Milyen korlátokba ütközne egy ember méretarányos kicsinyítése, ha rendelkezésre állna a technológia?
A kérdés elméleti.
A gondolat abból következik, hogy ha az embernek kisebb fizikai teste lenne, jóval olcsóbban tudnánk felküldeni az űrbe, kisebb lenne a fogyasztása, jóval költséghatékonyabb lenne az űrutazás. De tovább fűzve a gondolatot például sokkal nagyobb élettere lenne az emberiségnek, ha arányosan fele ekkorák lennénk, az extrémebb esetekről, ha pl 1mm vagy mikroszkopikus lenne egy ember mérete már nem is beszélve. Ugyanakkor jelenleg nem véletlenül vagyunk akkorák, amilyenek vagyunk, ennek fontos evolúciós előzményei vannak, most azonban, hogy a tigrisekkel való küzdelemhez szükséges fizikai erő már nem lényeges prioritás és rendelkezünk az intelligenciánkból származó technológiával érdekes megfontolásnak tűnik az átlagos méret csökkentésének lehetőségeiről és előnyeiről elgondolkozni.
Nyilvánvalóan mindenféle hátrányokkal is járna, (nem szívesen csapnék össze egy csótánnyal vagy szúnyoggal, ami hasonló méretű, mint én magam), de ezektől most tekintsünk el.
Tehát ha egy emberi testet arányosan kevesebb atomból kisebbre hoznánk létre, hol lenne a határ, ami elfogadhatatlanná teszi a további méret zsugorítást? Pl: az agytérfogat csökkenésével látványosan esne-e vissza az intelligencia, vagy pl a vörösvérsejtek méretét is lehetne-e csökkenteni vagy azok csak a jelenlegi méretarányukkal működőképesek? Továbbá egy méret határon túl bizonyára már kifejezetten előnytelen lenne az ember felépítése, mert nincs szükség csontokra, a gravitáció jelentősége lecsökken, míg jelentőssé válik a felületi feszültség, stb.
Mindenféle szempont és észrevétel érdekelne, mivel az ismereteim korlátozottak. Köszönöm az ötleteket!
Az atomok kicsinyítése fikció, tehát nézzük a sima méretcsökkentést.
Nem nagyon lehet lemenni egy bizonyos méret alá, az általad is említett agykapacitás a fő gond, mármint ha elvárjuk, hogy a gyártott miniemberünk ne legyen ergya vagy pincsikutya színvonalú gondolkodó.
A mostani agytérfogatunknak biztosan nem kéne az egésze, de sokkal kevesebb sem lehetne. Az egy urban legend, hogy az agyunk csak x százalékban van kihasználva, kell az úgy, ahogy van.
Ha meg az agykoponya nem tud nagyon csökkenni, akkor a többi testméret sem mehet túl kicsire, hogy ezt hurcolni tudja.
Igazán nem lehet emiatt olyan picire összemenni, hogy a többi felvetett probléma is képbe kerülhessen, pl. egyéb szervek mérete, csontozat stb.
A mai átlag testmagasság harmada még biztos, hogy működne, csak a nem sokkal kisebb fejjel ez a mai esztétikai elvárásainktól eléggé eltérő külsőt eredményezne.
Élelmiszer-, víz- és oxigénigény stb. szempontjából ez is jelentős előny lenne.
Csak mint írtam, mai szemmel nehezen emészthető külsőt adna, meg persze alkatilag sok mindenre nem lennénk képesek, amire a mostani arányaink lehetőséget adnak.
A jógagyakorlatok fele mehet a kukába, csak példaként. :)
Természettörvényibe.
Vagy gondolod, az evolúció szórakozásból akart pont ennyit? Úgy érzed, akarhatott volna jóval kisebbet is? Rosszul érzed. ha értelme lett volna, akart volna. Az evolúció ugyanis optimalizál.
Az evolúció optimalizál, de a mi esetünkben a földi körülményekre optimalizált.
Mi lenne, ha a "mini űrhajósokat" gravitáció mentes környezetben fejlesztenénk? Ha létrehozunk egy kolóniát a világűrben akkor ott is lesz evolúció, csak a körülmények lesznek teljesen másak.
Ráadásul az evolúció nem csak az adott bolygóra, hanem az adott körülményekre optimalizál csak.
A fitting a túlélés, és a szaporodási előny.
Pontosan ezért van az, hogy csak és kizárólag az akkori körülményekre optimalizált rendszerek jöttél létre, iterálva - lépésenként.
Ezért lehet az, hogy rengetegsok rendszer közel sem nem optimális. Csak éppenhogy elégséges volt akkor abban a környezetben, a túléléshez... Viszont egy mágváltozott környezetben sok esetben felesleges, elromlik, nem működik jól, vagy nagyságrendekkel hatékonyabb is lehetne, viszont ahhoz nulláról újra kéne tervezni.
Az emberi látás a legjobb példa... tény, hogy jól működik és elegendő a mindennapokhoz, viszont ezer féle hátrányos sőt egyenesen abszurd felépítése van ami ősi maradványok miatt van így.
A halak korából maradt vízszerű üvegtest-levegő fénytörése, a retina idióta fordított felépítése, a ganglionréteg és a látóideg sérülékenysége... egyáltalán nem optimális, és rengeteg problémát okoz, de a fajfenntartást nem befolyásolja.
Pár kisebb módosítással hatalmas mértékben javítható lenne maga a látás. Csak épp elégséges.
"#3 ugyan mondd már el, miféle más evolúcióra lehet gondolni a földin kívül. Ezt ismerjük, erről beszélhetünk, másról nem. "
Ugyanez az evolúció működne a Földön kívül is, és ahogy a #4 írta:
"Pontosan ezért van az, hogy csak és kizárólag az akkori körülményekre optimalizált rendszerek jöttél létre, iterálva - lépésenként."
Gondolj csak bele abba, mi történik az űrhajósok izmaival pár hónap fent töltött idő alatt. Ha nem edzenének odafent akkor elég szépen "elsorvadnak", mert a test folyamatosan csökkenti az izomtömeget ha nincs rá szükség ( pl ugyanez történik amikor a testépítők felhagynak az edzéssel ).
Ha több (tíz-száz) generáció nevelkedne alacsony gravitációjú térben akkor az izomzat mérete és mennyisége szép lassan csökkenne, ezzel együtt változnának a test arányai is, esetleg minimálisan a csontozat mérete is.
Valószínűleg lassan az emésztőszervrendszer is alkalmazkodna a gravitáció hiányához, bőrünket is teljesen más fény,sugárzás,folyadék, páratartalom érné idővel ez sem maradna ugyanolyan.
Ha párhuzamosan tudnánk figyelni a földi és egy űrhajón lévő kolóniát mondjuk 5000 évig akkor az eltérő környezeti hatások ( gravitáció,légkör, bla bla bla ) a két csoportnál nem kizárt hogy ilyen rövid idő alatt is szembetűnő különbségek alakulnának ki. Nem azért, mert az evolúció más, hanem azért mert a környezet teljesen más.
#8 Viszont az nem genetikai evolúció!
Ugyanis az űrben semmiféle szelekció nem lenne egy zárt kolónián.
Evolúció a hagyományos értelemben a genetikai kód véletlen mutációival és a továbbörökítéssel történik. Ráadásul az is csak a szaporodóképes kor kezdetéig jellemző. Hiába jön létre egy kozmikus sugárzásbak ellenálló egyed, ami 60 éves korban nyilvánul meg... mert akkor már nem jellenző hogy utódokat hoz létre.
Maximum a lethális mutációkkal lehet kontraszelektálódni... de az orvostudománynak hála nem igazán működik már a természetes szelekció.
Ami lehetséges valami epigenetikai hatás, de ez elég erősen kérdéses. Itt a hatásnak konkrétan bele kell valahogy kerülnie a szaporodás folyamatába, vagy módosítani az ivarsejtek genomját, vagy kísérő állományát.
Hiába vagy testépítő, a te génjeid és génexpresszió még módosulhat is... viszont ezt a hatást nem lehet csak úgy átvinni a meiozissal korábban kialakult ivarsejtjeid genetikájába...
Ez maximum epigenetikus hatásokkal kerülhet örökítésre... de ez egy ingoványos terület.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!