Mitől lesz valaki homoszexuális?

Na haladjunk sorban...

Újabb ellentmondás: Minden amit Isten alkotott, jó és tökéletes. > < Lehet a rosszat is választani

Választani csak olyat lehet, ami van. Ha van rossz, akkor Istennek azt is meg kellett teremtenie.

Ha a rossz megteremtését pedig a Sátánra kenjük, azzal elismerjük, hogy tud teremteni - vagyis Isten nem a kizárólagos teremtője ennek a világnak. (Ez pedig ellentmondásban van azzal az alapvetéssel, hogy a kereszténység egyistenhit. Maga a Sátán létezése is.) Ráadásul akkor is hibázott, ha a Sátán hívta "életre" a bűnt és a rosszat. Azért hibázott Isten, mert erre a Sátánnak lehetősége volt. Egy "tökéletesen jó" világban egyszerűen értelmezhetetlen a "rossz".. senkinek nem jut eszébe. Létezhetetlen. Olyan, mintha eléd raknám a színspektrumot és arra kérnélek, hogy mondj egy olyan színt, ami nincs rajta. Nem tudsz olyat mondani, mert az összes szín ott van előtted, amit Isten teremtett. Nem tudsz tehát olyan színt mondani, amit Isten nem teremtett volna meg, létezését nem tette volna lehetővé. A rossz, a bűn azért létezhet, mert Isten egy olyan világot teremtett, amiben helye van. Amiben megvalósulhat. Egy valóban mindenható istennél nem csúszhat ilyen hiba a tökéletes gépezetbe.

Megmaradva a színárnyalatos metaforánál... Az igazi isten a teljes színspektrumot képviseli, pontosan ez teszi őt a mindenséggé, hogy nincs rajta kívüli szín. Létezhetetlen.

A különféle vallások azonban annak érdekében hogy a társadalmat egybentartsák, fókuszálhassák a sugarakat, a teljes színspektrum fehér fényét meg kellett törjék. Olyan prizmát állítottak a szivárvány elé, ami kettéválasztotta a fényt "hideg" színekre és "meleg" színekre. A "spektrum" fogalmát pedig a "hideg" színek csoportjára korlátozták. Azt hazudták, hogy a "hideg" színek a fehér fényesség egyedüli alkotóelemei, a "meleg" színek pedig a sötétség árnyai.

Ami pedig az áttérésedet illeti - nem kételkedem benne. Abban kételkedem, hogy Jézus csodatételéről van szó. Minden bizonnyal megvan a tudományos magyarázata a szexuális preferenciáid pálfordulatának - valamilyen mechanikai vagy kémiai hatás, ami átrendezte a dolgokat - csupán az, hogy nem ismerjük a tudományos magyarázatot, még nem jelenti azt, hogy az ezoterikus magyarázat igaz. (Az ezoterikus magyarázat nagy valószínűséggel nem igaz) És ezt nem azért írom, mert nem hiszek Istenben. Én nem a hazug vallások (ez kollektíven az összesre igaz) földhözragadt istenképében hiszek, mert az csak egy töredék, egyedül képtelen magyarázatot adni a saját világára, mindig szükség van egy "gonosz" entitás bevonására az isteni hatalomba, bármennyire is kerülik ezt a vallásosok. Az igazi isten önmagában magyarázatot ad mindenre. Ő a teljes színspektrum. Ha úgy tetszik, a ti "Istenetek", a Sátán meg az összes többi istenségetek egy "személyben" (Nem személyben, hanem egy semleges, nemtelen, mindenre kiterjedő hatalomban)

És ennek az istennek a szemében nem létezik bűn. Nem azért, mert nincs szeme, hanem mert amit a papok bűnnek határoztak meg világi (politikai) okokból, az kezdetektől fogva a spektrum szerves része. Bármennyire is nem tetszik ez a papoknak.

Nem tetszik nekik, mert ha a prizmával nem törik meg a teljes színspektrumot, akkor csak egységes áradó fehér fény van, káosz. A papoknak rend kellett, ahol különválaszthatók a kék, a piros és a zöld. Mert ha a társadalom rendszabályozása megvalósul, irányíthatók a fénypászmák, akkor a papok olyan színben tüntetik fel magukat, amilyenben csak akarják, és jól eléldegélnek gazdagon a hiszékeny emberekből, mint amilyen Te vagy. Az ember állati életét, a gondtalan fehér káoszt a papok hatalomvágya szórta szét, a Paradicsomból nem a nem létező Sátán űzte ki az emberiséget.. hanem a papság, akinek a bibliáját forgatva vigasztalódsz a hazugságok színkavalkádjába ringatózva minden nap. Ez a hatalmas hazugság, amivel Téged, és a többi vallásos embert behálózták, EZ a bűn, nem pedig az én természetem, az én sötétségnek hazudott színfoltom.

Nagyon izgalmas a kérdésfeltevésed, és azt gondolom, mindegyik kérdésed jogos. Sőt, bevallom, és is nagyon sokat szoktam gondolkozni hasonló dolgokon, hívő keresztényként, kutatva a dolgok végső miértjét, amire - természetesen - nincs kiforrott, végső válaszom.

Megpróbálok sorban haladni, idézve mondandódat, idézőjelekkel, amit te írtál, kötőjelekkel a magyarázatom:

"Újabb ellentmondás: Minden amit Isten alkotott, jó és tökéletes. > < Lehet a rosszat is választani"

- Nem feltétlenül ellentmondás. Abban az esetben nem, ha elfogadjuk azt, hogy minden tökéletes, ugyanakkor van szabad akaratom elfordulni a jótól. Ha úgy közelítem meg, hogy a rossz, mint olyan, nem egy öröktől fogva létező dolog, nem Isten teremtette meg, de a jótól való elfordulás, a jó hiánya, attól való eltávolodás, és végül annak megtagadása alakította ki a rosszat. Tehát a rossz fogalma ebben az esetben MÉG nem az aljas indítékok, kéjgyilkosságok, mértéktelen kicsapongások, istengyűlölet, stb.

Tehát: van egy tökéletes világ. Isten tökéletes, Sátán, mint az Ő szellemi teremtménye is tökéletes VOLT, mielőtt ELBUKOTT. Nem volt rossz. Minden, amit látott (Sátán) jó volt. Valahogy mégis úgy döntött, elfordul Istentől. Szabad volt abban az értelemben, hogy eredeti feladata volt istent szolgálni, imádni, és felkent Kérúb volt, úgy tudom, főangyal. Ezt a tisztségét azonban nem arra használta, hogy Isten imádatát helyezze a középpontba, hanem helyette önmagát. Önnönmagát kezdte imádni, csodálni, elhinni magáról, hogy Ő Isten és ezt akarta elérni az angyaloknál is - egy részüknél sikerült, és az embernél is - ez is sikerült. Hogy miért választotta a rosszat, abban az értelemben, hogy elfordult a jótól? Mi késztette erre, amikor még nem létezett kísértő (ő vált azzá a későbbiekben)? A kérdések a végtelen miértek sokaságát vetik fel, és minden "azért, mert" válaszra van egy lehetséges "igen, de azt miért" típusú újabb kérdés. Nincs kiforrott teológia úgy tudom ezzel kapcsolatban. Mondhatom azt, hogy egyszerűen teljes tudatossággal, szabadsággal úgy döntött, hogy a rosszat választja a jó helyett. Igen, de ha tökéletes teremtmény volt, akkor miért tette ezt? Mert Isten nem automatizmusként kódolta belé a robotszerű engedelmességet, hanem szabad lénynek teremtette, hogy az iránta való imádat szabad döntésből fakadjon, és ne abból, hogy lehetősége sincs elfordulni a jótól. Valami ilyesféle lehetséges gondolatmenet mondjuk Sátán szemszögéből: itt mindenki tökéletes, Isten is az, én is az vagyok. Minden jó. Szabad vagyok megmaradni ebben a jóban. De szabad vagyok arra is, hogy ne maradjak meg ebben. Melyiket tegyem? A választ már tudjuk, azt választotta, hogy nem marad meg benne. Mondom, a "hogyan, mi célból", végső kérdésére nem tudunk mindent kielégítő választ adni. Maga Isten is végtelen, mi pedig véges teremtmények vagyunk. Sátán csak teremtmény, azonban a felettünk álló szellemi világ, a mennyországgal együtt, egy olyan dolog, amiről mi véges, testben élő lényekként csak homályos képet alkothatunk. Hogyan tudnánk mi innen kikutatni az örök időkre visszanyúló Isten egy a fizikai világit időben megelőző szellemi világ szellemi teremtményeit, és azoknak működését, azt a látásmódot, amivel ők rendelkeztek, azt a teljes tdatosságot, szabadságot, Isten színről színre látását és az ennek tudatában hozott szabad akaratból való döntésüket? Véges emberi lényekként ez aligha lehetséges. Részemről annyit, hogy Sátán döntésére nincs halandó ember számára ép ésszel felfogható magyarázat. Csak lehetséges okkeresések végtelenbe vesző láncolatai.

"Választani csak olyat lehet, ami van. Ha van rossz, akkor Istennek azt is meg kellett teremtenie."

Nem feltétlenül, mint ahogy írtam: ki lehetett találni a rosszat, mint a jótól való elfordulást, attól való eltávolodást, azzal való szembehelyezkedést és tarós, folyamatos, végleges és rendíthetetlen szembehelyezkedést.

"Ha a rossz megteremtését pedig a Sátánra kenjük, azzal elismerjük, hogy tud teremteni - vagyis Isten nem a kizárólagos teremtője ennek a világnak."

- Tudjuk az Igéből, hogy csak Isten tud teremteni a semmiből. Viszont meglévő dolgokból mi is tudunk valamit "teremteni" létrehozni, kitalálni, alkotni, feltalálni, stb. Egy zeneszerző megkomponál egy művet. Szellemi alkotás. De a hanghullámot Isten alkotta, a zenében levő törvényszerűségek isten örök törvényei, a zeneszerző agya is Isten alkotása. Mégis, mindabból, amit Istentől kapott, ő alkot valamit. Ugyanígy, aki a repülőgépet feltalálta: az aerodinamika törvényszerűségei, a vas, amiből a gép készül stb, mind Isten alkotása, ő mégis kitalált valamit ebből.

Azt is tudjuk, hogy angyaloknak van relatív hatalma, ami Isten alatt, de emberek felett áll: angyalok is tudtak tüzet bocsátani dolgokra, emberekre. Tudtak beszédre képessé tenni állatot (Bálám szamara és az Angyal esete). Rossz bukott angyalok - démonok - is rendelkeznek korlátozott csodatévő erővel: Amikor Mózes isteni csodát tett, a fáraó mágusai sötét erőkkl szintén leutánozták azokat egy darabig, bár Isten csodái hatalmasabbak voltak.

"(Ez pedig ellentmondásban van azzal az alapvetéssel, hogy a kereszténység egyistenhit. Maga a Sátán létezése is.)"

Nem ellentmondás a fentiek alapján. Egyistenhit a szónak abban az értelmében, hogy Isten a legnagyobb, mindenek felett álló Isten, végső, öröktől fogva létező, minden más csak viszonylagos hozzá képest. Azonban vannak Istennek fiai, és Jób könyvében a Sátán, mint Isten fiai közül egy jelenik meg. Zsoltárok könyvében is olvashatunk róla: én mondtam, istenek vagytok, és ezt még maga Jézus is idézi. Isten tehát az örök abszolút isteni létező, Teremtő, az ő fiai pedig hozzá hasonlatos, isteni, angyali, csodatévő képességgel rendelkező teremtmények. Teremtő Atyaisten, Főisten, és teremtett istenfiak.

" Ráadásul akkor is hibázott, ha a Sátán hívta "életre" a bűnt és a rosszat. Azért hibázott Isten, mert erre a Sátánnak lehetősége volt. Egy "tökéletesen jó" világban egyszerűen értelmezhetetlen a "rossz".. senkinek nem jut eszébe. Létezhetetlen."

- Erre részben válaszoltam már. Hogy te, illetve mi mit tartunk tökéletesnek, Illetve Isten szerint mi az, az nem ugyanaz a dolog. Úgy tűnik, Isten szemében nem az volt a tökéletes világ, ahol mindenki csak jót tehetett, fogalma sem volt a rosszról, arról a lehetőségről, hogy van szabadsága elhagyni a jót. Nem az volt a tökéletes, hogy akaratnélküli báb-imádókat teremtsen. Úgy tűnik, az volt a tökéletes, hogy legyen szabad akarata mind a szellemi teremtménnyeinek, mind az embernek, és ezek abból a meggyőződésből, hogy Ő szent és igaz, iránta aló szeretetből, engedelmességből imádják őt, szeressék őt tiszta szívből, ne pedig automatizmusból.

"Olyan, mintha eléd raknám a színspektrumot és arra kérnélek, hogy mondj egy olyan színt, ami nincs rajta. Nem tudsz olyat mondani, mert az összes szín ott van előtted, amit Isten teremtett. Nem tudsz tehát olyan színt mondani, amit Isten nem teremtett volna meg, létezését nem tette volna lehetővé. A rossz, a bűn azért létezhet, mert Isten egy olyan világot teremtett, amiben helye van. Amiben megvalósulhat. Egy valóban mindenható istennél nem csúszhat ilyen hiba a tökéletes gépezetbe."

- Egy valóban tökéletes Isten nem ölel erőszakkal magához, hanem, ha én úgy érzem, nem vágyom az ő Atyai ölelésére, akkor nem erőszakolja rám a szeretetét. Ld. szabad akarat teológiája. A színspektrumos hasonlattal nem nagyon tudok mit kezdeni, nagyon szűk része a TELJES teremtett világnak a színek világa. Én egy másik hasonlattal élnék: adta Isten a kezemet, amiben ép és erős csont van, ép bőrrel fedve. Szabad akaratom van arra használni, hogy jót tegyek vele másokkal és magammal is, vagy rosszra használni. Sőt lárt is tehetek benne: szántszándékkal felvághatom az ereimet, máris nem lesz ép a bőröm, sőt bele is halok. Vagy akár szántszándékkal el is törhetem a kezemet, máris nem lesz ép a csontom, nem olyan lesz, amire eredetileg Isten teremtette. Sátán tehát saját hatalmát csak destruktív módon, a jót elrontva, vagy ahhoz nagyon hasonlót utánozva tudta úgy kiélni, hogy azzal ne Istent szolgálja, hanem tőle függetlenül cselekedjen.

"Megmaradva a színárnyalatos metaforánál... Az igazi isten a teljes színspektrumot képviseli, pontosan ez teszi őt a mindenséggé, hogy nincs rajta kívüli szín. Létezhetetlen.

A különféle vallások azonban annak érdekében hogy a társadalmat egybentartsák, fókuszálhassák a sugarakat, a teljes színspektrum fehér fényét meg kellett törjék. Olyan prizmát állítottak a szivárvány elé, ami kettéválasztotta a fényt "hideg" színekre és "meleg" színekre. A "spektrum" fogalmát pedig a "hideg" színek csoportjára korlátozták. Azt hazudták, hogy a "hideg" színek a fehér fényesség egyedüli alkotóelemei, a "meleg" színek pedig a sötétség árnyai."

- Mint említettem, mi emberek vagyunk, Isten teremtette a színeket és nem rendelkezünk azzal a képességgel, hogy csodát tegyünk önmagunktól, sem azzal a szellemi szinttel, amivel Sátán egykor rendelkezett. Nem tudom (és nem is akarom magam) beleképzelni a Sátán bőrébe, hogy ha én lennék ő, amilyen hatalmas és tökéletes angyal VOLT, szóval, ha most Sátánként elémraknák a színskálát, istenfiúként tudnék-e buherálni rajta valamit. Mert egy másik szellemi dimenzió a szellemi teremtmények világa, akik ugyan egykor teremtettek, de mégsem rendelkeznek azzal a testi léttel és halandósággal, mint mi, és megint egy másik dimenzió a mi testben és szellemben élő kettős létünk világa. Hogy alázatosabban mondjam: nagyon nem vagyunk azon a szinten, mint Isten és az Ő szent angyalai.

"Ami pedig az áttérésedet illeti - nem kételkedem benne."

- Ennek őszintén örülök, jóval pozitívabb sok más hozzászólásnál.

"Abban kételkedem, hogy Jézus csodatételéről van szó. Minden bizonnyal megvan a tudományos magyarázata a szexuális preferenciáid pálfordulatának - valamilyen mechanikai vagy kémiai hatás, ami átrendezte a dolgokat - csupán az, hogy nem ismerjük a tudományos magyarázatot, még nem jelenti azt, hogy az ezoterikus magyarázat igaz. (Az ezoterikus magyarázat nagy valószínűséggel nem igaz)"

- Az ezoterikus szerintem sem igaz, mivel az ezotéria a szememben valamiféle pogányság, boszorkányság, aminek semmi köze Krisztushoz és itt és most a leghatározottabban megtagadom, hogy bármiféle közösségem lenne az ezotériával. Az viszont különös, hogy a tényt elfogadod, de a "magyarázatot" azt nem. Kiderül ugyanis, hogy valamiben te is hiszel, aminek alapján próbálod cáfolni a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb, leglokisabb és legnyilvánalóbb következtetés helyett a sokkal kevésbé alószínűt. Ehhez is kell egy hit, ami Jézussal szemben mint negatív, tagadó hit jelenik meg, a tudomány stb. mellett, mint elfogadó, abban való hit.

És most itt gondolkozz el nagyon, kérlek:

- gyerekkorom óta homoszexuális voltam.

- öröklöttség (szellemileg egyértelmű, genetikai kérdés úgymond hálás vitatéma" kategória)

- lányos külső (akár visszavezetheted tehát a genetikára is, részben, ha akarod)

- ráerősítő hibásan működő családi környezet, rossz apa- és anyamodell, nemi szerepek zavara.

- heteroszexuális késztetések erős gátlás alá helyezése. -Külső - tőlem független - és belső, önmagamból fakadó késztetések hatására.

- Istenben való megbotránkozás, elfordulás, gyűlölet iránta. Más dolgok imádata.

Túlnyomórészt szellemi okok.

- ezután hiábavaló erőlködés, önnevelő kísérletek, pszichológia és egyéb segíségével. Később elfogadás, és megélése ennek a dolognak.

- Majd, DÁTUMRA PONTOSAN meg tudnám neked mondani, hogy érett férfikorban, jóval túl a kamasz, sőt az ifjúkoron, mindenféle hormonális hatáson, megtörténik a csoda. Egyik héten még kísértésektől gyötörtetve, leteperve, eyfolytában ez járt az eszemben. Kibírhatatlan erővel. A rákövetkező héten felismertem, hogy az Ige fényében ez bűn. Mivel - szereptől függően - megalázása, megszégyenítése a másiknak, meggyalázása a másik testének, behódoltatom a másik személyt, aki önmagát teljesen nekem adva engem imád. Másik szemszögből nézve, önutálat, önmagam megszégyenítése, behódolás a másik előtt, azaz bálványimádás, a frusztráció, a megszégyenülés kiváltotta szexuális izgalom. És itt csak a legalapabb "férfi behatol a férfibe" verzióra gondolok. Az ezt követő héten pedig megvallom ezt Jézus előtt, hogy önerőből nem tudok szabadulni, hogy ez bűn, kérem, hogy szabadítson meg. Előtte böjtöltem is. Megtagadom a gonosszal való közösséget, a Sátánt. A lelkész imádkozik értem, megken olajjal, és ezután hazamegyek és elmúlik a vágy. Majd nemsokára észreveszem, hogy észrevettem egy női test szépségét. Ezután pedig Isten feleséget ad, és gyermeket.

Akkor melyikhez kell józanabb HIT, ahhoz, hogy Jézusnak tualjdonítsd a szabadulást, vagy ahhoz, hogy még ezek után is biokémiai-hormonális-bárakármilyen változások véletlenszerű együtthatójának, amelyek VÉLETLENÜL pont akkor és azon szellemi történések közben, azzal hajszálponotsan időben megegyezően történtek? Mi a valóságos tényekhez közelebb álló hit, a józanabb következtetés?

folytatás:

"És ezt nem azért írom, mert nem hiszek Istenben. Én nem a hazug vallások (ez kollektíven az összesre igaz) földhözragadt istenképében hiszek, mert az csak egy töredék, egyedül képtelen magyarázatot adni a saját világára, mindig szükség van egy "gonosz" entitás bevonására az isteni hatalomba, bármennyire is kerülik ezt a vallásosok. Az igazi isten önmagában magyarázatot ad mindenre. Ő a teljes színspektrum. Ha úgy tetszik, a ti "Istenetek", a Sátán meg az összes többi istenségetek egy "személyben" (Nem személyben, hanem egy semleges, nemtelen, mindenre kiterjedő hatalomban)

És ennek az istennek a szemében nem létezik bűn. Nem azért, mert nincs szeme, hanem mert amit a papok bűnnek határoztak meg világi (politikai) okokból, az kezdetektől fogva a spektrum szerves része. Bármennyire is nem tetszik ez a papoknak.

Nem tetszik nekik, mert ha a prizmával nem törik meg a teljes színspektrumot, akkor csak egységes áradó fehér fény van, káosz. A papoknak rend kellett, ahol különválaszthatók a kék, a piros és a zöld. Mert ha a társadalom rendszabályozása megvalósul, irányíthatók a fénypászmák, akkor a papok olyan színben tüntetik fel magukat, amilyenben csak akarják, és jól eléldegélnek gazdagon a hiszékeny emberekből, mint amilyen Te vagy. Az ember állati életét, a gondtalan fehér káoszt a papok hatalomvágya szórta szét, a Paradicsomból nem a nem létező Sátán űzte ki az emberiséget.. hanem a papság, akinek a bibliáját forgatva vigasztalódsz a hazugságok színkavalkádjába ringatózva minden nap. Ez a hatalmas hazugság, amivel Téged, és a többi vallásos embert behálózták, EZ a bűn, nem pedig az én természetem, az én sötétségnek hazudott színfoltom.

- A paradicsomból nem a Sátán űzte ki az embert, hanem Isten, mivel a Sátán miatt az ember bűnbe esett. A többivel kapcsolatban: ha nincs bűn, akkor, ha a gyerekedet megerőszakolja és kibelezi egy sátánista kéjgyilkos, akkor utána menjetek el horgászni együtt, nem történt semmi, ez csak egy történés a "Mindent-elfogadó-entitás" világában. Önmagaddal kerültél ellentmondásba, mivel ugyanabban a bekezdésben állítod, hogy nincs bűn, miközben ágálsz a "hazug" - valójában nem hazug - (és vannak tényleg hazug) papok ellen is, azt állítva, hogy ez a bűn. Hogyan?!? Hiszen, ha állítólag nincs bűn, akkor ez sem bűn. Ők is csak egy részét képezik az általad említett színspektrum világának, akkor ez is belefér... belefér akkor tehát a hazugság is, mindenféle gonoszság is. Sőt, akkor nincs is gonoszság, mivel nincs mérce, ami alapján felállíthatjuk a bűn kategóriáját, bárki bármit megtehet, mindenféle következmény nélkül. Veled szemben is, és az sem bűn, mert bűn, mint olyan, állítólag nem létezik - szerinted...

helyesírás javítása:

tévesen:"Mert egy másik szellemi dimenzió a szellemi teremtmények világa, akik ugyan egykor teremtettek"

helyesen: teremTTettek, így két t-vel, azaz meg lettek teremtve. Mivel értelemzavaró volt a helyesírási hiba, ezért javítom önmagamat, tehát ők nem teremtettek, Isten teremtette őket.

Értem a szabad akarattal kapcsolatos gondolataidat. Azt mondod, hogy a rossz nem egy teremtett tényező, hanem a jó letagadása, lerontása. Tehát Isten megteremtette a pozitív számokat, a Sátán pedig rájött, hogy a nullán túl létezik ezek tükörképe is. És mivel szabad akaratot adott nekünk, választhatjuk a rosszat is. Viszont kérdem én: miért adott szabad akaratot, ha utána elítéli az általa bűnnek tekintett döntésünket? Ha csakugyan nem imádórobotokat, jócselekvő-automatákat akart, miért különíti el azokat a teremtményeit, akiknek cselekedetei kedvére valók azoktól a teremtményeitől, akikéi nem? És miért adja előre a tudtunkra, hogy szabadon dönthetünk, de ha rosszul döntünk, megbánjuk? Erről az jut eszembe, mikor Sztálin úgy intézte el az ellenfeleit, hogy öngyilkosságra lehetőségét kínálta fel nekik. Eljátszotta, hogy a kegyvesztett elvtárs szabadon dönthet arról, hogy megöli-e magát, közben így is, úgy is meg kellett halnia. "Szabad akaratod van, de ha jót akarsz magadnak, úgy és azt csinálod, ahogy és amit mondok"

Valóban ellentmondásba keveredtem, mikor bűnnek neveztem az egyházak manipulációit. Önmagában ez is ugyanolyan természetes-állatias, mint a gyerekgyilkosság. Lásd, az oroszlánok is lemészárolják a rivális hímek kölykeit, a hangyák kifosztják egymás fészkét, elrabolva a lárvákat és rabszolgákat nevelve belőlük. Istent nem érdekli, hogy mit művelnek a benne lakozó élőlények egymással, a bűn fogalma nem az ő értékítéletéhez kapcsolódik, mert nincs értékítélete.

A bűn fogalma a civilizáció létrejöttével párhuzamosan jött létre, amikor az ember megszűnt állatnak lenni, és közösségbe, rendszerbe szerveződve élt tovább. A közösség, a társadalom fennmaradásához alapvető fontosságú, hogy az állatias ösztönök adta deviáns sokféleséget korlátozzák, és egy termelékeny, homogén, irányítható közösséget formáljanak az önjelölt vezetők. Az önjelölt vezetők kezdetben a papkirályok voltak, ők elhitették a tömegekkel, hogy istenekkel állnak kapcsolatban, ami feljogosítja őket a vezetésre és a haszonélvezetre. Ezekre az "istenekre" hivatkozva alkották meg a "bűn" fogalmát, erre épülve pedig a törvényeket, amiknek a biblia egy ékes példája, vagy Hammurapi törvényoszlopa. Egy civilizáció előtti világban ha egy beteg állat lemészárolja a gyerekeimet, annak legfeljebb az a következménye, hogy én megölöm bosszúból őt, vagy az ő gyerekeit. A civilizációban a törvénykönyv tiltja a gyilkosságot, és mindennemű olyan tevékenységet, ami a közösségnek, a közösség tagjainak árt. A törvénykönyvet pedig csak akkor tartják be, ha egy emberfeletti hatalomra hivatkozik, attól eredezteti magát. Kezdetben az államhatalomhoz nélkülözhetetlen alapul szolgált a "természetfelettire", az istenekre való támaszkodás, később elég volt, ha a törvényalkotó isten által felkent uralkodónak minősült, ma már a felvilágosult világban a polgári törvénykönyv rendelkezéseit az állami erőszakszervezet vallási háttér nélkül is könnyedén végrehajtja. A bűn tehát civilizációs fogalom, a civilizáció nélkülözhetetlen eleme, nem pedig Isten értékítélete. A homoszexualitást biztosan okkal tekintették károsnak a közösségre egy olyan korban, amikor mindennél fontosabb volt a népszaporulat, vagy az egyneműek összeállása kaotikussá tette volna a vagyoni viszonyokat, kiszolgáltatottá téve a társadalmat a rivális államoknak... de ma már két homoszexuális ember kapcsolata az ég világon senki életét nem teszi rosszabbá, veszélyeztetetté. Ezért az AKTUÁLIS törvények szerint nem sorolható a "bűn" kategóriájába.

Az eredeti homoszexualitásodhoz felsorolt információval szembeállítanám a saját hátteremet:

- boldog gyermekkor, szerető család

- úgy vélem mind az apakép, mind az anyakép példaértékű lehet egy keresztény értékrendű ember számára.

- a testvérem heteroszexuális

- a külsőm, fellépésem semennyire sem nőies..

- tisztában voltam vele, hogy a fiúk a lányokkal egy pár. (Óvodában volt is barátnőm, de tudjuk, hogy a szexualitás nem játszik szerepet:D); idővel azonban észrevettem, hogy merevedésem van férfiak, fiúk látványára. Később megértettem, hogy ennek lányok látványára kellene hogy történjen, így tudatosult társadalom előtti "abnormalitásom", ami miatt félénk, visszahúzódó lettem, és kerültem az emberek érdeklődését, nehogy kiderüljön.

Kamaszként elmondtam a szüleimnek a helyzetemet (mikor már elkerülhetetlen volt), akik elfogadtak így, mondva ez mit sem változtat azon, hogy a fiuk vagyok és szeretnek. Ettől kezdve felszabadultnak éreztem és érzem magam, már nem bánom, hogy így alakult az életem.

És egyáltalán nem érzem megszégyenülésnek két férfi egymás iránti vonzalmát.

A szexualitásod megváltozásának okául nem tudom Jézus közreműködését magyarázatként elfogadni. Ennek a valószínűsége csak 0 lehet, minthogy minden (!) e világi történésnek létezik a fizika, matematika... a természet törvényein alapuló magyarázata. A valószínűség 0 és 1 közötti szám, a lehetséges természettudományos magyarázatok mind valamekkora valószínűséggel lehetnek okai az áttérésednek, e valószínűségek összege pedig 1. Jézusnak nincs több hely.

Azt írtad: "Viszont kérdem én: miért adott szabad akaratot, ha utána elítéli az általa bűnnek tekintett döntésünket? Ha csakugyan nem imádórobotokat, jócselekvő-automatákat akart, miért különíti el azokat a teremtményeit, akiknek cselekedetei kedvére valók azoktól a teremtményeitől, akikéi nem? És miért adja előre a tudtunkra, hogy szabadon dönthetünk, de ha rosszul döntünk, megbánjuk? Erről az jut eszembe, mikor Sztálin úgy intézte el az ellenfeleit, hogy öngyilkosságra lehetőségét kínálta fel nekik. Eljátszotta, hogy a kegyvesztett elvtárs szabadon dönthet arról, hogy megöli-e magát, közben így is, úgy is meg kellett halnia. "Szabad akaratod van, de ha jót akarsz magadnak, úgy és azt csinálod, ahogy és amit mondok"

- Nos, van itt egy hatalmas csúsztatás: Sztálin, aki egy gonosztevő volt, mindenképpen a halál lehetőségét biztosította, a kérdés csupán az volt, hogy így, vagy úgy fogsz meghalni. Ezzel szemben Isten, aki jó és aki szent, a halál és az élet közti választási lehetőséget adta: ha jót teszel, áldás és örök élet vár. Ha rosszat, átok és örök halál. Hozzá is tette: "Lásd, elédbe adtam az áldást és az átkot, az életet és a halált. Válaszd hát az életet"

És ez pedig nem kis különbség!

"A közösség, a társadalom fennmaradásához alapvető fontosságú, hogy az állatias ösztönök adta deviáns sokféleséget korlátozzák"

- De mi alapján deviáns, ha nincs bűn? Akkor az is benne van a színskálában?...

"Egy civilizáció előtti világban ha egy beteg állat lemészárolja a gyerekeimet, annak legfeljebb az a következménye, hogy én megölöm bosszúból őt, vagy az ő gyerekeit."

De miért beteg állat? Hiszen, hogy téged ismételve önmagamat ismételjem, ez is benne van a mindent-elfogadó-entitás-színpalettájában... Ez csak egy alternatív magatartásforma akkor, mi alapján mondanád beteg állatnak? És miért állnál bosszút? A rossz nem létezik szerinted, bosszút állni csak akkor van értelme, ha valós sérelem ért, ha valaki rosszat tett neked? Akkor lemészárolta a gyerekedet, kibelezte őket, megerőszakolta, ennyi. Ő egy másmilyen ember. nem történt semmi, gyűjtögetsz tovább, együtt falatoztok és nemzed a következő gyerekeket. Hogy lemészárolta őket? Na és, történt valami? ...

nem tudom, kezd-e érezhetővé válni ennek a mindent-elfogadó-entitás-színpaletta elméletnek a teljes abszurditása, ahol lehetetlen a rosszat rossznak mondani, akadálytalanul terjedhet a gonoszság, és mindennek semmi következménye nincsen.

"A civilizációban a törvénykönyv tiltja a gyilkosságot, és mindennemű olyan tevékenységet, ami a közösségnek, a közösség tagjainak árt."

Mi az, hogy "árt"? Ha nincs különbség jó és rossz között, éppoly lényegtelen, hogy fennmarad-e az élet vagy kihal, van-e civilizáció, vagy nincs, hiszen a mindent-elfogadó...

"Az eredeti homoszexualitásodhoz felsorolt információval szembeállítanám a saját hátteremet:

- boldog gyermekkor, szerető család

- úgy vélem mind az apakép, mind az anyakép példaértékű lehet egy keresztény értékrendű ember számára.

- a testvérem heteroszexuális

- a külsőm, fellépésem semennyire sem nőies.. "

- Itt jön be a lényeg: ennek ellenére, az, hogy Istent nem imádod tiszta szívből, nem dicsőíted őt Istenként, felülírja mindezeket a pozitív dolgokat. Pál apostol írja, még olyan is van, hogy akik korábban heterok voltak, homokosakká lesznek, mivel nem imádják az Istent, akit megismertek, de hiábavalóságokra jutottak szívükben (ama sokat idézett Római levél első részében megtalálod). Mint ahogy az is, hogy az én életemben ezek a tényezők rosszak voltak, felülírja az a tény, hogy a tökéletes Mennyei Atya lett az atyám, Jézus meg eltörölte a bűneimet. Azaz a szellemi felülírta a testit. Úgy látszik, ez az egy paraméter is elég a te életedben, hogy homoszexualitáshoz vezessen, mint ahogy minden pozitív tényező korábbi hiánya ellenére a Mindenható ereje bőségesen elég ahhoz, hogy megtartson a heteroszexualitásban.

"És egyáltalán nem érzem megszégyenülésnek két férfi egymás iránti vonzalmát."

- Attól, hogy nem érzed, attól még az. A leprás sem érzi, amikor belelép az üvegbe és fájnia kéne, de már nem tud érezni, mert károsodott az idegérzékelése. Azt sem érzi, amikor leesik az ujja. Így van ez az eltompult lelkiismerettel, eltompult erkölcsi érzékkel is. "Azzal dicsekszenek, ami a szégyenük."

"A szexualitásod megváltozásának okául nem tudom Jézus közreműködését magyarázatként elfogadni. Ennek a valószínűsége csak 0 lehet, minthogy minden (!) e világi történésnek létezik a fizika, matematika... a természet törvényein alapuló magyarázata. A valószínűség 0 és 1 közötti szám, a lehetséges természettudományos magyarázatok mind valamekkora valószínűséggel lehetnek okai az áttérésednek, e valószínűségek összege pedig 1. Jézusnak nincs több hely."

Ez semennyire sem logikus. Kész alapfeltevésből indul ki, hogy Jézustól nem jöhet, majd arra a következtetésre jut, hogy tehát nem Jézustól jött. Fából vaskarika, sefüle-sefarka érvelés. Téves alapfeltevésből téves következtetésre jut.

Azt akarod ezzel állítani, hogy a bűnt bűnnek mondva, tehetetlenségemet elismerve, Jézust segítségül híva, böjtölve, imádkozva, olajjal megkenve, mindent pontosan aszerint téve, ahogy Isten megírta az igéjében, egy pontosan ezután bekövetkezett változásra ésszerűbb dolog azt mondani, hogy nem, ez nem Jézustól jött, hanem valami biokémiai magyarázata van? Amit te sem tudsz ugyan, de higgyünk már ebben, ha másért nem, akkor csakazértis. Nehogy már le kelljen vonni a következtetést, ami elkerülhetetlen: Jézustól jött.

Ez a fajta gondolkozás már nonszensz, abszurd, úgy gondolom.

Te viszont nem érted, amit én leírtam.

Különbséget kell tenni aközött, hogy Isten szerint mi a bűn és az ember szerint mi a bűn.

Mint említettem, csak az ember szerint létezik bűn, hiszen Isten csakugyan egy "mindent elfogadó szintpaletta entitás"

Istent hidegen hagyja, hogy a gyerekeimet lemészárolja valaki. Mert valóban az ő világának része ez a történés. Minden egyes történés Isten akaratának eredménye, tulajdonképpen ő maga az anyag és energia és ezek kölcsönhatásai.

Engem azonban nem hagy hidegen - ezért "igazságszolgáltatást" tartok szükségesnek ahhoz, hogy a szerettem gyilkosa iránti gyűlölet kielégüljön, elégtétel szülessen - tehát nem tudom elfogadni, hogy a gyilkos boldogan éljen tovább. És személyem tartja beteg állatnak a gyerekgyilkost, azért, mert én soha nem lennék rá képes, önálló gondolkodásom és véleményformálásom eredménye ez a jelző. Nem pedig a Bibliából tanultam ki, hogy a gyerekgyilkolás csúnya dolog.

A törvénykönyv pedig azt a tevékenységet bünteti, amely ártalmas a társadalom tagjaira. Mit jelent az "ártalmas"? Nem az az ártalmas, amit Isten hasraütésszerűen annak nyilvánított. Hanem ami az adott társadalom külső-belső biztonságát fenyegeti. Ha a gyilkolászás nem lenne bűn a törvényhozók szerint, akkor minden kis sérelemért is leszúrnák egymást az emberek, anarchikus állapotok törnének ki, és a kaotikus közrendű államot pillanatok alatt leigázza egy rivális adószedő (állam), ahol hatékony a biztonság fenntartása.

Az állam azért létezik, hogy beszedje az adót. Az adót akkor lehet beszedni, ha:

- az uralt terület lakosai irányíthatók, alávetettek az államhatalomnak, és nem ritkítják egymást.

- közrend uralkodik az állam területén, ami alapfeltétele annak, hogy termelékeny legyen a munkaerő. Ha lehet gyilkolni, lopni, senki sem érdekelt abban, hogy robotoljon, árut termeljen. Csak az államhatalom (legelső formája a papkirályság) gyilkolhat és lophat. Ezt a privilégiumot kisajátította, és bűnnek tekinti, ha ezt elbitorolják. Ha belegondolsz, az adószedés tulajdonképpen lopás, az erősebb erőszakszervezet elveszi az alávetett gyengéktől a javakat, hogy fenntarthassa saját rendteremtő erejét, kiterjessze uralmát a még több adóbevétel érdekében.

A deviancia önmagában ("isten szerint") nem rossz, hanem semleges - sokféleséget, szóródást, SOKSZÍNŰSÉGET takar, amit ő maga teremtett - ez az államhatalom fenntartása szempontjából káros. Minthogy sokkal egyszerűbb egy egyformán gondolkodó és viselkedő, kiszámítható homogén massza szisztematikus fosztogatását megszervezni, mint egy sokféle, kiszámíthatatlan, engedetlen káoszos tömegét. Ezért találták ki a vallást, és a "bűn", "erkölcs" fogalmát. Mert ezek az államhatalom fennmaradásának eszközei. Köze nincs isten akaratához, az államhatalom etette meg a tömegekkel, hogy "ez az istenek óhaja, hogy engedelmesek, jámborak legyetek". Ez a civilizáció - nem mindenki rabol mindenkit, nem az állatias káosz uralkodik, hanem a tőkefelhalmozódás és ideológia által bebetonozott hatalmi rendszerek monopóliuma.

A homoszexualitás önmagában egy semleges, természetes, érdektelen variációja az emberek sokszínűségének.

De az államhatalom szempontjából olyan - a standard fejőstehéntől való - különbözőség, ami valamilyen módon veszélyeztette a társadalom egységességét, az öröklődés, családi kapcsolatok kiszámíthatóságát. Ezért "bűnként" definiálták, amit különféle vallási színezetű indokolásokkal támasztottak alá, amik máig beivódtak a társadalom szemléletébe, holott ma már egyáltalán nem fenyegeti az államhatalom bevételeit (ezért nem is tiltja már a törvény).

Az olyan dolog, mint az erkölcs, amivel itt érvelsz ugyanúgy a papkirályok kreálmánya, mint a bűn-fogalom.

Számodra a zsidó-keresztény hithagyományok jelentik az erkölcsöt, annak, aki ezer évvel ezelőtt született Tikalban, pedig a maja hiedelemvilág által meghatározottak. Számomra pedig ezek csak vallások, elavult, viselkedésre vonatkozó diktátumok, régmúlt államok bevételi forrásainak biztosítékául szolgáló népegységesítő eszközök. Én a saját értékítéletem alapján élem az életem az engem jelenleg uraló államhatalom által meghatározott kereteken belül. Nincs szükségem további keretekre, amik régmúlt városállamok túl hatékony (hiszen máig sok ember tudatába ivódtak) eszközei voltak egykoron. Nekem már nem pofáznak Babilon, Lagas, Assur, Jeruzsálem rég elfoszlott despotái. Neked még igen..

Az érvelésemet azért tarthattad se füle se farka érvelésnek, mert nem érvelés volt, hanem evidencia. Az evidens dolgok mellett, pl hogy 1+1=2, illetve hogy mindennek van természettudományos magyarázata (ergo nincs szükség ezoterikus, értsd vallási magyarázatok kitalálására), nem szükséges érvelni. Az, hogy neked Jézus létezése és befolyása a világ történéseibe evidencia, azt köszönd Konstantin római császárnak, és az őt követő uralkodóknak, akik meglovagolták hitelődeid hiszékenységét.

"Te viszont nem érted, amit én leírtam.

Különbséget kell tenni aközött, hogy Isten szerint mi a bűn és az ember szerint mi a bűn."

De, szerintem valamennyire értem. Nyilvánvaló volt eddig is, hogy a saját értékítéleted után mész, és az alapján alakítod ki magadban, hogy szerinted mi a bűn. És valóban, bár bizonyos mértékig van, lehet átfedés aközött, hogy ki mit tart bűnnek, illetve, hogy Isten mit tart annak, ez csak annyit jelent, hogy bizonyos embereknél a két kör nagymértékben, vagy akár teljesen metszi egymást, másoknál meg alig. Illetve, el tudok képzelni olyat, hogy egyáltalán nem. Pl. olyan feje tetejére állt gondolkodást, akinek a szemében az a bűn, ha szeretjük a másikat, ha megbocsátunk, ha adakozunk, ha szeretjük, imádjuk és tiszteljük Istent, stb. és az az erény, ha gyűlölünk mindenkit, mindig mindenben csak a bosszú, a gyűlölet vezérel, ad abszurdum, ha sátánista az illető, akkor pl. szemében az a bűn, ha valaki Istent imádja és az az erény, ha helyette a Sátánt.

Ebből az is kiderül, hogy emberi szinten relatív, ki mit tart bűnnek, és akár egymástól totál eltérő, ellenkező bűn és erény fogalmak lehetnek két emberi teremtmény számára elfogadhatóak.

Te sem állíthatod azonban, hogy független vagy a külső hatásoktól, és a feletted álló teremtőtől teljes mértékben. Valamiért mégiscsak érzed (helyesen) hogy a brutalitás, az erőszaktétel igenis bűn. Legfeljebb számodra egy társadalmi norma tanította ezt, vagy a családban kapott szeretet, akármi. Az ember születik valahogy, érik hatások, családi és kulturális szinten. Valamilyen veleszületett erkölcsi érzékkel te is rendelkezel. Hogy ez a gyilkolászós esetben megegyezik Isten értékítéletével, a fajtalankodós esetben meg nem, ez azt mutatja, hogy a két halmaz nem fedi egymást. De valamennyire kellett, hogy az a család, és társadalom, amiben felnőttél, képviseljen valamit, ha csak nyomokban is, abból, amit Isten teremtett, És attól függően, hogy ez mennyire volt Isten szerint helyes, annyiban az értékítéleted is közelít Istenéhez. Hogy ez mennyiben volt Isten szerint megromlott, annyiban tér el az Ő értékítéletétől, amennyire te a romlottságot, Istentől eltérő értékítéletet is magadévá tetted ezzel együtt.

Azt hiszem, hogy a HIT az, ami alapvető egy emebr életében, és hogy ez alapján a HIT alapján mit hogyan él meg, mit minek tulajdonít.

Egy példa, valakitől hallottam egyszer ezt a kérdést:

Ha Isten valóban mindenható, tud-e akkora követ teremteni, hogy ne tudja felemelni? Mert ha nem tud, azért nem mindenható, ha meg tudja felemelni, akkor azért nem...

Sokáig én is érveltem ilyesfajta botorságokkal bármiféle mindenható-teremtő Isten létezése ellen.

De nézzük a HIT oldaláról:

Aki a kérdést feltette, ELEVE nem hitt abban, hogy isten létezik, és mindenható, és igyekezett egy olyan kérdést feltenni, amiben a SAJÁT KRITÉRIUMRENDSZERE alapján a saját maga által felállított szabályok szerint, egy ELEVE téves alapfeltevésből kiindulva végül téves következtetéshez juthasson, hogy utána vállon veregethesse magát, milyen okos gyerek is ő, lám, máris bebizonyította a mindenható teremtő Isten gondolatának a képtelenségét...

Nézzük most ugyanezt a kérdést HIT oldaláról:

ELEVE feltételezem, sőt, hiszem, hogy létezik Isten, aki mindenható, teremtő, és bármit megtud tenni, és aki tökéletes, bármit cselekszik is.

Nézzük, hogyan válaszol ez a HIT erre a kérdésre:

- Tudott Isten akkora követ teremteni, hogy ne tudja felemelni? Ekkor rácsodálkozok, milyen hatalmas Isten, hogy egy számomra elképzelhetetlen dolgot meg tudott tenni! Olyan hatalmas teremtő, hogy képes volt akkora követ teremteni, hogy még ő, maga a mindenható sem képes felemelni!

- Nem tudott Isten akkora követ teremteni, hogy ne tudja felemelni? Ekkor rácsodálkozok, nahát, milyen hatalmas Isten ő, hogy olyan hatalmas az ereje, hogy nem létezik számára olyan kő, amit ne tudna felemelni!

Egyik esetben teremtő hatalmáért, másik esetben hatalmas erejéért dicsőítem őt, mert Szentnek és Hatalmasnak tartom őt szívemben.

Mindkét ember ugyanazt a kérdést tette fel, ugyanazok a lehetséges válaszok voltak (vagy nem tud, vagy nem képes) de hogy ki mit hitt, határozta meg a kérdésre adott lehetséges válaszok közül a számára levonható következtetést. Aki nem akart hinni, annak ez bizonyította az alapfeltevését. Aki meg hitt, annak meg ez bizpnyította Isten hatalmát.

Hogy jön ez ide?

Hát úgy, hogy az események láncolata adott: van egy gonosz öröklöttségtől, neveltetéstől, saját cselekvésektől megromlott, Krisztushoz való imádkozás után helyreállított élet.

Én, aki hittem Krisztusban, eljutottam arra a következtetésre, hogy ez bűn, hozzá imádkoztam, megszabadultam, és neki tulajdonítom a változást. Te, aki ELEVE nem hiszel egy olyan Istenben, akinek a szemében létezik bűn-nem bűn fogalom, ELEVE felteszed magadban, hogy minden evilági történésnek csakis fizikai-biokémiai-bárakármilyen oka lehet, ugyanezt az eseményt úgy értelmezed, hogy jóllehet, megtörtént a változás, de az kizárt, hogy Krisztustól jött volna. Bár még a valószínűségszámítási elméletek szerint is kizárható az esélye, hogy az Igével ennyire tökéletesen megegyező hit alapján, egy olyan esemény, amit szintén Isten ír elő (Jakab levele, hogy olajjal kenjék meg, ha bűnt követett is el, meggyógyul) után bizonyosra vehető egy LÉTEZŐ Isten kézzelfogható tette ebben a csodában, választod helyette a saját hitedet, ami abban, hisz, hogy nem létezik Isten, csakis fizikai oka lehet, bármennyire is nem tudod a magyarázatát, és bármennyire is kizárható ennyi egybeesésnek a valószínűsége, még az általad említett matematikai valószínűségek alapján is.

Tehát megintcsak a HIThez jutottunk el.

Konklúzió: kettőnknek nyilvánvalóan különböző dolgokba vetett hite van.

Az én KRISZTUSBA vetett hitem azt eredményezte, hogy felismertem, mi a bűn, hozzá fordultam, megszabadított, és örök életem van, ebben hiszek.

A te "mindentelfogadó-entitás-mindenszínbelefér" Istenbe vetett hited pedig azt eredményezi, hogy nem fogadsz el semmilyen hatalmat önmagad felett (kivéve az állami erőszakszervezetet), ennélfogva neked senki ne mondja meg, mi az a bűn, majd te meghatározod azt magadnak. Mivel nem hiszel, nem tartod bűnnek, a lehetséges konklúziót sem vagy hajlandó/képes (melyik-milyen arányban, nemtom)levonni, ami egy cselekvő szabadító Krisztusban való hithez kellene, hogy szükségszerűen vezessen. Ennek a gyümölcse pedig az, hogy élsz tovább úgy, ahogy, homoszexuálisként, ami téged nem is zavar, mivel úgysem hiszel az örök életben, ezért az a tudat sem zavar, hogy örök kárhozatban lesz részed.

És én azt hiszem, hogy a két különböző Istenbe etett hit miatt már sosem fogunk megegyezésre jutni, mert bár adottak az események, a különböző "istenek" determinálják, melyikünk miben hisz és ezen a szűrőn keresztül milyen eseményt kinek-minek tuajdonít. És ezen semmilyen emberi erőlködés, érvelés (az enyém sem) segít.

Befejezésül néhány durva példa:

Jézus feltámasztotta a negyednapja halott Lázárt. A hatalmukat féltő vallási vezetők (farizeusok) azonban elhatározták, hogy ezért Őt is, és Lázárt is megölik. Nem arról van szó, hogy bebizonyították, nem is támadt fel Lázár, vagy hogy ez nem is Lázár, akiről azt állítják, hogy feltámadt. Csupán el kellett volna ismerniük, hogy ilyen fokú csodatétel csakis Istentől jöhet.

A szombaton meggyógyított vakot kiközösítették, miután megvallotta, hogy Jézus gyógyította meg. Megbizonyosodtak róla, csakugyan vak volt, megszabadult, találkozott azzal a Jézus nevű emberrel, akiről azt sem tudta kicsoda. Miután arra a köetkeztetésre jutott (a vak) hogy Jézus isteni hatalommal tette ezt, ezért kiközösítették. Nem tagadták a csodát. A közreműködő (Jézus) személyét vitatták. Mivel szombaton tette ezt. Ami szent nap.

A legdurvább: Jézus kiűzte az ördögöt valakiből. A farizeusok erre azt állították, Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével tette ezt. Ez azt jelenti, hogy látták a csodát, tudták, hogy Jézus tette ezt, elismerték, hogy megtörtént, és emögött csakis valamilyen megmagyarázhatatlan természetfeletti erő állt. Két választásuk volt: elismerni, hogy Istentől eredt az erő, de akkor el kellett volna ismerniük, hogy Jézus Isten fia, avagy, hogy ezt ne kelljen megtenniük, helyette kitalálták a Belzebub-vádat.

A csodatétel mindegyik esetben adott volt. A tény is letagadhatatlan volt. A farizeusok (vallási vezetők) azonban ELEVE nem akartak hinni Jézusban, ezért, hatalmuk féltése végett vagy abba kötöttek bele, hogy szombaton tette ezt Jézus, agy abba, hogy nem Isten erejével, hanem a Sátán erejével tette ezt szerintük.

Azaz, a végső kérdés marad a HIT. Ki miben hisz, avagy akar hinni, meghatározza, milyen következtetésre jut. És ezen a meggyőződésén, ha megcsontosodik, ebben szántszándékkal, folyamatosan tagadva megkeményedik, ejut olyan állapotba, ha maga a mindenható Isten fia tesz előtte fizikai-matematikai-biokémiai szinten meg nem magyarázható csodát, hogy meggyőzhetetenné teszi magát azzal kapcsolatban, hogy Jézus az Isten fia.

Én pedig azért írtam, hogy "mindent-elfogadó-entitás" istenben hiszel, mivel te magad is elismerted, hogy amúgy valamilyen isten létezésében hiszel. Ilyennek vallottad meg.

Már csak egy lépés marad:

Az én Istenem változást hozott életembe, melynek gyümölcse heteroszexuális élet, jővőbeni gyümölcse örök élet.

A te istened meghagyott téged ebben az állapotban, melynek gyümölcse homoszexuális lét, örök életben való hit hiánya (az én Istenem szerint örök kárhozat).

A kérdés: melyik gyümölcs a kívánatosabb, az ízletesebb? melyik a jobb gyümölcs? És melyik Isten győzte le melyiket? Mivel Jézus legyőzte az én egykori "mindent-elfogadó-entitás-istenemet" is. Mivel egykor én is benne hittem. Most meg Jézusban. Ki tehát a hatalmasabb és ki adott jó gyümölcsöt és életet?

Igen, szépen összefoglaltad a vitánkat, megállapítottad annak meddőségét, egyetértek az általad elmondottakkal.

Itt a végén volt még egy érdekes gondolat:

"A kérdés: melyik gyümölcs a kívánatosabb, az ízletesebb? melyik a jobb gyümölcs? És melyik Isten győzte le melyiket? Mivel Jézus legyőzte az én egykori "mindent-elfogadó-entitás-istenemet" is. Mivel egykor én is benne hittem. Most meg Jézusban. Ki tehát a hatalmasabb és ki adott jó gyümölcsöt és életet?"

Értem, hogy az állítólagos megváltás, majd az örök élet a paradicsomban sokkal kívánatosabb gyümölcs, és ezzel próbálsz érvelni saját hited mellett. Viszont ha én abban hinnék, ami "kívánatosabb gyümölcs", akkor azt mondanám, hogy a "mindent-elfogadó-entitás" mindenkit beenged a paradicsomba annak halála után. Ezzel szemben én azt mondom, hogy a "mindent-elfogadó-entitás" nem teremtett mást, csak paradicsomot. Csak tökéletes világot tudott alkotni. Nem úgy, mint a Jézus apja, akinek egy külön mennyországot is kellett csinálnia, hogy azzal kecsegtesse az eme elrontott világban élő teremtményeit, megakadályozva, hogy még jobban eltérjenek a tervétől.

Az általam elképzelt Isten tervétől nem lehet eltérni. Ha létezik is Jézus, nem győzhette le ezt az entitást. Arra most nem térek ki, hogy egy emberi lény isteni szintre emelése mennyire a despotizmus hagyományaira épít, inkább azt mondanám, hogy Jézus csak azért változtathatott meg téged, mert ezt a "mindent-elfogadó-entitás" megengedte. Ám ennyi erővel semmi szükség nem volt Jézusra, saját magadtól is átváltozhattál, ha erre meg volt a lehetőség. Megvolt a lehetőség, és a megfelelő hatások, akció és reakció - a fizika (Isten) törvényeinek keretein belül megváltozott a szexuális irányultságod.

A valószínűségszámítás a múltbeli tapasztalatokra épít. És véletlen tömegjelenségekre vonatkozik. Noha az "isteni csodák" nem tömegjelenségek, a történelem folyamán minden "természetfeletti"-nek hitt (bizonyítottan bekövetkezett) jelenség természettudományos okát megtalálták később a tudósok. Az általad említett jézusi csodatételekre semmilyen bizonyíték sincs, és akkoriban számos ilyen mesés figuráról regéltek a népek, például Mithrászról, hogy csak egyet említsek. De a villámcsapás, áradások, napfelkelte-naplemente, napfogyatkozás, és egyéb különleges események, amikben annak idején természetfeletti hatalmak közrejátszását vélték látni, később mind természetes, fizikai, kémiai úton leírható okokból következnek. Így tehát, ha az eddigi "csodák" 100%-a teljesen természetes folyamat, a valószínűségszámítás a te áttéréseddel sem tud.. csodát tenni... Ugyanakkor az én felfogásomban 100%-ban Isteni eredetű jelenségek ezek, hiszen Isten = természet = világmindenség. Ez egyszerre a mennyország és a pokol, mindenki eldöntheti, hogy melyikben akarja végigélni az életét, mert utána csak a sötétség és a síri csend, a nemlét következik. (Bármennyire is gyümölcsöző az a paradicsomba vetett hit:))