Ez az elmélet mennyire reális?

Ezt megértem, én is szeretek kiszakadni a dobozból dobozba utazás dobozzal taposómalmából meg érzem a különbséget a csontpor+szója+aroma és a valódi húsvirsli közt.

De látom, hogy a jelen tendencia éppen javuló ilyen szempontokból.

Ami a kérdés borúlátó képét igazolná, az valójában a hetvenes-nyolcvanas évek világa volt.

"Pont az zavar még a mai világban, hogy mű, természetellenes."

Szerintem is ez a legnagyobb gond, és erre reagál a szervezet kórosan.

Rossz levegő, mesterséges adalékokkal teletömött élelmiszerek, ülő életmód, szem állandó erőltetése, elektroszmog, stb.

Lehet, hogy az élettartamot megnövelik ezek (az állatkertben tartott állatok is tovább élnek, mint a vadonban), ugyanakkor nem véletlen a depresszió, az elidegenedés, a pszichoszomatikus és külső behatásra keletkező, egyre fiatalabb korban előforduló betegségek terjedése, és így tovább.

Nem állítom, hogy régen minden jobb volt, de azt sem, hogy nem lehetett jobb bizonyos korokban az élet. Persze az összehasonlítás azon is áll vagy bukik, hogy milyen társadalmi szintű életet hasonlítunk össze milyennel, ezért beszéljünk inkább a nagy átlagról. Az biztos, hogy a természettől való ilyen mértékű elszakadást megsínyli az ember, testi és lelki szinten is.

Nagyon keveseknek adatik meg, hogy ne kelljen így érezniük. De hidd el, ez így volt 20, 50, 200 évvel ezelőtt is, csak más feltételek közt volt ugyanaz a bezártság.

Egy napi 16 órát robotoló jobbágy sem volt szabadabb, legfeljebb természetesebb körülmények közt volt éhes és fázott, szóval természetesebben érezte magát xarul.