Mitől lesz valaki homoszexuális?

Azt mondta h a biblia tiltja h a halottakròl beszéljen.

De emellett hívő "jò"ember volt szòval nekem is jò életemnek kéne lennie az alapjàn amit írsz.

Szerintem isten nem ragadott tollat, papírt, fűzte össze majd ledobta a földre h "ez a biblia". Ember írta olyan mint te vagy én vagy bàrki màs.

Különben isten olyan mint a pénz. Az emberek ruhàzzàk fel hatalommal és ràhivatkozva sok mindent megtesznek /kereszteshàborù.../ ott nem szàmított a "ne ölj" mert ellenség volt...?

Azt mondom féljen inkàbb isten h mit gondolok ròla. Ugyanis nélkülem /emberek nélkül/ ő sincs

A harmad- és negyedíziglen a következőt jelenti: 2 szülőd + 4 nagyszülőd + 8 dédszülőd + 16 ükszülőd = 30 ősöd. Komolyan ki mernéd jelenteni, hogy ezek mindegyike tisztességes, Isten szerint való, alázatos, őt imádó, Krisztushívő életet élt, minden bűntől mentesen? Még ha leszűkítenénk a kört csak a férfitagokra (hiszen az Ószövetség az atyák bűneit emlegeti) még akkor is 15 férfi ősöd lenne érintett ebben a listában.

Ami pedig a gyümölcsöt illeti:

"Azt mondom féljen inkàbb isten h mit gondolok ròla. Ugyanis nélkülem /emberek nélkül/ ő sincs"

Íme, az Istent megvető, gyalázó gondolkodás leplezetlen megnyilvánulása. És itt máris elérkeztünk ahhoz, amiről Őál apostol ír a Rómaiakhoz írt levél első részében: Azok, akik megismerték Istent, mégsem dicsőítették Őt Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkozásukban, értetlen szívük elsötétedett, ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket: férfiak férfiakkal fajtalankodtak... el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.

Még most sem ítélkezem, hiszen valamikor én is így gondolkoztamIstenről, mint te, és én is homoszexuális voltam. De a tényt megállapíthatom, hogy illik rád az Ige, nem imádod Istent tiszta szívből, és nem dicsőíted őt Istenként. És homoszexuális vagy. A kettő összekapcsolódik az ige alapján.

elírás helyesbítése:

Őál apostol = Pál apostol

ami pedig az eddigi - homoszexualitás mellett állást foglaló hozzászólások összefoglalását illeti:

hit abban, hogy ez nem bűn + hit abban, hogy ez genetikai eredetű + hit abban, hogy Isten nem létezik + hit abban, hogy ha létezik is, akkor is gonosz + hit abban, hogy ha létezik is, ő nem gonosz, de azt akarja, hogy így - homoszexuálisként - legyél boldog + hit abban, hogy, ha létezik is és nem is gonosz, még akkor sem tudna ebből megszabadítani = gyümölcs: homoszexuális beállítódás, illetve az ilyen cselekményekkel való egyetértés.

Ami az én képletem ezzel szemben:

hit Istenben, mint a világ Teremtőjében + hit benne, hogy Ő szent, igaz, mindenható, szerető, igazságos, bűnt gyűlölő + hit abban, hogy Jézus az Isten fia, aki meghalt és feltámadt + hit abban, hogy legyőzte a Sátánt + hit abban, hogy bűnösként Isten kegyelmére szoruló ember vagyok + megkeresztelkedés és hit abban, hogy Isten fia vagyok + gonosz cselekedetek megtagadása és elhagyása + hit abban, hogy Jézus hatalmas Isten, akinek van hatalma megszabadítani ebből = gyümölcs: heteroszexuális beállítódás, ilyen életvitel, Isten imádata, iránta való szeretet, megtisztult lelkiismeret, szabadság.

A Te képletedben sajnos számos ellentmondás van, amikre már rávilágítottam.. De ezeket figyelmen kívül hagytad.

Ha ismét megteszem, továbbra is elfogadod ezeket az ellentmondásokat, hiszen már annyira meghatározzák tévedésben élő lényedet, hogy megkérdőjelezésük szertefoszlatná a személyiségedet. (Valószínűleg ezt Te is tudod, ezért kapaszkodsz ebbe a hitbe becsukott szemmel, befogott fülekkel, az "igét" mormolva)

Szóval engem nem győztél meg továbbra sem, de nekem nem ártasz azzal, hogy tévedésben élsz, amíg nem fog hatalmadban állni az én életem befolyásolása. Mindenki éljen úgy boldogan, ahogy tud - Te se foglalkozz más homoszexuálisokkal... Ne mutogass rájuk, hogy beteg/bűnös emberek. Nem szorulnak rád, bármennyire is ezt hiszed. Boldog emberként nem a mások boldogságát és teljes értékűségét kellene megkérdőjelezni, rajta filózni, hanem saját magadnak örülni.

"hiszen már annyira meghatározzák tévedésben élő lényedet, hogy megkérdőjelezésük szertefoszlatná a személyiségedet."

- Figyelj, nem én vagyok homoszexuális, hanem te. Én már nem vagyok az. Hiszek az igében, ez számomra szabadulást jelentett, csakis úgy szabadulhattam meg, hogy Akibe a hitemet vetettem az valóságos, létezik, és hatalmasabb a Sátánnál, mert legyőzte őt. Számomra többé már nem probléma a homoszexualitás, mert megszabadultam belőle.

Próbáld ki te: ha a piros plüss elefántodban hinnél, hogy majd megszabadít belőle, nyilván nem fog. Ha a saját egódban hinnél, hát saját erőből sem fogsz megszabadulni. Ha azonban hitedet Jézusba veted, szabad lehetsz.

Nem egyedülálló az a gondolkozásmód, ami téged jellemez: ahol Jézus konkrét, kézzelfogható, mások által is látható csodát tett, ott is volt, hogy kérték, menjen el a falujukból, és nem tértek meg. Ezekre mondta Jézus, hogy még Sodomának és Gomorrának is elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mert ha ott történtek volna ilyen csodák, már régen megtértek volna.

Egyáltalán nem lep meg tehát, ha egy sánta, vak, süket, néma, vagy megszállott meggyógyítása után, vagy éppen a halott Lázás feltámasztása után is voltak olyanok, akik áskálódtak ellene, ördöngősnek tartották, vesztét okozták (végülis keresztre feszítették), akkor, ha a szolga (azaz én) nem nagyobb a mesterénél (Jézusnál), Ő világosan kijelentette, hogy nekünk is jócskán ki fog jutni a gyalázkodásból.

Azt gondolom, aki végigkövette ezt a posztot, megbizonyosodhatott róla, hogy létezik szabadulás a homoszexualitásból. Aki akar, utánajárhat ezeknek a dolgoknak, aki akar kiálthat Jézushoz szabadulásért. Aki hinni akar, és szabad akar lenni és segítségül hívja Jézust, az szabad lesz.

Aki nem akar hinni, az bármit megtesz azért, csak hogy ne kelljen hinnie. Minden bizonyítékot ki fog zárni elméjéből, mint ahogy te is teszed, csak hogy ne kelljen belátásra jutnia: félresiklott életének az oka a Krisztushit hiánya. Csak, hogy ne kelljen felhagynia eddigi, megszokott, fogságban élő életéből: rab madár, aki annyira megszokta a kalitkát, hogy már akkor sem akarna kirepülni, ha tágasra nyitnák az ajtaját.

Hogy van-e befolyásom az életedre, azt egyedül te döntöd el: hagyod-e, hogy legyen, hagyod-e, hogy a Krisztusról szóló bizonyságtétel hitet ébresszen benned, vagy sem. Te nyerhetsz vele szabadságot, hitet Jézusban, és örök életet, és te vesztheted el mindezeket a hitetlenségben való megmaradással.

Nyilvánvaló, hogy volt homoszexuálisként, ezt meg is élve, tudván miről beszélek, mindenféle anyagi támogatottság nélkül, sőt inkább érdektelenséggel és kételkedéssel, gyalázkodással szembetalálva magam, csakis az motivál, hogy akit csak lehet, megismertessek ezzel a valóságos ténnyel. Ez a bizonyságtétel pedig szabadulás lehet azon - akár több ezer eme posztot olvasó homoszexuális közül, hacsak néhány tucatnak is, és persze súlyosbító ítélet lehet Isten előtt azok számárra, akik mindezt tudatosan, készakarva félresöprik: hiszen, ha hallottak róla, hogy lehetséges ebből szabadulás, ám mégsem érdekli őket ez, ezzel maguk tesznek bizonyságot arról, hogy bár nem ők választották ezt a hajlamot, de az abban való megmaradást igen. Maguk tesznek ezzel bizonyságot róla, hogy még akkor sem akarnak megszabadulni, ha tudván tudják, hogy mindez lehetséges lenne számukra is.

Nem foglalkozva azzal a veszteséggel, hogy a többséget ez egyáltalán nem érdekli, él bennem a reménység, hogy néhány embert igen, és, ha máshol nem odaát találkozunk és örülünk annak, hogy Krisztus mindannyiunk életébe szabadságot hozott. És ez reményt ad a nagyszámú ellenszegülőkkel szemben is. Ha csak néhány, sőt többet mondok: ha csak egyetlen embert is sikerül megmenteni, már megérte a billentyűzet koptatása.

Ami még nem fér az elmémbe (bár a gonosz logikája voltaképpen emberi elmével lekövethetetlen, végső eredetére, indítóokára nincs ép ésszel felfogható magyarázat):

Miképpen mondhatod azt, hitetheted el magaddal azt, hogy én zártam be az elmémet, amikor én valóságosan szabad vagyok? Akkor minek tulajdonítod az én szabadságomat? Hogyan lehetséges akkor az, hogy bár korábban homoszexuális vágyak rabja voltam, amiken képtelen voltam uralkodni, és ha jött a hétvége, hát menni kellett "vadászni", akaratom ellenére fogva tartottak ilyen vágyak, éjjeli álmaimban is gyötörtek, képtelen voltam vágyat érezni a női nem iránt, majd, miután Jézusban hitre jutottam, megtagadva ezt a bűnt, szabad lettem, tiszták az álmaim és vágyam van a női nem iránt, amit képes vagyok megélni, és szabad vagyok a férfiak iránti vágytól. Tényleg nem fér a fejembe, minek tudod ezt tulajdonítani. Különösen azután, hogy állítólag emberi erővel nem lehet ellene küzdeni, és önerőből nem lehet megváltozni. Nem csak állítólag, hanem tényleg, magam is ezt tapasztaltam. Ha szerinted nem létezik Isten, emberileg meg nem lehet ezt a vágyat legyőzni, és átváltoztatni, az én életemben meg mégis így van, akkor, ha se Isten nem tette ezt szerinted, se én nem vagyok képes erre, akkor vajon mitől változott meg, márpedig tény, hogy megváltozott. És miért pontosan azután, hogy elfogadtam, hogy ez bűn, és megtagadtam ezt, szabadulásért kiáltva Jézushoz? Miért pont azután? Jézushoz kiáltva, aki szerinted nincs, önerőből meg nem lehet megváltozni, pont véletlenül, pont akkor megváltozott a génösszetételem, vagy mi ?!?

Vagy megmagyarázod azzal, hogy nem is változtam meg? Letagadhatod, de ez is hit kérdése, csak negatív hit: a rosszban való hit, amive eleve a rosszban hisz, és minden bizonyítékot kizár a jó létére. Egyfajta koncepciós per a jó ellen. Vagy nem én tudom a legjobban megítélni (Isten után természetesen), hogy milyen vágyaim vannak? Vagy nem én tapasztalom a behatolás örömét a női nemmel? Vagy nem én tapasztalom az állandó gyötrő kísértések megszűnését, egyre ritkábbá válását, a győzelmet krisztus erejével, szemben a korábbi állapottal, ahol semmiféle eszközöm nem volt, hogy ezzel felvegyem a harcot?

Vagy talán hazudok? De akkor mivel magyarázod, hogy itt ülök a gép előtt, időt és energiát szánok erre, pénzt nem kapok érte, elismerést sem, hiszek Istenben, aki gyűlöli a hazugságot, a szándékos bűnöket megbünteti, és kárhozat lesz a vége, szóval akkor meg mit raksz össze magadban, hogy ingyen, bérmentve, mások által utálkozva, még isten előtt ishazudjak (ha ezt tenném, de nem így van) hogy még a saját hitemnek is ellentmondva végülis a saját hitem által jussak a kárhozatba, ha csakugyan hazudnék, Isten nevében? tudom, hogy sokan hazudtak már a történelem során Istenre hivatkozva, de ott ment a harc a birtokért, a vagyonért, Amerika leigázásáért, stb. Van lehetséges motiváció a csalásra, a gonoszságra. Én miért tennék ilyet, vajon mi motiválna erre?

Komolyan, nem fér a fejembe...

Nekem az nem fér a fejembe, hogy miért akarsz megtéríteni másokat, miért akarsz "segíteni" rajtuk?

Rajtam nem kell segíteni. Én tagadom azt, hogy bűnben élek. Tagadom, hogy egy olyasvalami bűn, amiről nem én tehetek.

A bűn egy olyan tett (TETT és nem tulajdonság) amivel ártok (!) másoknak. Én nem ártok senkinek sem azzal, hogy homoszexuális vagyok. s e n k i n e k. (Még magamnak sem)

Nem látom be, hogy ez mitől lenne bűn... Vagy hogyha bűn, akkor Isten miért csinált volna ilyenre. Ennyire unatkozik? Hogy legyárt pár eredendően bűnöst, és kíváncsian nézi, hogy megtérnek-e avagy sem? Ennek mi értelme van?

Isten, meg a másik istenségetek, a Jézus, miért igényli, hogy imádjuk, imádkozzunk hozzájuk, féljük őket?

Egy olyan lény, ami mindenható, egyszerűen teljhatalma van az Univerzum MINDEN történése felett, miért foglalkozik azzal, hogy néhány porszemnyi ember követi-e a "parancsait" vagy sem? Egyáltalán minek oszt parancsokat, ha egyszer MINDENHATÓ és egy "kézmozdulattal" elintézhet mindent elképzelése szerint?

Na ezek azok az ellentmondások, amik nem férnek a fejembe, és megakadályoznak abban, hogy ennek a hazug vallásnak a tanításait kövessem. Mondhatod, hogy a Sátán befolyásolja az elmémet, de a sátán is csak a fantáziátok szüleménye, ami egy valóban mindenható Isten létezése mellett elképzelhetetlen. És ha valóban a sátán műve vagyok, akkor nem győzte le őt Krisztus, sem pedig Isten. Ami megint csak egy ellentmondás.

Fogalmam sincs, hogyan vedlettél át melegből heteróvá, de biztos hogy nem hiszem el, hogy egy talán sosemvolt, bálványként -már-már istenként- imádott "megváltó" varázsütésére.