A technológia fejlődésével miért válnak egyre rosszabbá, nehezebbé az emberek életkörülményei?

Látom... és még ráadásul úgy tesz, mintha olvasni se tudna.

Régen is sok ilyen ember volt, és ezért nem kellett nagyon félni a földesuraknak semmitől. Azok is csak panaszkodtak, de nem csináltak semmit.

"Még mindig ki érdekel, hogy mi volt régen?"

Na ez az.

Lexarod a viszonyítási alapot, mindenképpen ahhoz képest kellene jobb, mint ami épp most van.

Na EZÉRT nem leszel soha elégedett.

Ha minden az öledbe esne nulla megerőltetéssel, akkor azon sírnál.

A hétmilliárd földi ember minimum 70%-a xarabbul él, mint te.

És nem mind sír.

Én úgy élek, ez van, ebből kell főzni, ebből kell NEKEM kihozni a lehető legjobbat és ezen dolgozok.

És igen, ez ad néha sikerélményt és boldogságot.

Persze, nem folyamatosan.

De úgy nem is lehetne.

A boldogság drog.

Minél többet szerzel belőle, annál több kell és mindig kevés lesz, ami éppen van.

Lehet a saját lehetőségek körében mozogva megfelelő gondolkodással, életstratégiával kihozni személyes örömöket, sikereket.

Lehet nagy akaraterővel és kockázatvállalással nagy változással más életet kezdeni és vagy sikert elérni, vagy belebukni. (Lásd KFC történetét).

Vagy lehet ülni és sírni, hogy minden milyen xar.

A hármas verzió a legegyszerűbb. Csak láthatóan nem ez a boldogság útja.

Azért arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Gyakorin mi számít annak, hogy az ember tesz magáért.

Jelenleg 2 iskolában tanulok egyszerre, közben aktívan keresek munkát és el is vállaltam egyet. Nyilván 2 suli mellett nem könnyű, így egy eléggé rosszul fizetőt találtam.

Vicces, amikor az ember pont azt írja le, hogy MIT CSINÁL és visszakapja válaszul, hogy nem csinál semmit. :D

Komolyan, ennél azért bármi hitelesebb és hihetőbb volna.

Egyébként nektek komolyan azért tetszik a mai világ, mert a régi rossz volt? :D :D

Első nekifutásra talán tájékozódj.

Legalább akkor, ha valaki felhívja a figyelmedet rá, hogy valamit rosszul tudsz.

Ha már a történelem ÉS az irodalom órákat is elbliccelted.

Utána rájössz, hogy most mennyivel jobb az élet.

Ha még nem jöttél rá, akkor vissza az első ponthoz.

Ha már megvan, akkor derítsd ki, hogy mik a lehetőségeid.

Senkit nem érdekel, hogy mit 𝐧𝐞𝐦 tudsz megcsinálni. Téged sem.

Na látod: régen internet se volt. Sokkal nehezebb volt bármit is kideríteni.

Ami meg a megaláztatást illeti: téged mikor vertek meg utoljára bőrszíjjal?

Azért, mert nem voltál elég készséges a mesternek?

Na látod.

Engem legutóbb tegnap és tegnapelőtt is megaláztak munkahelykeresés során. Ja, hogy az nem fizikailag fáj, akkor már nem is számít?

Tegnap majdnem az állásinterjún sírtam el magam, amiről kiderült, hogy nem is interjú. De ha nem fizikai, akkor mindjárt nem számít.

Ha mutatsz egy lehetőséget, amiből szerintetek olyan sok van, akkor otthagyom az egyik sulit (a másiknak a végén járok, azt befejezem azért) és megyek a lehetőség irányába.

Én az ismerős körömben azt látom, hogy többnyire szegények vagyunk, sokan rengeteget dolgoznak, túlóráznak, mások rengeteget tanulnak.

Betegesek vagyunk, tele civilizációs ártalmakkal testileg ÉS lelkileg is.

Rohanunk, futunk, keveset alszunk.

Olyan nagy 'szabadság' nincs, mert lehet, hogy az állam nem mondja meg (JELENLEG!), hogy mit tegyünk, de rengeteg korlát közé vagyunk szorulva.

Én például annyit nem tehetek meg, hogy a szabadban legyek napi 5-10 percnél többet.

Ezeket már 100x végigzongoráztam az illetővel.

Rengeteg tanácsot adtam, perspektívát, kitörési lehetőséget. Nem csak, hogy el se olvasta, de mindre volt valami sz.r kifogása. Kifogást a legkönnyebb találni mindenre.

Legjobban egy pszichiáter tudna ezen segíteni, méghozzá gyógyszeres kezelés mellett. Ezek egyértelműen a depresszió tünetei... meg vágyakozás valami csodás naív vidéki életmódra, valódi munka nélkül, nyugdíjasként.

Még mindig nem hiszem el, hogy teljesen hülye vagy, ezért válaszolok:

"Ja, hogy az nem fizikailag fáj"

Azt hiszed, hogy a fizikai megalázás közben szellemi megalázás nem volt?

Mondom: nem kellett volna a történelem ÉS az irodalom órákat is elbliccelni.

"akkor otthagyom az egyik sulit"

Ja, hogy te suliba jársz! Na, akkor sokkal több lehetőséged van, mint régen.

De te KETTŐ suliba jársz? Ilyen régen soha nem volt.

"Olyan nagy 'szabadság' nincs, mert lehet, hogy az állam nem mondja meg"

DE RÉGEN MÉG MEG IS MONDTA!

Még a vallásod, ezen belül a felekezeted is sokszor nem szabad választás kérdése volt! A kötelező ingyenmunkákról nem is beszélve!

"annyit nem tehetek meg, hogy a szabadban legyek napi 5-10 percnél többet"

Fordítok: nem kell éjjel a szabadban aludnod.

# 56

Igazából melyikkel is van baj az érveim közül? Konkrétan?

Én amúgy soha, senkitől nem kaptam kitörési javaslatot.

Miért kellene amúgy 'szeretni' dolgozni? Undorító dolog a munka.

Jó, mondjuk nekem lehet, hogy az lenne az "utam", hogy a szabadban legyek, részben fizikai munkát végezzek, vidéken legyek. Lehet, engem azért zavar az átlagnál jobban a bezártság.

Kb ránézek egy növényre és átszellemülök.

Ettől még a mai világ egy nagy rakás sz.

# 57

Régen nem kellett volna tanulnom, mert nem munkahelyeken kellett heti igazából 50 órát rohadni.

Utálok tanulni és utálok programozni. Mégis mit csináljak? Ez fizet jól és talán nem annyira monoton.

Talán kutató orvos lehetnék, de ahhoz nincsenek meg a képességeim és arról aztán végképp lecsúsztam.

Tehát örüljek annak, hogy nem lehetek a szabadban, a természetben, mert nem kell a természetben aludnom se? :D

Ez vicces egy megközelítés.

Próbáld ki ma éjjel a szabadban alvást.

3 fok lesz, még fagy sincs.

Degeszre vagy zabálva, nem fogsz meghalni.

Takarót vihetsz.

Holnap várlak, hogy sikerült.