Lányok! Megkérhetlek titeket, hogy legyetek őszinték?

Jó sok kérdés :D.. A begyulladt szemem elküldtem egy ismerősömnek és azt mondja, hogy vese bajom van.. A bal szemem vörös nagyon és a hátam aljánál sokszor nagyon fáj, szóval lehet igaza van, de én nem akarok foglalkozni vele, mert abban bízom, hogy megöl engem és akkor bégre vége lesz mindennek..

Még van.. Bemegyek és játszom a szerepem, meg általában ott végzem a pihenés egyik formáját a nyitott szemmel alvást :D.. Egy napom jó lassan telik el és nagyon unalmas :O.

Unom.. Pár nap után megunom, mert kiismerem és tudom, hogy mikor mi lesz.. ( Ez a barátnőre vonatkozott)

Mi miért? Nem tudom.. Az élet elfolyik mellettem, szóval mindent azért teszek, hogy ez a folyás gyorsabb legyen és vége legyen!

Olyanom nincs.. Maximum a kíváncsiság, hátha szánt nekem valakit/valamit a sors..

Az élettől.. Egy mentőangyalt.. Valami jelet, ami segítségével hihetem azt, hogy értékes vagyok.

Nem tudom, mert már tényleg olyan szinten elment az életkedvem. Létezik olyan, hogy valaki 17 éves korára megunja az életet, mert eleget látott és amit látott, az nagyon nem tetszik neki?

és a tanulással hogy állsz? már csak pár éved van a suliból, utána mi lesz? :) ne engedd elfolyni magad mellett az életet, annál nincs rosszabb. a semmitevés nap nap után... nem egészséges. találj valamit, amiben alkothatsz, amiben kiéhteted magad, valami hasznosat hozz létre, amire büszke lehetsz. valamit, amiért érdemes felkelni mindennap. :)

és ne olvass ilyen "beteg" könyveket, inkább olvasd a világirodalom remekeit, művelődj. :)

Nem tudom.. Mostanában betegeskedem egyre többet és hallucinálok is.. Szoktam látni egy fekete alakot mindig a távolban, aki közeledik felém egyre gyorsabban és mikor a közelembe ée, akkor eltűnik.. De lehet ez csak a magas alváshiány miatt van. Semmi kedvem nincs semmihez.. Olyan mintha hulla lennék! Bárki bármit mond, akkor mondok valamit, de legbelül igazából nem érdekel..

Sajnos nincs semmi. Az élet eddig is folyt mellettem és még fog. Leélem az életem, úgyhogy nem élek :O.. Mert nem tudom, hogy kell.

akkor most megint visszazuhantal ezek szerint? :)

mint mar olyan sokan mondtuk, ahhoz, hogy jobb legyen az eleted akarnod kell, tenned kell ellene. az nem segit, hogy enervaltan es befasulva leirod, hogy mi minden rossz tortent veled. az a baj, hogy TE hagyod, hogy elfolyjon melleted az elet es meg csak meg sem probalsz tenni ellene. megis azt varod, hogy majd valaki, adott esetben egy lany huz majd ki belole, ez nem igy mukodik.

Pontosan, én is pont most jöttem rá ugyanerre, pont olvasgattam a témában, az a gond, hogy a nonverbális kommunikációval beszélnek a legtöbbet a szülők(meg mindenki amúgy) és ha látszódik az elégedetlenségük, a haragjuk, elvárásaik a gyerekkel szemben, bűntudatkeltésük, ezeket már ha csak gondolják a fejükben, ezt fogja tükrözni a testbeszédük, és a gyerek látni fogja, érezni fogja, és ezért szarnak fogja érezni magát. Érezni fogja, hogy akármit csinál nem fog megfelelni a szüleinek, pedig a szülők nem is a gyerek miatt elégedetlenek, legfőképp saját maguk miatt. És ezt vetítik át a gyerekre.. Amit a szülő érez azt fogja a gyerek is, mivel a gyerek már akaratlanul is azokra néz fel akik az életet táplálták belé, gondozták kiskorában, tőlük tanul/tanult mindent szinte, mint egy kis róka az anyjától/apjától, azt nézi hogy ő hogyan csinálja a dolgokat, és ő is olyan lesz, akarva akaratlanul, mert tőle látja hogy hogyan lehet túlélni, és ez lesz az ésszerű. Az már más kérdés hogy hogyan mutatja ki, hogy olyan, de belül hasonlóak lesznek. Sajnos ez ellen nem lehet tenni a szüleid nagy hatással vannak rád, ez a természet rendje. Viszont képzeld el, hogy most olyan vagy mint az apád/szüleid fejben. Kettőjük összessége, de fiúként főleg olyan mint az apád. Tudod hogy mi a rossz az apádban nem? Akkor ezt változtasd meg magadon, te is tudod, hogy nem ilyen vagy, illetve ő sem ilyen, őt is mások nyomták el, és ez erőszakolódik rád is, a természet rendje miatt. Először nagyon durván hülyén fogod érezni magad, érezni fogod, hogy mintha nem ezt kéne csinálnod, a természet módja miatt, mert hogy ők neveltek fel, úgy kéne viselkedned mint ők, mert úgy lehet "túlélni", máskülönben meg lehet hogy "halál" lesz, és ezt érezni fogod ha megváltoztatod, de menj tovább ezen az úton. Nem számít, hogy merre, csak szakadj ki a mostani utadról. Törd át a falat, ne legyél olyan mint az apád semmiben. Ha ő nagy kanállal eszi a levest, te edd teáskanállal, ha ő üvölt, te vigyorogj, ha ő megüt, te mondd azt neki, hogy megbocsátasz/nem haragszol(utálat kontra szeretet). De a legfontosabb, hogy gondold is így a dolgot, érezd is így belül, hogy te nem vagy olyan mint ő. Mert a testbeszéded elárul mindent, még a hangszíned is, hogyha utálatból mondasz valamit.(amilyen érzés van benned, olyan módon fog megnyilvánulni minden a külvilág számára.) Hidd el, hogy ez rá is nagy hatással lesz, élj másképp mint ő, és előbb utóbb rálelsz a saját utadra is.

Itt-ott kicsit átfogalmaztam, szóval sry ha értelmetlen valahol a szöveg:D Am én vagyok a paprikáskrumpli vagy mi is volt a nevem:D

Szemléltetésképp az én történetem:D :

az én szüleim például állandóan ilyen búvalb....élelt emberek, anyám állandóan féltékenykedik, ha apám akárkivel beszél telefonon, ergo nincs önbizalma, apám meg le se szarja a szeretteit gyakorlatilag, és én is érzem hogy hasonló vagyok. Ha egy lány nagyon néz és nekem is tetszik, egyszerűen nem csinálok semmit(félelem), mert apám se foglalkozik a szeretteivel(félelemből, mert régen mennyi mindent elcseszett, fél hogy nem csinálná jól), full ugyanez van velem is amikor szimpatikus emberek között vagyok, félek hogy nem csinálnám jól a dolgokat, ezért inkább elkerülöm(mint az apám). Pont ezért olyan emberekkel lógok csak akik nem szimpatikusak. Ekkora hatásuk van a szülőknek. De ha ezekre rájössz könnyen ki tudod küszöbölni a dolgot, én is dolgozom rajta kőkeményen. Próbálom megismerni önmagam, és nem a szüleim szarságait amit úgymond "belém neveltek". Arra kellett rájönnöm, hogy pont olyan vagyok mint ők. Kicsit másképp mutatom ki, de olyan vagyok mint ők. Nincs önbizalmuk, ezért nekem sincs. Volt hogy pár napig olyan természetesen viselkedtem(szerintem akkor önmagam voltam), hogy nem ismertem magamra. Mert azt hittem hogy annak kell az "önmagamnak" lenni, amit a szüleimtől tanultam. De nem az az.. lehet hogy úgy lenne a leghatásosabb, ha úgy néznénk a dolgot, hogy hogyan kéne viselkedniük a szüleinknek, és úgy viselkednünk nekünk:D