A technológia fejlődésével miért válnak egyre rosszabbá, nehezebbé az emberek életkörülményei?

Igen, tagadhatatlan: a technológia fejlődött... az ember mint olyan, meg nem.

Mindenesetre alapvetően nem változott.

Már ez a tény is rengeteg feszültség, baj forrása. Ez van.

dellfil

Ebben van valami. Az ősember közel sem élt akkora információ-dömpingben, mint mi.

Ez erős stresszforrás lehet sokaknak, amitől alapból rossznak élik meg az életüket, a pozitívumokat észre sem véve.

Kérdező, amit leírsz, az egy az egyben így van.

Plusz borzalmasan kevés szabadidőnk van.

A mai világ nagyon fura, természetellenes.

Nem vagyunk a szabadban, nincs elegendő testmozgás, brutálsokan vagyunk összezsúfolva. Mesterséges a napirendünk, a kajánk, minden.

Azt hisszük, attól jobb, ha nem fázunk, nincs melegünk, egy mesterséges burokba vagyunk bezárva és nem kell fizikai erőfeszítést tennünk.

Közben ha fizikailag is elfáradbánk a szellemi mellett, fújná at arcunkat a szél, érne a -5 fok és a 35 is, lehet, hogy sokkal jobb lenne.

Nem hinném, hogy 12 órát dolgoztak régen.

Magamról nem hinném, hogy kevésbé szívesen mennék ki állatot etetni mínuszban, mint az oxigénhiányos, dögunalmas edzőterembe elrángatni magam a nem létező pébzenből. (sokszor pont télen túráztam, sétálni is szeretek nagyjából bármilyen, hazánkban előforduló hidegben)

Valaki írta, hogy az átkosban mire volt elég a pénz.

Hát nem tudom, de a saját és a család, barátok életét elnézve baromi rosszul élünk a fővárosban!

Kb örülünk, ha eljutunk a járdaszigetekre nyaralni.

Nagy-nagyon sok embernek nem annyiból áll a napja, hogy 8 óra munka + fél óra ebédszünet + 2-szer 30-60 perc utazás + házimunka és intéznivalók + gyerek.

Rengeteg ember ezek nellett még túlórázik, vállal másodállást, tanul, stb.

Amikről meg a Kérdező ír, 110%-ban igazak, ezzel cikkek, könyvek, filmek százai foglalkoznak is.

"Nem hinném, hogy 12 órát dolgoztak régen."

Én se hinném.

12 órát akkor dolgoztak, mikor már volt szakszervezet, és az nem hagyta a 14-16 órát.

Ez a gyári munkásokra vonatkozott.

Vidéken a földeken/erdőkben mindig hajnaltól napnyugtáig dolgoztak. Mondjuk ez télen elviselhető volt, csak akkor meg a hideg...

és igen: szenvedtek a hidegtől, bele is halhattak.

Tudod, akkoriban nem ettek ám annyit, mint ma.

Egy csöppet mintha naiv lennél.

Én meg a téli 27 foktól szenvedek meg a totál mesterséges életmódtól.

Amúgy attól, hogy régen szar volt, ez legizálja, hogy ma is az legyen?

Én munkával, utazásokkal, ügyintézsékkel, egyébbel és tanulással együtt lehúzok napi 14-16 órát.

Ezzel tuti nem vagyok egyedül.

Ma nem dolgoztam és mégis 11 óra ment el kötelességekre.

A jövő hetem várhatóan olyan lesz, hogy ilyenkor max megpihenni nézek fel az oldalra és 5-kor kelnem kell majd.

Nem látom a kényelmes, egészséges, stresszmentes lassú életet, amiről írnak itt azok, akik fel vannak pontozva.

Amúgy miért jobb 27 fokos irodában képernyő előtt görnyedve pl kódot írni napi 10 órában, ezen felül a túlzsúfolt BKV-n/vonaton/DKV-n stb ránkrohadt kabátban szenvedni még kétszer 45 percet, majd ha egészségtudatos, gépeken pótolni a természetes mozgást, mint félönfenntartónak lenni.

Ha valaha lesz lehetőségem rá, én is félig önnfenntartó akarok majd lenni.

"27 fokos irodában képernyő előtt görnyedve pl kódot írni napi 10 órában, ezen felül a túlzsúfolt BKV-n/vonaton/DKV-n stb ránkrohadt kabátban"

NA!

Azért ez kicsit más, mint 12 óra kemény fizikai munka, ami 40 éves korodra tönkreteszi az egész tested, és utána gyalog oda-vissza a lakásodig.

Utána jöhet még az otthoni munka.

Ugye te se akarod visszasírni azt?

Sajnos láthatóan itt is sokan részesei annak a nézőpontnak, hogy ők dolgozzák xarrá magukat, míg más, például egy önfenntartó földműves csak kapálgat egy kicsit, aztán élvezi a stresszmentes pihenést.

Pá éve indult egy "valóságshow" sorozat, nyugati adókon ment, amennyit tévét nézek, attól lehet, hogy már itt is megvan, amiben városi embereket (akik azt hiszik, ronggyá dolgozzák magukat) levittek vidékre valami háztáji gazdaságba kipróbálni az ottani munkát.

És bizony sokan pár nap után bedobtál a törülközőt.

Reggel 5-kor megyek el otthonról, 9-9 és fél órát húzok le naponta elvileg iroda-munkával, de mégis üzemen belül napi 5-6 km gyaloglásom van, plusz agyvérzés határos napi stressz, hazaérek 4-5 között, akkor egy gyors ebéd, egy-másfél óra szunya, aztán megyek ki, haverokkal este 7-9 körül ütközünk és kb. este tízig biliárdozunk, beszélgetünk, lazítunk. Este 11-kor ágyba, reggel újra 5-ös kelés.

Szóval a 8/8/8 osztás nekem sincs meg. 9-9 és fél óra meló, melóba-melóból plusz 1 óra, napi 5-7 óra pihenés, 2-3 óra szórakozás.

De nem sírok rajta. volna lehetőségem plusz melóval többet keresni és jobban élni, mármint anyagilag.

Most annyit tudok keresni, amennyiből a hónap ki van fizetve rezsiben, mindenbe, előre nem sokat tudok jutni.

De VAN mellette egy kis életem, nem csak robotolás.

És hétvégéken jöhet a természet, a bringa, kis kimozdulás a komfortzónából.

Van ennél sokkal rosszabb, régen meg a tömegeknek csak rosszabb volt.

És ismerek sok olyat, akinek megvan ugyanaz, mint nekem, mégis egyfolytában haldoklik, hogy, hát, mint amiről a kérdés szól.

Ismerek olyanokat is, akik sokat akartak, sokkal többet, kidolgozták a belüket egy-két évtizedig és mire kiélvezhetnék az eredményét, belehalnak.

Sokat akarunk. És nem nyeljük le, hogy azért sokat kell csinálni és olyat is beáldozni, amitől utána meg nem élet az élet.

Az meberekből valahogy nem hal ki a gyerekkori álom arról, hogy ha felnövünk, majd milyen jó lesz.

Nem. Nem lesz jobb. Sőt. És marhára tudni kell kezelni az életünket, hogy jobbnak érezhessük.

De ez ne keltsen hamis nosztalgiát.

Régebben rosszabb volt. Mindig rosszabb volt.

Csak vagy jobban bírták az akkori emberek a rosszat, vagy a nosztalgia megszépíti a múltjuk emlékét.

Az irodai melótól is fáj mindene az embernek 40 éves korára, az idegrendszeréről nem is beszélve.

Én például folyamatosan kívül vagyok a komfortzónámon. Jó, ezt lehet, hogy a jelenlegi élethelyzetem teszi.

Hétvégén pedig ugyanúgy tanulni szoktam, napi több órát. Illetve mostantól nem hétfőtől péntekig dolgozom és sokszor lesz olyan, hogy a sulim akkorra esik, amikor szabadnapom lenne.

Valahogy nem látom az embereken, hogy olyan szép lenne az élet.

Ja és mi is robotolunk és meghalunk, mire gyümölcse lenne...

Én anno kapálgattam valamennyit, szedtem gyümölcsöt, nyírtam füvet. Illetve jelenleg is növényeket nevelek a pici erkélyen, kb ez tart életben, annyira szenvedek a mesterséges élettől!

Az, hogy néha-néha kijutok a szabadba, az közel se pótol semmit.

Amúgy attól, hogy régen szar volt, most is az.

A kérdésben írottakat pedig nem cáfoltátok meg.

Nézd, #39, a sok butaság mellett, ami itt elhangzott, egyetlen dolog igaz: ma gyorsan változik a világ és nagyon sok a stressz.

Ezen nem tudunk változtatni, fejlődni kell.

Azonban a fejlődés elhozza majd azt is, hogy kezelni tudjuk a stresszt.

Amúgy régen is elég stressz volt az, hogy nemsokára éhen halsz vagy megfagysz. Csak az emberi szervezet olyan, hogy egy tartós probléma nem okoz tartós stresszt.

Ma meg naponta sokszor új meg új stresszfaktor érkezik: az a szokatlan, ha nincs ilyen.