A technológia fejlődésével miért válnak egyre rosszabbá, nehezebbé az emberek életkörülményei?

Zacskósleveseket eszek, arra van pénzem (olcsók relatív) és időm. Egy dolog, hogy most itt vagyok (az ipari hulladék színvonalú záróvizsgám csinálása közben), de ettől még reggel 7-től este 11-ig nyomhatnám.

Szóval valamicske zacskósleves van bennem.

Azért, mert szerintem az emberi léleknek és testnek jót tenne napi 1-2 óra szabadban lét, akár séta, ezért a véleményemért szabadban alvást érdemelnék?

Érdekes felvetés.

Nem azért, hanem erre van lehetőséged.

Ha ez túl meredek neked, akkor menj ki az erkélyre.

Ha ez is sok, nyisd ki éjjelre az ablakod.

Mindig van lehetőség.

Azt kellene megtanulnod, hogy megtaláld a pozitív dolgokat is, és megoldásokat keressél.

Amúgy ehhez tényleg kellene egy pszichológus, mert jelenleg játszmázol, és ebből magadtól nem tudsz kijönni.

Így meg mindenkinek rossz lesz, de leginkább neked.

Mi azért valahogy túléljük.

- Alig van normális, egészséges család. Mindennapos veszekedések, válások...

- A gyerekeket már az iskolában kikészítik lelkileg mind a tanárok, mind a társaik.

- Elvileg azért dolgozunk, hogy éljünk, de közben inkább azért élünk, hogy dolgozzunk. ELVILEG választhatunk pályát, munkahelyet, gyakorlatilag keretek közé vagyunk szorítva és egyik kutya, másik eb.

- Egyre nagyobb a gond az emberek lelkiállapotával, főleg a gyerekekével. A gyerekek egyre agresszívabbak, egyre jobban elhanyagolják a (túlterhelt) szüleik.

- Jóformán hulladékot eszünk.

- Rohanunk. Majdnem mindenki rohan. Nagyon durván sietnek az emberek, mert sietni KELL.

- A munkahelyek többségén a légkör borzalmas.

- A fizetés például Magyarországon katasztrofális. Főleg, ha egy átlagos fiatalt nézünk, aki nem tudott lakást kapni, se örökölni, se "kölcsönkapni", hanem a fizetése 4/5-ért bérelni kényszerül. Vagy a fizuja feléért egy akkora szobát, mint amekkora a gyerekszobája volt.

- Városokba vagyunk szorulva és annyira sokan vagyunk, hogy egyeseknek már pár centisre zsugorodott az intim szférája. Autisztikusan, elvontan gondolkozom, hogy ezzel foglalkozom, de érdekelne a nagyvárosi lét lélekre gyakorolt hatása... Lehet, meglepődnétek.

- A szervezetünknek szükséges mozgás 1/10-ét mesterségesen kellene pótolnunk, sok pénzért, sok időért.

Nem, nem érdekel, hogy a _történelemkönyv szerint_ mi volt régen.

# 62

A szabadban létre lehetőségnek azt nevezném, ha lenne időm napi 1 órát sétálni a szabadban.

Ha lakhatnék kertesházban, jó időben (nyilván nem most) kiülhetnék reggelizni, vacsorázni, esetleg olvasgatni is.

Az én részemről és a szabadban létre ezt nevezném pl lehetőségnek.

Na, akkor utoljára: TE JÁTSZMÁZOL.

Méghozzá eléggé kemény szinten.

[link]

Rögtön az első játszma: 1.És miért nem… – Hát igen, de…

Csak szólok, hogy ez egy erkölcstelen viselkedés.

Még akkor is, ha agyi terheltség miatt csinálod.

Mint említettem: PSZICHOLÓGUS tud segíteni!

#63, Újfent és újfent kifogások halmaza.

Megint az van, hogy te nem vagy hajlandó változtatni, csak megy a bűnbakkeresés. Mióta lettél ekkora humanista? Kit érdekelnek az átlag emberek akik szemetet esznek és szar munkájuk van?

Engem speciel totál nem érdekel, hogy a lakótelepen a prolik hogyan válnak el, meg mennyi TV-t néznek stb stb...

Engem a saját sorsom, egészségem, munkahelyem és karrierem érdekel - illetve a családomé. Ha valami nem tetszik akkor továbbállok mérlegelés után. Lehet ez egy toxikus kapcsolat, szar munkahely, lakás...de egy ország is.

Számtalanszor elmondtam, hogy ha itthon nem boldogulsz, utálsz mindent akkor van külföldön is rengeteg jó lehetőség dolgozni.

Pl több barátom önkéntesnek ment ki több hónapra nyugatra. Azóta találtak rendes munkát is odakint.

Másik barátom Tirolban dolgozik hotelekben a gyönyörű táj mellett. 400 nettót simán keres és kb félre is tud tenni majdnem ennyit. Aztán hazajár falura és ott él az év többi részében.

Ha ennyire falusi akarsz lenni, miért nem próbálod ezt ki.

Mintha börtönben lennél, csak a végtelen szánalmas panaszáradat jön.

Neked pszichiáter kéne SSRI terápiával, és pszichoterápiával együtt. Nem szégyen ez, segít újrahuzalozni az agyadat. Fél év és teljesen máshogy látnád a dolgokat...

Mert a legtöbb embernek börtön az élet. Nemcsak nekem és nemcsak a szomszédaimnak.

Külföldön is munkával kellene töltenem az ébren töltött időszak több, mint felét. Ráadásul stabil szaktudás nélkül hol? Ha meg még tanulnom is kellene, ugyanott tartanék, mint most.

Azért tanulom a hülye programozást, hogy esetleg falusi lehessek majd. Sajnos egy valag pénz és stabil karrier nélkül nem veszélytelen.

Mondjuk 6 óra home officeban, még ha utálja is az ember a munkáját, nem olyan rossz.

Tény, hogy lassan tényleg hitelt kell felvennem a kenyérre is, tehát valószínű otthagyom az egyetemet és megyek vissza szakképzetlenséget igénylő munkára - igen, akár külföldre.

Egyébként azt továbbra is vallom, hogy az egyik munka kutya, a másik pedig eb. A munka modernkori rabszolgaság. Erre rendezkedtünk be, az emberek túlnyomó része szenved ebben, de ez van.

Én egyszerűen csak máshogy látok mindent, más szemszögből.

Viszont azt sohasem értem, miért nem lehet érvelni az emberekkel, miért gurulnak dühbe rögtön. Illetve bocsánat, de a legtöbb dolognál azt érzem, hogy az embereknek nincs önálló véleménye, hanem a kötelezőt fújják. A környezetvédelemről, az egészségről, a munkáról, mindenről.

Sokszor érzem azt, hogy van egy vezérvonal vélemény, ha pedig valaki mást vall vagy pont arról beszélne, amiről a vezérvonal vélemény hallgat, akkor leharapják a fejét, kivetik, kiközösítik.

Igen, erre kell terápia és megyek is majd, de nem megváltozni akarok, csak feldolgozni.

"Mert a legtöbb embernek börtön az élet. Nemcsak nekem és nemcsak a szomszédaimnak."

Mindenki a saját sorsáért felelős. Ha nincsen komoly egészségügyi problémád, vakság, rokkantság, imbecil lét stb... akkor ez a sok rinyálás egy vicc.

Nálad milliárdszor rosszabb sorban élők és minimál lehetőséggel rendelkezőek vannak, úgyhogy nevetséges ez a picsogás.

Arra jó, hogy felbosszantsd azokat akik tényleg rosszsorsúak.

Ha ennyire szenvedés az élet, akkor legyél öngyilkos. Senkinek sem hiányoznak az ilyen energiavámpírok.

"Azért tanulom a hülye programozást, hogy esetleg falusi lehessek majd. Sajnos egy valag pénz és stabil karrier nélkül nem veszélytelen."

"Egyébként azt továbbra is vallom, hogy az egyik munka kutya, a másik pedig eb. A munka modernkori rabszolgaság."

...

Érdekes módon, nekem minden barátom és ismerősöm megtalálta azt a hivatást és szakmát ami kellő kihívást jelent számára és izgalmas eléggé, hogy reggel ne hányingerrel menjen be dolgozni.

Vannak nehézségek, stressz, problémák... de ez évmilliók óta ilyen. Problémamegoldás az egész... csak régen sokkal kiszolgáltatottabb volt minden. Pl ha hoztál egy rossz döntést, hibáztál, akkor nem kirúgtak vagy kaptál egy lecseszést, hanem éhendöglöttél meg a családod is.

Te azon emberek körébe tartozol aki képtelen megtalálni azt a foglalkozást ami érdekes számára. Perszehogy rabszolgának érzed magad...

Aki megtalálja, annak egy fizetésért történő logikai játék a munka.