Mi tévő legyek? Jelöljem be fészen, vagy várjak a legközelebbi alkalomra?

Azt már szinte a megismerkedésünk előtt is láttam, hogy ez a lány nem az osztály legnépszerűbb csaja. Nemrég megtudtam, hogy konkrétan 8 éve jár iskolába abban a tudatban, hogy ő ki van közösítve a osztályából. Emellett még van neki egy alap szociális problémája, hogy csak bizonyos emberek mellett érzi jól magát és csak akkor, ha pontosan tudja és fel tud készülni rá, hogy mikor mi fog történni vele és kikkel fog találkozni. Ma elmodta nekem azt is, hogy nagy ritkán van az életében 1-1 olyan nagyon stresszes időszak, amikor tényleg csak az általa legjobban szeretett emberek társaságában érzi jól magát, pl a legjobb barátai/barátnői, közvetlen családtagjai és az utóbbi időben én. És mégegyszer, ezt egy nagyon antiszociális lány mondta, aki elég komoly pszichés gondokkal küzd ilyen téren, szóval nagyon sokat jelentünk egymásnak. És már elhatároztam, hogy segítek neki ebben, ahogy tudok.

A másik pedig, hogy én is valamilyen szinten hasonló gondolkodású vagyok, hasonló problémáim vannak, még ha nem is ilyen szinten. Lényeg, hogy nagyon egymásra találtunk és nagyon sokat jelentünk egymásnak. Már már tankönyvbe illő történet. Amúgy több kérdező is volt már itt az oldalon, akinek privátban elküldtem ezt a saját kérdésemet, mert úgy érzem, hogy ezzel tudok másoknak segíteni. Köszönöm azoknak, akik eddig segítettek bármilyen hasznos válasszal és hittek benne hogy sikerülni fog, még ha anonim oldalon vagyunk is.

Remélem ez felbátorít titeket, és ennek elolvasása után ti is könnyebben kezelitek majd a saját helyzeteteket.

Nos, az osztályából már évek óta ki van közösítve, ráadásul saját magát aszexuálisnak tartja, vagyis elég nehéz dolog vele a kapcsolati élet. Nagyon ritkán van ölelés, akkor is vagy kérni kell, vagy egyszerűen nem érzem annyira romantikusnak. Tudom ez így elég hülyén hangzik, de nehéz megfogalmazni. Lényeg, hogy én olyan kapcsolatot akarnék (akartam volna), hogy nem csak suliban meg a buszon látjuk egymást, hanem hétvégén átmegyünk egymáshoz, elmegyünk sétálni a városba stb, viszont neki a hétvége arról szól, hogy otthon beül a szobájába és kizár mindenkit maga körül, hogy elrendezze a gondolatait. És ma is mondta, hogy már kezdett nagyon szétesni, úgyhogy az érettségire készülés alatt minden jellegű kommunikciót meg kell szüntetni, hogy tudjon koncentrálni, érettségi után meg már az egyetemre fog készülni (természetesen Pestre megy, szvl onnantól végképp lőttek nekünk), vagyis már csak egynéhány hetünk maradt, amit még együtt tudunk tölteni.

Ősszefoglalva: ő még nem áll készen egy komolyabb kapcsolatra, én viszont érzem magamon a vágyat, szóval nem igazán illenénk össze. Ja, és ezek miatt a különbségek miatt úgy veszem észre, lassan kezd elmúlni az a jellegzetes "rózsaszín köd".

Őszintén szólva kicsit magasabb színvonalú kapcsolatra számítottan így elősre, de legalább tapasztalatszerzésnek (és nem mellesleg önbizalom növelőnek) nem volt rossz. Talán erre szokták mondani, hogy nem baj majd jön a következő. Hogy elmondtam-e már neki ezt a problémámat? Még nem tudja, de most a héten akarom vele megbeszélni valahogy.

Amilyen jól indult, azt hittem kicsivel tartalmasabb lesz, de végülis nem volt annyira katasztrofális :D

Ja és szokott olyan dolgokat csinálni (vannak olyan "érdekes" dolgai), amiket én elnézek neki, mert ismerem a személyiségét meg hogy ilyen a stílusa, de más azt mondaná rá, hogy hát én ilyen hülye p!csával biztos nem kezdek semmit.

Kérdésedre a válasz, egyszer már talán mintha kimondtuk volna, hogy összejöttünk, de én ezt így nem mondanám. Többet akartam ennél, de nem ő lesz az, aki ezt megadja. És nem, nem hibáztatom érte, egyszerűen még nem áll készen rá. Vicces amúgy, hogy 17 éves fiúként írom ezt egy mindjárt 18 éves láynról, de hát ez van, ezt dobta a gép.