknak sokkal rosszabb, ezért nem sírok rajta. Maximálisan kihasználom a lehetőségeimet.

Apám szívkoszorúér-műtéten van túl,anyám agyérinfarktuson, mindketten egy tonna gyógyszert KELL hogy szedjenek, de ők sem panaszkodnak rajta. 68 évesen maximálisan aktívak, kertet művelnek, házfelújítást csinálnak, mellette meg festenek is, kirándulgatnak.

Gyakorlatilag csak a vasárnapi ebédnél meg ünnepek alatt tud összeülni a család, de annál jobban értékeljük az együtt tölthető időt.

Nem látom okát, hogy bármilyen régebbi kort visszasírjak.

Ott is csak a leggazdagabbaknak volt jobb (viszonylag, mert mondjuk egy mai átlagember nagyobb luxusban él, mint egy római helytartó anno).