(Filozófia) A tér azért végtelen mert mint olyan nincs minek vége legyen rajta?

Vegyünk egy analógiát. Van mondjuk egy középiskolai osztály. Az osztály a tanulókból áll. De a tanulók nem csak szimplán ott vannak, hanem különböző viszonyok vannak közöttük. Szimpatizálnak egymással, vagy éppen ellenségesek egymással, vagy közömbösek. Ez a viszonyrendszer nyilván megnyilvánul a tanulók viselkedésében, de maga a kapcsolati rendszer nem fizikai természetű, hanem fogalmi természetű valami, egy absztrakció. És bár a kapcsolati rendszer nem fizikai természetű, mégis vannak tulajdonságai, sőt mérőszámokkal kifejezhető egzakt tulajdonságai. Maguknak a kapcsolatoknak is vannak tulajdonságai. Pl. lehet egy kapcsolat egyoldalú, lehet kölcsönös. Magának a kapcsolati hálónak is vannak mérhető tulajdonságai. Pl. lehet mérni kölcsönösségi indexet, hogy a tanulók hány százalékának van kölcsönös kapcsolata. Vagy sűrűségi mutatót, hogy egy tanulóra átlagosan hány kölcsönös kapcsolat jut. Vagy kohéziós indexet, hogy milyen a kölcsönös kapcsolatoknak a lehetséges kapcsolatok számához viszonyított aránya. Egy csoport lehet egységes, lehet két részre bomlott, lehet sok kis klikkre bomlott. Lehetnek kiközösített tagok, lehetnek központi tagok és perifériára szorult tagok.

És még egyszer, ez egy elvont dolog, nem fizikai. Hiszen nem tudom egy középiskoláról leemelni a kapcsolati rendszert, és tenni rá egy jobbat, ez nem fizikai természetű valami, hanem csak absztrakciója, modellje a tényleges fizikai létezők – a tanulók – működésének. Szintén nem lehet AliExpressen rendelni 50 darab kölcsönös kapcsolatot és ha házhoz szállították, utána bevinni és ráönteni az osztályra, hogy attól jobb lesz. És mégis komplex irodalma, módszertana van a kapcsolati háló elemzésének, mérésének, ezen absztrakt viszonyrendszer tulajdonságai megismerésének.

~ ~ ~

Ugyanilyen viszonyrendszer van a fizikai létezők – részecskék, tárgyak – pozíciója között. A különbség annyi, hogy az emberi psziché bonyolult. Hogy most egy potenciális új tanuló – aki még nem része ennek a rendszernek – milyen kapcsolatokat fog kiépíteni az osztályban, azt nem lehet előre megjósolni, rengeteg kiszámíthatatlan esetlegességen fog ez múlni. Ha csak két embert ismertetek össze, akkor sem tudom megmondani, hogy jó barátokká válnak, vagy esküdt ellenségekké, ha elég jól ismerem a személyiségüket, hogy a találkozásuk pillanatában éppen milyen témák juthatnak eszükbe, stb… Mert még mindig számos kiszámíthatatlan tényező marad, pl. hogy az egyik véletlenül nem önti-e le a másikat narancslével, vagy a másik nem mond-e egy szó helyett egy ártatlan szinonimát, amire a másik megsértődik. (Mondjuk valami teljesen irreleváns dologgal kapcsolatban az ügyetlen helyett a béna szót használja, a másiknak meg pont lebénult a testvére, ami miatt nagyon zokon veszi a béna szót…)

Ezzel szemben az, hogy egy potenciális – tehát még nem ott lévő – részecske, tárgy pozíciója milyen viszonyban lesz a többi objektum pozíciójával, az egyszerű, képletekkel felírható törvények által meghatározott. Még a viszonyrendszerbeli dinamikát, a létezők közötti kölcsönhatásokat is olyan egyszerű tulajdonságok határozzák meg, mint sebesség, lendület, perdület, gravitációs tömeg, elektromos töltés stb… Így ahogy a kapcsolati háló a tanulók közötti viszonyok absztrakciója, addig a tér vagy a téridő a fizikai létezők pozíciója közötti viszonyok absztrakciója, csak ez utóbbi esetén a fizikai törvények ismeretében nem csak a konkrét, hanem a potenciális pozíciók leírására is teljesen jól használható modellt tudunk felállítani.

~ ~ ~

> Esetleg görbül benne valami, amit akár nem látunk, talán a sötét anyag ezt még nem tudjuk.

Az megfogalmazás kérdés, hogy a tömeg görbíti-e a teret, vagy a tömeg a téridő görbültségét közvetett módon jellemző tulajdonság. Ha nagyon egzakt módon akarjuk meghatározni, akkor a téridő nem göbül, hanem képlettel meghatározható összefüggés van a téridő görbültsége és a tömeg (meg még néhány más tulajdonság) között.

> a mozgásra a tér ad lehetőséget,

Itt is az abszolút korrekt megfogalmazás az lenne, hogy a hétköznapokban a mozgásnak nevezett jelenségek sokaságának a fizikai leírását el tudjuk végezni a tér/téridő matematikai modellje segítségével.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Tudom ismerem Einstein térgörbüléses fantazmagóriáját

Ismered és érted is? Vagy csak hallottál róla ilyen-olyan laikusoknak szánt interpretációkat? Az előbbi esetben vegyük Einstein művét: [link] . Ebben hol – hányadik oldalon – van hiba, hibás következtetés, hibás kiindulási alap, hibás értelmezés? Ezzel szemben mi lenne a helyes, és mire alapozottan lenne az helyes?

„A teret nem lehet elképzelni…”

Az építészek, mérnökök nagy bajban lennének, ha nem tudnának tereket elképzelni.

„a tér …, egy nem fizikai, nem látható, de teljesen magától értetődő végtelen tér.”

A „tér” egy fogalom, mint fogalom természetesen nem látható. Az más kérdés, hogy adott kontextusban mit is értünk ez alatt a fogalom alatt. Természetesen érthetünk alatta egy végtelen elméleti teret is. Ez esetben evidens, hogy nem fizikai térről beszélünk.

Azonban beszélhetünk fizikai térről is. Ilyen fizikai terek lehetnek konkrét létező helyek. Például ilyen fizikai tér a Papp László Budapest Sportaréna, a New York-i Central Park, a Budapesti Clark Ádám tér, vagy akár a saját hálószobád is.

A „tér” fogalma megint csak más kontextusba kerül ha azt a fizika tudomány szempontjából közelítjük meg. Azonban ez esetben is különbséget kell tennünk, hogy mely elméletek alapján vizsgáljuk a teret. Ha ugyanis azt a már részben meghaladott Newtoni fizika szempontjából vizsgáljuk, akkor a tér egy az Euklidészi geometriából ismert háromdimenziós koordináta rendszer, egy olyan viszonyítási rendszer amelyben a fizikai testek viszonylagos helye megahatározható. Ez esetben a tér egy matematikai modell által leírt elméleti tér.

Ha azonban a teret a relativitáselmélet szerint vizsgáljuk, akkor a térről nem beszélhetünk az időtől függetlenül. Ebben a kontextusban tér és az idő együttesen egy négydimenziós fizikai létezőként jelenik meg. Tehát ez esetben nem elméleti térről beszélünk, hanem a fizikai tulajdonságokkal is rendelkező téridőről amely valós létező, és amelynek tulajdonságai, változásai mérhetőek.

„ - "Tud görbülni."

- Esetleg görbül benne valami...”

Ha a tér görbül akkor nyilván minden magába foglaló tömeget is meggörbít. Ezen az elven mérik a gravitációs hullámokat a LIGO obszervatóriumban is.

„a térnek nincsenek tulajdonságai amik meghatároznak”

De vannak, hiszen mérni is tudjuk azokat.

„Ha lenne a térnek tulajdonsága az befolyásolná, vagy korlátozná a benne lévő tulajdonsághalmazok mibenlétét.”

Pontosan ez történik minden pillanatban, minden tömeggel. Ezért nem esel le a bolygóról, ezért maradnak az égitestek a pályájukon és ezért léteznek inerciarendszerek valamint az idő dilatáció is. Ezért kisebb a gravitáció a Holdon mint a Földön.

Nem cáfoltad meg.

AZ, hogy neked van egy naiv elképzelésed, amibe ez nem fér bele, az a te problémád. Attól még nem igaz. Olvasd el még egyszer, és próbáld értelmezni, mert ez az igazság. Ha pedig az igazság érdekel, akkor ne azt erőltesd, amiben te hiszel, hanem nézz utána, és tanulj.

"A tömeg hatást gyakorol más tömegekre"

De ez így nem igaz, nincsen távolbahatás.

A tömeg a térre gyakorol hatást, görbíti azt, és ez a hatás terjed fénysebességgel. Ez hat utána a térben levő többi tömegre, amikor eléri azokat.

Igen, a sötét anyagra is. Csakhogy a sötét anyag is eloszlik a térben: van olyan hely, ahol sok van, máshol kevés. Tehát a sötét anyag nem lehet e tér maga.

"minden energia vonzza egymást"

Hiába erőlteted: NEM. Továbbra sincs távolbahatás, tehát NEM egymást vonzzák. Továbbra is az van, hogy a tömeg meggörbíti a teret - ÉS aztán ez a görbület terjed tovább, és ez hat a többi tömegre.

Lehet erőltetni, hogy nem így van, csak akkor az értelmes emberek furán fognak nézni rád.

A térnek pedig vannak tulajdonságai, ezt már az elején leírtuk.

És most már elegem van belőled, szóval ha továbbra is hülye akarsz lenni, akkor csináld egyedül. Viszont akkor menj át az ezotériába, mert tudomány az nincs a filozofálgatásodban.