Mitől lesz valaki homoszexuális?

előttem válaszolónak:

tudod, a te legutóbbi válaszod volt ezidáig a legkulturáltabb válasz a melegek között arra a kijelentésemre, hogy Jézus megváltoztatott.

Azt gondolom, ha legalább már azt el tudod fogadni, hogy ez számomra valóság, lényegesen többet fogadtál el, mint a többiek közül bárki, aki valaha is olvasta történetemet.

És ennek örülök.

Valóban valóság számomra, és valóban boldog vagyok így.

Természetesen a két valóság nem zárja ki egymást, az is valóság volt, ahogyan azelőtt éltem. De valami rejtélyes ok miatt egy korábban általam elfogadott és családom, barátaim által is elfogadott és támogatott életforma egy idő után nem tett boldoggá, majd egyre boldogtalanabb lettem tőle.

Pedig még a családom és a barátaim is mondogatták, hogy fogadjam el önmagamat így, ahogy vagyok (helyesebben, ahogy voltam).

Miután én is osztottam (volt) meleg társaim nézetét, hogy ezt el kell fogadni, éltem is eszerint, ugyanúgy gondolkoztam mint ti, hiszen egy voltam közületek:

Ha valaki önként teszi ezt, úgy, hogy a másik is önként teszi, akkor ez teljesen elfogadható. Senkinek semmi köze hozzá, mit csinálok a hálószobámban. Lényeg az, hogy mindketten élvezzük. Fontos a higiénia, a tisztaság, a védekezés (aids, stb. ellen) és a többi nem probléma. Ugyanúgy érveltem, mint ti, hogy ezen nem lehet változtatni, amúgy is csak kultúrafüggő a dolog, bizonyos korokban (pl. görögök) még kifejezetten menő is volt ez. Amúgy is sokan vagyunk ezen a Földön, legalább a népesedési problémában "besegítünk" egy kicsit. Tehát voltaképpen nemhogy nem ártunk senkinek sem, hanem még egyenesen hasznosak is vagyunk.

Azért mondom, hogy ez valóság VOLT. Valóban, akkori énemmel élvezetet leltem ebben, tehát személyemben egy olyan emberről van szó, aki azelőtt homoszexualitását elfogadta, meg is élte, és akinek a környezete is elfogadta és támogatta ebben.

Egy dolog történt, ami a változást megmagyarázhatja, ez pedig az, hogy egy nap hitre jutottam abban, hogy Jézus Krisztus Isten Fia és befogadtam őt az életembe.

Ez a döntés mindent felforgatott. Innentől kezdve nem találtam ebben a dologban megnyugvást, lelkiismeretem felébredt, nyugtalanított ez a dolog. Egyre boldogtalanabb lettem ettől az élettől.

Jézust segítségül hívtam, megszabadultam, megszűntek az ilyen irányú kísértéseim sőt még az álmaim is kitisztultak. Az, aki azelőtt képtelen volt nemi vágyat érezni nő felé, szerelmes lett egy nőbe, testi vonzalmat is érezve iránta.

Ez is valóság, hiszen elég kézzelfoghatóan valóságos dolog a testi együttlét egy nővel, elég kézzelfogható valóság a beteljesült gyönyör és az, hogy ez élvezetet jelent számomra és boldog vagyok így.

Elismerem azonban, hogy aki nem hisz Jézusban, az ezt el sem tudja képzelni, hogy ilyen lehetséges. Az ezt úgy éli meg, hogy egy álomban élek, egy bebeszélt valóságban.

Ez egy olyan megtapasztalás, egy olyan fokú csoda, ami keveseknek adatik meg, és főleg Magyarországon kevés ilyen emberről tudok, akivel Jézus hasonló csodát tett volna. Vannak azonban a youtube-on olyan videók, ahol angol nyelven vannak elérhető bizonyságtételek olyan férfiakról, akik hasonló csodát éltek át, és azt arcukkal, adott esetben akár még nevükkel is vállalják.

Érdemes utánanézni ezeknek is, megismerni ezeket a történeteket, kutatni a lehetőséget, nem zárni ki ezeket a megtapasztalásokat sem az életünkből.

Ez teljességgel lehetetlen, mert ez esetben vagy nem vagy keresztény, vagy isten igéje iránt nagyon engedetlen keresztény vagy. Hiszen, ha keresztény vagy, az egyfelől jelenti azt, hogy hiszel Jézusban, másfelől, mivel ő maga az ige, hiszel az ő igéjében is, amit ő maga is hirdetett és apostolai is hirdettek.

A Bibliában, a Mózesi törvényektől kezdve Pál levelein keresztül egészen a jelenések könyvéig világosan ki van jelentve, hogy az ilyen bűnben élők nem örökölhetik Isten országát.

Ilyenformán tehát lehetetlen azt a kijelentést elfogadni, hogy Isten ezt akarja, mivel ez az Ige mérlege alapján nem állja meg a helyét.

Ez tehát keresztényként egy önámítás, mely mögött a Sátán áll. Ez is, mint sok más, pontosan az Ige alapján mérhető le, leplezhető le.

Ilyenformán ez egy elvetendő gondolkodásmód, melyből megtérésre van szükség.

"Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szokás, halállal lakoljanak, vérük rajtuk, mivel utálatosságot követtek el mind a ketten" - Mózes törvénye

"Azok, akik felcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét, és a teremtményt imádták a teremtő helyett, Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki ... férfiak férfiakkal fajtalankodtak... de el is veszik tévelygésük jutalmát önmagukban ... nem csak maguk cselekszik ezeket, de azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket cselekszenek..." - Pál rómaiakhoz írott levelének eleje

"Ne tévelyegjetek, sem paráznák, sem nyerészkedők, sem fajtalanok, sem varázslók nem örökölhetik Isten országát" - Jelenések könyve.

Van még több más igehely is, mind-mind kizárja azt a gondolkodásmódot, hogy Isten ezt akarná. Ezzel ellentétben nyilvánvalóvá teszi azt, hogy Isten ezt nem akarja, határozottan tiltja ezt, és azt akarja, hogy megtérjünk belőle.

Gondolhatod azt, hogy nem így van, de akkor szükségszerűen el kell fogadnod azt is, hogy gondolataidnak nincs igei alapja és nem tarthatod fenn magadnak a jogot arra, hogy Istent ezen gondolataid mögé állítsad.

ha keresztények vagyunk, vagy komolyan vesszük Isten Igéjét és aszerint gondolkozunk, beszélünk, cselekszünk, vagy ha nem tesszük, akkor legyünk tisztában vele, hogy Isten igéjéből nem lehet büntetlenül viccet csinálni, kiforgatni azt. Mindenek van, lesz következménye, és ennek örökérvényű, a túlvilágon eltöltött létre való következménye lesz: örök élet, vagy örök kárhozat.

Lehetséges, hogy ebben a földi életben úgy tűnik számodra, mintha nem lenne következmény, mintha ez lenne a boldogság útja, és nem fog rád lecsapni a kénköves eső és a villám az égből, hanem látszatra büntetlenül folytathatod ezt az életet. De odaát el kell számolnod tetteidért, és akkor nem védekezhetsz majd azzal, hogy nem Ismerted Isten igéjét.

Ha pedig valaki keresztény, akkor ez többszörösen súlyosbító tényező, mint ha valaki hitetlenként él ilyen életet, hiszen "mennyivel súlyosabb ítéletben lesz része annak, aki a kegyelem vérét, mellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, Isten fiát lábbal tapodja?" Zsidókhoz írt levél.

Ha keresztények agyunk, vegyük is komolyan Isten igéjét, mert ez nem játék! Vagy ne mondjuk magunkat kereszténynek.

Kicsit eltér a témától, de valahogy nem fér a fejembe ez a dolog.

Istennek szüksége van a Bibliára, hogy érvényesüljön az akarata? Az kell, hogy az emberek egy könyv lapjait önszántukból kövessék ahhoz, hogy egy elvileg mindenható entitás akarata megvalósuljon? Ha tényleg az egész világ automatikusan úgy működik, ahogy azt Isten gondolja, hiszen a teremtés során is minden úgy történt, ahogy azt eltervezte - akkor érthetetlen, hogy az emberek viselkedését, életét miért nem tudja kontrollálni anélkül, hogy egy "használati utasítást" bocsátana a rendelkezésükre hozzá. Minek teremt egyáltalán homokosokat, ha világosan megfogalmazta, hogy ez neki nem tetszik?

Szerintem a Biblia egyáltalán nem jelenti Isten akaratát, mert az egy ilyen halandók által összeirkált könyv nélkül is tökéletesen képes érvényesülni. Semmi más nem történhet ebben a világban, mint amit Isten akar. Aki ezzel nem értene egyet, az megkérdőjelezi Isten kizárólagos hatalmát - nem is beszélve arról, hogy amikor meg a Sátán "kísértés"-einek hatását ecseteli, szintén csak az isteni hatalom magasságának közelébe emel egy Istennel ellenséges entitást, ami az egyistenhit alapjaival összeegyeztethetetlen.

Valóban eltértél a témától, de nem baj. Sőt valamennyire még ide is tartozik, hiszen a Sátán áll a homoszexualitás mögött is.

Isten igéje kinyilatkoztatja az Ő akaratát. Ezt legelőször az ő választott népén, a zsidóságon keresztül tette meg. Ez lett kiterjesztve a kereszténység elterjedésével.

A Bibliából kiderül, hogy bár eredetileg minden tökéletesnek lett teremtve, a Sátán fellázadt Isten ellen. Nem kell őt Istennel egy szinten elképzelni, de le a legfőbb angyal VOLT, felkent kérúb, csak sajnos bukott angyal lett belőle.

Ezért van az, hogy bár Isten akarata még most is megvalósul, csak áttételesebben, egy ellenséges "haderő" Sátán és a neki alárendelt démonok működése ellenében. Sátán azt munkálja, hogy ne tudjunk hinni Istenben, vagy félreértsük az ő szavát.

Ezzel még nem emelem Isten közelébe, bár a Biblia úgy ír róla, mint aki a mennyei magasságban van, de nem a legfelsőbb mennyországban. Jób könyvében azt olvashatjuk, hogy amikor megjelentek az istenfiak, megjelent köztük a Sátán is, mint egy közülük.

Jézus azonban látta őt leesni a mennyből. Győzelmet aratott felette.

Nem kell azt gondolni, hogy összeegyeztethetelen az egyistenhittel ez a dolog. Isten végtelen hatalmú, öröktől fogva létező, mindenható. Mindenek felett áll.

Sátán meg csak egy a teremtményei között, aki nem becsülte meg a helyét. Van valamennyi hatalma, de ez korlátozott, és Isten mindig is felette áll.

Eljön az idő, amikor az örök halál lesz a része és a kénköves tóba vettetik.

Ez így érthetőbbé tette dolgot?

Kérdésed másik része:

"Minek teremt egyáltalán homokosokat, ha világosan megfogalmazta, hogy ez neki nem tetszik?"

Nem Isten teremt homokosokat. Isten férfit és nőt teremtett. Ajándékba adta a (heteroszexualitást. Sátán volt, aki ezt is - mint sok minden mást - kiforgatta. Egyik neve diabolosz, szétdobáló. Zűrzavart teremt, káoszt, hátráltatni akarja Isten akaratát. Élvezetét leli benne, hogy férfiakat úgy deformáljon, hogy abban leljék örömüket, ami a gyalázatuk és szégyenük.

Mint ahogy általában élvezetét leli a gonoszságban, mivel gonosz szadista."Embergyilkos volt kezdettől foga. Nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból merít, mert ő a hazugság atyja." Jézus szavai ezek.

Tehát NEM Isten teremt homoszexuálisokat.

Ez egy gonosz teremtmény gonosz, deformáló hatásának a műve.

Isten viszont újjá tudja teremteni a gonosz által deformált embert, mint amilyen én is voltam egykor.

Ezt pedig Krisztus által teszi. Belekereszteltetünk az ő haláklába és ezzel mehalunk a bűnnek. Ezután új teremtések leszünk, újjászületünk, Isten fiaivá leszünk. Isteni természet részeseivé leszünk, mert romolhatatlan magból leszünk újjá teremtve.

Mindez pedig Krisztus golgotai áldozatának, a gonosz felett aló győzelmének a következménye.

Nem valószínű, hogy az események folyását bármi is ki tudná forgatni abból a mederből, amibe a Mindenható szánta. Mert ebben az esetben:

- Nem mindenható mégsem az Isten, hisz nem képes kézben tartani a saját világának eseményeit...

- A hozzájárulásával történik a Sátán munkálkodása

- Továbbmegyek... Ők ketten egyek.

Valójában akik a Bibliát írták, kettéválasztották a "természet személyiségét" egy jótevő Istenre, aki a mennyország ígéretével kecsegtet és egy gonosz Sátánra, akinek követői gyalázatosak és elkárhoznak. Miért tettek ilyet ezek a "kiválasztottak"? Azért, hogy megfogalmazhassák, mi bűn... Hogy a devianciát, sokféleséget korlátok közé szorítva próbálják megerősíteni a társadalom integritását. Hogy egy könnyebben kiszámítható, irányíthatóbb néptömeget állítsanak elő. Mindez a középkorra meg is valósult a keresztény egyház térhódításával, keleten pedig az iszlámmal, ami egy újabb könyv keletkezése folytán gyúrta egy összefüggő kultúrájú, ütőképes politikai, katonai egységgé a Közel-Kelet népeit. Az általad idézett Biblia mindig is politikai célokat szolgált, emberek írták emberek irányítása céljából, a világ pedig továbbra is zajlik abban a mederben, amiben az Úr, a Természet, a Sors - ki hogy nevezi - tartja. Innentől kezdve minden, ami az univerzum részét képezi, természetes - minthogy az univerzum és annak törvényei, a fizika, a matematika mind Istent és annak akaratát jelentik. Ami pedig természetellenes, az ilyenformán nem is létezik - nincs természetellenes, nincs Isten akarata ellen való. Minden úgy történik, ahogy ő akarja, és azelőtt is úgy történt, ahogy ő akarta, mielőtt pár zsidó leírta ezeket a "törvényeket" és egyéb szubjektív megállapításokat. S minthogy a Biblia már nem képezi az igazságszolgáltatás alapját sem, már nem tiszte annak meghatározása, hogy mi számít bűnnek. Az egyes államok törvénykezése egyértelműen rendelkezik a bűncselekményekről, a homoszexualitás pedig -egyes harmadik világbeli országok kivételével- NEM az.

Tehát a témához visszakanyarodva:

Nem betegség, nem szabad akaratból választott életvitel, és nem is bűn (amúgy a bűn is szabad akaratból választott dolog, de azért részletesen elvetettük ezt az alkategóriát is)

Továbbra is marad versenyben a genetikai beállítottság.

"Továbbra is marad versenyben a genetikai beállítottság."

Nayon örülök, hogy ez is felvetésre került: egypetéjű ikrek esetében különböző kutatók, külünböző egybeesésekről - hogy inkább úgy mondjam ELTÉRÉSEKRŐL) beszélnek: hozzávetőlegesen 20-60%-os annak az esélye, hogy egypetéjű ikrek esetében az ikerpár másik tagja is homoszexuális legyen.

Ennél nagyobb cáfolatot el sem tudok képzelni a genetikai elmélettel kacspolatban!

Gondolj bele: az egypetéjű ikrek genetikailag 100%-ban azonosak!!!

Ez alapján 100%-osan homoszexuálisnak kellene lennie mind a kettőnek!

Az, hogy mind a kettő szőke lesz, 100%. Hogy mindkettő kék szemű lesz, az is 100%. Az, hogy 178 cm magasak lesznek, az is 100%.

Az, hogy homoszexuálisok lesznek mind a ketten, kb. 20-60%...

Azt gondolom, ez önmagáért beszél, a dolog önmagát cáfolja.

Részemről tehát cáfolva a genetikai eredet (nem csak fentiek alapján, de továbbra is hangsúlyozom, saját magam megtapasztaltam a szellemi megnyomorítottságot, ami ide vezetett és a szellemi utat Jézus által, aki megszabadított).

A homoszexualitás egy szellemei eredetű dolog, egy bűn. Ha valamelyik ősünk elkövette, beszélhetünk szellemi átöröklöttségről (erről írtam korábban is, nem pedig a testi öröklődésről). A szellemi átöröklöttség azt jelenti, hogy, mivel ősünk elkövette a bűnt, ezzel minket is Sátán szolgájává tett ezen a téren. Vagy fogékonnyá tett, hogy szolgák legyünk. Azok a démonok, amelyek ősünkben működtek, jogot formálnak ránk is, mivel átöröklődik a bűnre való hajlam. Isten mebgünteti a bűnt a fiakban is harmad- és negyedíziglen.

Ez meg is magyarázhatja azt a bizonyos egypetéjű 20-60%-ot: mivel nem testi öröklöttségről van szó, hanem szellemiről, lehet, hogy a démon az ikerpár egyik tagjában működik, a másikban pedig nem.

Az pedig, hogy a homoszexualitás a földi törvények alapján nem büntethető többé, nyilvánvaló tény. Továbbmegyek: Jézus a parázna nővel kapcsolatban azt mondta, az vesse rá az első követ, aki maga bűntelen. Pedig akkoriban a Tóra igencsak tekintély volt és ki kellett volna végezni.

Nekünk keresztényeknek sem azt parancsolta, hogy ítélkezzünk a homoszexuálisok (meg zsidók, meg az indiánok, meg a buddhisták, meg a...) felett, hanem azt, hogy hirdessük Őt. És szeressük embertársainkat. Tehát ezen a földön elvétetett tőlünk az a feladat, hogy ítéletet mondjunk homoszexuális embertársaink felett.

A baj az, hogy keresztény társaim többsége azonban még a mai napig is ezt teszi.

Ebben tehát egyetértünk: sem a földi törvények nem büntetik, sem mi keresztények nem vagyunk (nem lehetünk) Isten ítéletének földi letéteményesei, végrehajtó eszközei.

De: ettől még a mennyben ez bűn marad, és bár a földön nem jár érte kivégzés, mi keresztények nem hajthatunk végre ítéletet (annál inkább hirdetnünk kell, hogy Krisztus értük is meghalt) az ítélet a Bíró (Jézus) kezében van, aki eljön ítélni élőket és holtakat, és ama napon fog mindenki számot adni cselekedeteiről. Akik a jót cselekszik, az örök életre mennek, akik a rosszat tették, az örök kárhozatra.

Tehát bűn, és van ítélet, csak nem ezen a földön és nem általunk, hanem a túlvilágon és Isten kezében

"Mindez a középkorra meg is valósult a keresztény egyház térhódításával."

Igen egyetértek veled. Sok gyalázatos dolgot műveltek egyes emberek Jézus nevében. Ezekről mondja Jézus, amikor megkérdezik tőle: Uram, nem a te nevedben tettünk csodákat, stb, hogy: távozzatok tőlem, ti gonosztevők, sosem ismertelek titeket!

Vissza a jelenbe: ahogy annakidején azoknak az embereknek a gondolkozása elhajlott Jézus parancsától, a szeretet parancsától, ez ugyanúgy nem fér bele, és attól, hogy kereszténynek hazudták magukat, még nem teszi őket azzá, nos pont úgy nem fér bele az, hogy valaki kereszténynek mondja magát és azt mondja, hogy Isten azt akarja, hogy ő meleg legyen és ebben legyen boldog.

Az fér bele, hogy higyjük, hogy Jézus az Isten fia, ha homoszexuálisok vagyunk, akkor ebből térjünk meg, ha meg nem, adjunk hálát az Úristennek érte, mert ez sem a mi érdemünk, és szeressük homoszexuális embertársunkat. És őt szeretve hirdessük felé a megtérés szükségességét és lehetőségét Jézus Krisztus által. Ez fér bele.