Mi tévő legyek? Jelöljem be fészen, vagy várjak a legközelebbi alkalomra?

#110

Teljesen egyetértek, tudom hogy ezt elbasztam, de úgy gondolom valamiért így kellett lennie. Hisz tudjuk, hogy minden okkal történik. Ki tudja milyen lett volna így. Na mindegy, majd lesz később valami, vagy valaki.

Azóta már láttuk egymást kétszer a két nap alatt, és hát őszinte leszek... Annyira nagyon nem bánom, hogy így döntöttem. Persze akkor hirtelen azt hittem lehet belőle bármi is, de nem. Belső hang azt mondja, hogy határozottan így kellett lennie. Persze fasz voltam ezzel a gondolkodás móddal, de legalább már ezzel lezártuk a témát, aminek nagyon örülök. Tényleg egyszerűbb így.

Majd ha lesz update, folytatom. Bár meglepődnék ha mostanság lenne bármi is…

Nyugalom emberek, még élek, csak egyszerűen eseménytelen az élet. Persze ez így ebben a formában nem igaz, csak a "tini párkapcsolatok" kategóriában. Nagyon örültem, hogy sikerült néhány hónap alatt egy ekkora követő tábort összeszednem, és nagyon sajnáltam amiért mostanság már teljesen kihalt a kérdés kommentszekciója. Most viszont úgy döntöttem megosztom a legfrissebb történést.

Meglepő módon azért az alatt a közel 2 év alatt, amit ennek az oldalnak az olvasásával töltöttem, tudtam tanulni hasznos dolgokat például erről a témáról is. Többek között azt, hogy a nagy dolgok általában váratlanul történnek, amire nincs igazán felkészülve az ember. A másik ilyen ismeret, hogy a legegyszerűbb olyan helyen ismerkedni, ahol megvan a közös téma (még ha nem is egy konkrét baráti társaság), és közelebb lehet kerülni egymáshoz az adott "hobbi" űzésével.

Jelenleg egy ilyen helyzetbe kerültem, ugyanis vezetni tanulok. Tudom, tudom, nem a legromantikusabb része az életnek (esetleg az, mikor a szerelmes pár végigdudálja a várost egy hófehérre fóliázott G-s Mercivel), de pont az ilyen abszurd helyzetek adják néha a legkülönlegesebb lehetőségeket, mégha nem is a legkézenfekvőbb módon.

Térjünk a lényegre, most hétfőn gurultunk szépen vissza a kiindulási helyünkre, ahol észrevettem egy minden irányból velem egyidősnek kinéző lányt. Egyértelműen látszott, hogy ő a sorban utánam következő, vagyis jön ő is vezettni. Tudat alatt direkt lassan vettem fel a pulóvert, hogy addig érjen oda a kocsihoz pakolni. Egyszerűen megkérdeztem tőle, hogy ő mennyinél jár, majd adott volt a téma, zajlott egy rövidke kis szóváltás. Ez az idő pont elég volt rá, hogy összeszedjem magam, és elkérjem az instáját. Kedvesen megadta, majd sikerként elkönyvelve a dolgot elköszöntünk és eljöttem. Viszonylag hamar meg is kaptam a visszakövetést, majd megkérdeztem mikor megy legközelebb. Kiderült, hogy akkor amikor én is, vagyis tegnap szerdán. Nem csalódtam, így is történt. Sokat gondolkodtam addig, hogy el kéne hívnom valahogyan találkozni. Visszaértünk, kiszálltam, majd megint beszéltünk kicsit a közös témáról. Korainak éreztem volna, még úgy is, hogy egyébként nem tartottam visszataszítónak vagy visszautasítónak a viselkedését, tehát akár vevő is lehetett volna a felajánlásra. De végül nem hoztam szóba. Viszont akkor megkérdeztem a teljes nevét, és utána nem sokkal meg is jött a Facebook visszaigazolás. Úgy éreztem, ha már ennyire kedves (tudom ez még nem jelent semmit, de én már mindenbe mindent is belelátok), írok is neki. Sokat nem variáltam, ismét az aznapi vezetésről volt szó. Tény, hogy kicsit szűkszavúnak éreztem a válaszokat, tipikusan csak annyit ír amennyit muszáj. Úgy voltam vele, személyesen biztos jobb lesz a helyzet, mint eddig. Mármint az a 2x2 perc, amit beszéltünk. Időközben kiderítettem, hogy még egy dbig nem fogunk összefutni a kocsiba be-és kiszállás közben, úgyhogy elhatároztam magam és finoman elkezdtem célozgatni a szándékaimra. Végül konkrétan rákérdeztem, hogy lenne-e kedve eljönni, de ekkor közölte, hogy alakulója van, úgyhogy inkább nem.

Alapvetően nagyon nem lepett meg a helyzet, nincs is ezzel baj. Csak azt nem értem, hogy miért adja meg bárki bárkinek az elérhetőségét, ha egyébként van valakije. Persze nem telefonszámot kértem, és általában vannak lépcsőfokok egy névegyeztetés és az anális szex között, de pont egy ilyen elbaszott világban, mikor mindenki mindenkire féltékeny, és az egyetlen ismerkedési lehetőség a social media millióegy felülete... Persze nem vagyunk egyformák, de én már talán az elején közölném, hogyha nem ő az egyetlen fiú akivel az elmúlt napokban szóbaálltam. Nyilván nem azt mondom, hogy nem lehet egynél több velünk egykorú embert ismerni a világon, de azért remélem értitek mire gondolok. Vagy megint csak én gondolom túl, és valójában ez volt a legnormálisabb forgatókönyv.

Mit gondoltok?

#116

Nagyon köszönöm, nagyon jó ilyen kedves válaszokat olvasni, nagyon feldobja a napom!

Persze nincs nagy hatással rám egy ilyen történés sem, mivel pár nap alatt teljesen elfelejtem, csak akkor néhány órára el tudja rontani az ember kedvét. Egyébként egy ismerős szerint csak lerázás volt a célja ezzel, de mindegy is, a lényegen nem változtat.

Ja és persze azóta is volt újabb fejlemény, de nem terveztem kiírni, hisz már úgyse nézitek, de ezek szerint mégis. Szóval nemrég hozzám került egy 1000Ft kupon, amit többek között a mekiben is fel tudok használni. Alapvetően nem vagyok egy törzsvendége egyik ilyen kajáldának sem, de azért szökőévente én is eljutok. Gondoltam miért is ne hívnék meg valakit? És ugye itt jön képbe az elhívás. Sok sok gondolkodás után (meg egy égi jelnek vélhető véletlen összetalálkozás után az utcán) végülis ráírtam egy régi ismerősre. Róla kb annyit lehet tudni, hogy ált felsőben 3 évig járt egyel felettem, tulajdonképpen végig totál bele voltam zúgva (minden további nélkül), aztán elballagott és soha semmi nem lett belőle. Kb 1 éve teljesen semleges témában írásos viszonyba kerültünk, szóval ezzel már nem volt baj. Most csak el kellett hívnom. Azt már a tudtomra adta nemrég, hogy ő semmi többet nem akar ismerősi viszonynál, én meg voltam olyan naiv, hogy ennek ellenére próbáltam valami értelmeset kihozni belőle. 2 nap gondolkodás után bele is ment a dologba, ami lássuk be elég sok. Ismerősöm javaslatára azonban rákérdeztem miért volt ilyen bizonytalan, és végülis kiderült, hogy őt persze csak a kaja érdekli. Ezután nagyon őszintén leírtam neki a véleményem, és szinte sértődés nélkül el is fogadta, hogy ebből nem lesz semmi. Végeredményül majd elmegyek egy régebbi baráti társasággal. Igen, fiúkkal.

Röviden ennyi. Hm, kinek mi a rövid, mi? De hát ha mindent részletesen, akkor már ezt is.

#118

Köszönöm a kérdést. Szokásomhoz híven tudnék megint 6 oldlalas regényt írni az elmúlt 2 hónapról, de nem akarlak untatni a semmivel. Illetve persze történtek dolgok, de inkább családon belüli zűrzavar volt így karácsony időszakában néhány félreértés meg az én f@szságaim miatt. Kifejtem ha szeretnétek, de már nem is a tinipár kategória.