Hintamanőverekkel újból és újból növelhető az űrhajó sebessége minimális energia felhasználásával?

Azért nem ilyen egyszerű. A gyorsítás mértékét az határozza meg, hogy milyen nehéz az objektum, ami mellett elmész, és hogy milyen közel mész el mellette. A gyorsítás irányát pedig az objektum haladási iránya szabja meg. A bolygónak tehát pont a megfelelő iránybe kell haladnia, és lehetőleg nagyon közel kell hozzá elhaladni. Ha van a bolygónak légköre, akkor az is akadályozhat.

Ráadásul: egy bolygóval is lehetséges a gyorsítás, de körülményes. Tegyük fel, hogy a bolygó egyenes vonalú mozgást végez, így minden alkalommal ugyanabba az irányba gyorsítja az űrhajónkat! Minél nagyobb sebességgel hagyjuk el a bolygót, annál több idő múlva érünk vissza hozzá. A gyorsítás egyre lassabban és lassabban történne, még nem is haladnánk túl gyorsan, és máris évtizedekig tartana, mire újra a bolygó közelébe érnénk. Hintamanőverek szempontjából az a legcélszerűbb, ha van egymáshoz közel sok igen kicsi, igen nagy tömegű, pont jó irányba haladó égitestünk.

Épp ezért úgy használják a manővereket, hogy olyan pályát keresnek a Naprendszerben, amin több bolygóval is találkozik az űrhajó/szonda/műhold. Azonban nem könnyű ilyen pályákat találni, hiszen minden bolygónak bizonyos helyen kell lennie és egy bizonyos irányba kell haladnia. Az a fajta együttállás, amit a Voyager gyorsításához használtak, legközelebb a XXII. század közepén lesz megint. És csillagközi léptékben nézve a Voyager sebessége is pi­nafing.

Szóval az ilyen gyorsítás elméletben remek és olcsó, de sok gyakorlati korlátba ütközik. Extrém esetekben (ha pl. fekete lyukak mellett akarunk elszáguldozni) pedig a relativisztikus hatások is további korlátot jelentenek.

Ignoramus

#3:

....és egyébként belső bolygón lenne érdemes gyorsítani, mert azoknak nagyobb a sebessége. Csak hát arrafelé nincs nagy választék, a Vénusz meg a Merkúr. A Merkúr nem a legjobb, mert kicsi, vagyis a gravitációja sem elég a hasznossághoz, a Vénusznak meg nehéz többször, jó szögből a nyakára járni, és mint a Merkúr használatának, a megfelelő pályagörbének is útban van a Nap közelsége, elég rendes arra a központi fűtés.

Ha a Mars meg a Vénusz helyén is lenne egy Jupiter, pár év alatt fel lehetne hintázni elég rendes, csillagközi sebességre egy műholdat.

De nics ott ilyen.

#5:

Azt a rohadtul felgyorsult hajót azért a kompoddal utol kell érni tudni ugyanolyan hintamanőver nélkül, hogy átszállhass. :)

Egyébként reménykedek a tudomány fejlődésében, szóval amíg egy hajót mondjuk húsz év alatt hintázva felgyorsítgatod, addig már csak csinálnak olyan hajtóművet, amivel enélkül is el lehet érni azt a sebességet.

Szóval a hintázó hajód a megfelelő sebesség eléréséig reménytelenül elavulhat.

Egyébként az is kérdéses, hogy MINEK gyorsítgasd így a hajót sokáig. Mert csillagközi sebességhez reménytelenül keveset tudsz így elérni, Naprendszeren belüli használatra meg értelmetlen, mert a hintáztatásod ideje alatt gyakorlatilag bárhova el tudsz érni a Naprendszeren belül lassabban is.