A technológia fejlődésével miért válnak egyre rosszabbá, nehezebbé az emberek életkörülményei?

#18:

Ez olyan, mintha én írtam volna. Ráadásul a % is stimmel :)

"Pedig a technológia fejlődik, és évről- évre egyre több eszköz tehetné egyszerűbbé, könnyebbé és stresszmentessé az életünket."

Hiába fejlődik, az igazából csak a gazdagoknak van, a legfelső 15-20%-nak. Hiába hozzák ki a legjobb okostelefonokat, tableteket, stb. ha csak a gazdagok tudják megvásárolni. Hiába építik a borsos árú autópályákat ész nélkül, az csak a gazdagoknak van akik rendelkeznek gépjárművel. A többieknek marad a tömegközlekedés, az elavult 30+ éves autóbuszpark ( ami rendszeresen össze van piszkítva,le van hányva stb. utána meg üljön bele az ember...), és a több évtizeddel elmaradott vasuti közlekedés.

Még az átlagmagyar számára is rengeteg minden van, ami anyagi okok miatt nem elérhető.

Az "átkosban" legalább annyiban jobb volt, hogy nem voltak ezek a szédületes társadalmi különbségek mint manapság. Egyformán volt szegénység, de legalább mindenkinek megvolt a napi élelme és volt fedél a feje fölött, meg nem kellett aggódni azon hogy holnaptól nem lesz munkád.

Talán ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy nyugtalan az emberek élete, és nagy a stressz országszerte.

#20 :D Jó vicc...csakhogy ez nem választás kérdése...Nem javaslom neked ezt az életmódot. Ilyen naivitással egy hónapig se fogod bírni.

Na de ez nem az önfenntartók fóruma, ne offoljunk tovább. Semmi köze a kérdéshez.

#19:

A munkahelyen a kollégákkal való verseny, rivalizálás, játszmázás, főnöknek való megfelelés...stb. nem kibírhatatalan világ? És mi a cél? Mennyire hatékonyan a célért történik a munka? Nem sikkad el a (remélhetően) jó cél a munkahelyi mocsárban?

Mert szerintem inkább a természet "kemény" világa.

"reggeltől-estig való robotolásba. Ezt mindenképp elkerülném."

Akkor éhen halsz... vagy megfagysz. Lehet választani.

#24, Mondom ha majd kipróbáltad falun az első évet miután felmondtál a városban, akkor térjünk vissza. Addig kérlek fejezd be az okoskodást. Ha nem hiszed el, megadom az ismerőseim elérhetőségét... ők már megéltek egysmást.

Nekem jó a kényelmes iroda, babzsákszoba, kávé, szabad beosztású munkaidő, jófej kollégák, érdekes munka ahol részesülök a szellemi tulajdonból a fizetés mellett. Sőt néha kifejezetten érdekel a munka, mivel éjfélig is bentmaradunk a projecten egy-két barátunkkal. Sörözni is lehet bent, akár munkaidőben is... csak legyenek új ötletek. Nyilván vannak munkahelyi súrlódások, mint mindenhol... de ez ilyen..

Emellett ott a családiház, kert, macsek, veteményes stb, hétvégén pedig gyakran kirándulás autóval kb 150 km-es körzetben.

Engem nem vonz a vidéki élet... mert találok mellette sok mást.

#26:

Hm... Te szólítottál meg, te kérdeztél, s én normálisan válaszoltam.

A stresszes embereknek ez is baj...

Látod, kérdező, igazad van, jobban stresszelnek az emberek a fejlődéssel.

Na, kezdjük elölről.

Technológiai fejlődés - életkörülmények. (Írhattam volna így is: Technológiai fejlődés vs. életkörülmények. De így kicsit más a "súlyozás". :D)

Mik azok az életkörülmények? Mit is értünk alatta? Fogas kérdés, mert nagyon sokféle dologból tevődik össze, ezért azután nagyon is egyéni "ízlés" fogja meghatározni. Mármint, hogy ki mit ért alatta, és hogyan súlyozza az "összetevőit". "Összetevője pedig rengeteg van. És nem elhanyagolható a tény, hogy sokan mit tartanak "összetevőnek". Sőt, az "életkörülmények" - az a nagyon sok, vagy (egyesek ízlése szerint) tán nem is olyan sok - "fontossági" sorrendje homlokegyenest különböző lehet. Vagy - horribile dictu - ugyanazt egyik ember "jónak", a másik "rossznak" találja. Mondom, "ízlés szerint".

De ha azt nézzük, hogy vannak "alapvető szükségletek", és ezek megléte - nem megléte alapján vizsgálódunk, akkor is bekavar a vita a kérdésről: Mik azok az "alapvető szükségletek", illetve meddig terjed "alapvető" mivoltuk. (Nem beszélve, hogy a más f@rkával verni a csalánt, sokkal kényelmesebb. :DD)

Na ennyi bevezető után már illene válaszolni is a kérdésre. Amely érzésem(csak!) szerint nem is "jogos".

Válasz 1. Egyszerűen az embereknek sokkal-sokkal több ideje jut arra, hogy egymást b@aszogassák. (Már ha az "életkörülmények" halmazában előkelő helyre tesszük a mentális/lelki összetevőket. Ízlés dolga is, meg persze erőteljesen pusztítani tudja a testet is. Gondolok a lelki eredetű nyavalyákra.)

Tehát a kérdésbe ágyazott felvetésedet igaznak tekintve lehet válasz a fenti. Persze tudom, komolytalan, de... :)

Válasz 2.Ugyanolyan alapvetésből, mint az előző, - több ideje marad saját maga "sajnálatára", azzal a bónusszal, hogy a többiek irigylésére is.

Ebből azután kismillió konfliktus születik, amelyek megléte szintén nem kedvez az "életkörülményeknek". Ez a "válasz 3." is lehetett volna. :)

Eddig nagyrészt a "stresszfaktorok"-ról volt szó, mint életkörülmény rontó tényezők.

(Hehehe. Vidámság-móka-kacagás. Az emberek nagy része - NEM CSAK Magyarországon! - azért a fenti okok nélkül is tesz róla, hogy a másiknak nehogy mán jó legyen. Bárzsingból, érdekmentesen... :D)

Válasz 4. Itt próbáljunk "objektívek lenni, és az "életkörülmények" kifejezést (fogalmat?) redukáljuk a fizikai-fiziológiai síkra. Lehetőleg. (?)

No akkor viszont máris megváltozik a "leányzó fekvése".

Ugyanis akkor tagadnunk lehet (szerintem meg kell, de mindegy) a kérdés második részét. Azaz nem váltak rosszabbá, és nehezebbé az emberek "életkörülményei". Sőt. Könnyebbé váltak. Sokkal több ideje van, hogy úgy mondjam önmaga kiterjesztésére. Nem kell minden percben rettegnie a pusztulástól, ami a technológia fejlettsége nélkül(!) lesne rá. Csak néhány ilyet sorolnék.

Éhhalál, szomjhalál, vakbélgyulladás, a szomszéd átharapja a torkát, (jó-jó manapság is van ilyen, de azért - szó szerint - nem ez a jellemző) megeszi egy ragadozó, beleesik egy szakadékba, (oké-oké, tudom...:D) megcsípi valami mérgező rovar/pók, megharapja egy mérgeskígyó, mérgesgombát eszik, vagy valami ronda parazitát/parazitákat szed össze (ezer "lehetősége van!) stb., stb.

Tudom, hogy a felsoroltakkal manapság is "összefuthat", de, egy: sokkal kisebb valószínűséggel, kettő, nem vezetnek ezek a feltétlen (vagy szinte biztos) halálához. Azt nem is kell mondanom, miért.

De. És ja...

Kérdés: Mit adott, és mit vett el tőlünk a "technológia fejlődése"? A kérdés "költői". :)

Megválaszolása, - vagyis helyesebben a megválaszolására tett ilyen-olyan kísérlet - közelebb vezet a "Miért nem könnyíti meg a rohamos technológiai fejlődés az emberek hétköznapjait?" kérdésre adható válaszhoz.

Rengeteg körülményt, összetevőt, összefüggést kihagytam, ráadásul - valószínű - sok mindenben tévedek. (Éppen ezért "komolytalankodtam" el válaszom nagy részét. De azokért is vállalom a "felelősséget". :)

Hogy mi is az igazság? Nem tudom. Viszont némely elképzelés morzsám azért akad... :)

dellfil

... és még hosszan lehet vitatkozni rajta szemlélettől és élethelyzettől függően....

Ez pedig azért van, mert a fejlődést lineárisnak, a közeget (emberiséget) homogénnek képzeljük. Nagyon nem az! Ezért a fejlődés egyeseknek könnyebbülést, másoknak nehezülést hoz. És ezek az egyesek és mások rendesen keverednek, hatnak egymásra, így aztán időlegesen rosszabbnak érezheti aki addig jobbnak, és fordítva.

Egyes afrikai, délamerikai körzetek lakói, élték a maguk primitív életét, boldogok voltak, nem nagyon volt igényük másra. Aztán jött a civilizáció, lettek afroamerikai rabszolgák, lettek sivárrá és mérgezetté tett ipari pusztaságok, az érintettek pedig visszasírják a "fejlődés előtti világot". Közelebbről: volt egy szocialista Magyarország, ahol éltek ahogy éltek. Jött a rendszerváltás, lett (vad)kapitalista Magyarország a fejlődés összes vadhajtásával, bármit kapni, bárhová lehet menni, sok dolog elérhető, ami korábban nem is létezett. Ám e rovat mégis tele van a szocializmust visszasíró írásokkal. Pedig nem azt sírják vissza, hanem a viszonylagosan biztos életüket a mai vegetáció helyett. Nekik soha nem lehet elmagyarázni a fejlődés nagyszerűségét.

A jelenség kétélű és visszás. Vannak rétegek, amelyek számára elképzelhetetlen akár csak 20-30 évvel visszamenni (és most hagyjuk a vicces kiszólást, persze hogy jobb volt 20 évesen, mint ötvenesként). És vannak rétegek, amelyeknek egyre kisebb az esélyük a 20-30 évvel korábbi színvonalra.

A fejlődés (pláne a napjainkban viharosan gyorsuló) megköveteli az események követését, a napra készséget. Azaz a tanulást. Ez a lehetőség azonban a gyermekkori környezettől függ, és ez az olló rohamosan nyílik, magával hozva a feszültség (ellenérdek) növekedését.

Tehát a kétségtelenül hasznos fejlődés mellett üdvözítő lenne olyan új információátadási lehetőségek kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy az olló ne nyíljon soká. Mert akkor a fejlődés kollapszusba, az emberiség pusztulásába fog torkollni.