Mitől lesz valaki homoszexuális?

Minden hívőnek!

http://www.youtube.com/watch?v=FGa9wHYwXWo

Tanulságos film, ha nem akarod végig nézni, akkor tekerj a 30:20ra. Az anya és nagymama párbeszéde...szerintem önmagáért beszél

utolsó vagyok!

ez a film nem meleg fiúról szól, de a hívőknek jó tanulság lehet

#38-40-es válaszolóknak:

Én sem választottam azelőtt, hogy meleg legyek. Mielőtt felnőtt koromban elmentem volna egy meleg bárba, már jóval azelőtt, egészen kora gyerekkoromig való visszaemlékezésben bennem volt ez a bűnös vágy.

Mi vezetett ide:

Ősök bűne miatti gonosz szellemi örökség, ebből fakadó sérülékenység, degenerált családi környezet teljesen felborult nemi szerepekkel, mintákkal, elvárásokkal, torzító, romboló "nevelés", és saját bűneim együttese. Melyik milyen arányban, azt elég, ha a Mindenható tudja, számomra az a lényeg, hogy Jézus vére árán Ő eltörölte ezt a bűnt mindörökre és szabad vagyok belőle.

Én nem ítélkezem, de mást nem mondhatok, mint amit Atyám mond: ez bizony utálatosság, fajtalanság, gyűlöletes bűn Isten szemében. Ő az, akinek hatalmában áll ítélkezni, és a Fiú, akinek azt a hatalmat a kezébe adta. Most még a kegyelem korszakát éljük, és mindenkinek lehetősége van megtérni, ha valaki Jézust választja, megszabadul, örök élete lesz, ha elutasítja, rabságban marad ezen a Földön, és örök kárhozat lesz a része halála után.

Ez nem ítélkezés, hanem ténymegállapítás. Isten mondja bűnnek. Én az örömhírt közlöm: van szabadulás, számotokra is nyitva a kegyelem ajtaja, Jézus szeret benneteket, értetek is vérét adta, hogy ha hisztek benne, mint Isten fiában, szabadok lehessetek a bűntől, és Isten fiaivá legyetek.

Azt írtad, #40-es: "talán még nem késő."

?!? Mi nem késő? Hogy egy gyerekkorom óta tartó nyomorúságos rabszolgalét után, ifjúkoromban kiélve a bűnös vágyakat, végre felnőttkoromban rátalálva Krisztus szabadítására, megtapasztalva Isten megbocsátását, gyógyítását, a heteroszexuális életre való képességet, szabadságot a homoszexualitástól, hogy ezek után újra visszatérjek a rabságba, a szégyenbe, ez nem késő ?!? Soha többé!

Tudom, milyen volt az, akaratom ellenére vágyni valamire, amiért szégyelltem magamat, akár kiéltem, akár nem. Rabságban vergődni. Érezni a tehetetlenséget, hiábavaló küszködést. Ismerem azokat az érzelmi, szellemi mozgatórugókat, amelyek eme fajtalanság mögött állnak: irigység és kérkedés, bálványozás és önimádat, megszégyenülés és megszégyenítés, bosszúvágy. Minden gonoszság, mely szexuális izgalomban vezetődik le. Hasonlatos ez ahhoz, mint amikor a kéjgyilkos akkor érez szexuális izgalmat, ha gyilkolhat, csak az (egyenlőre) még köztörvényes bűncselekmény. Egy gonosz vágy tör utat magának szexuális cselekedetben.

Mi a helyzet a másik oldalon:

Jézus megadta az új életet. Tiszta szívet teremtett bennem. Egészséges férfivá teremtett újjá, aki tudja, hogy van egy szerető Apja (a mennyben), aki értékesnek tartja őt fiaként, férfiként. És ha hiszed, ha nem, vannak még éjjeli álmaim is nőkről. Erről pedig igazán nem mondható el, hogy magamra erőltetem a heteroszexualitást.

Így vagyok szabad, érzem magam boldognak, és látom a hatalmas különbséget: milyen voltam azelőtt- milyen lettem, miután Krisztus megszabadított.

Szia utolsó!

Örülök, hogy azt írod boldog vagy. De kérlek fogadd el, hogy más meg máshogy boldog.

Sok mindenben nem értek veled egyet, de ettől szép a világ, hogy különbözünk.

Csak arra kérlek, hogy ne akarj megtéríteni másokat.

Amúgy meg, ahogy írtad is, Isten szeret, akkor miért akarna kínozni olyan miatt, amit ő alkotott elvileg? Ez a "múlt a bűnös és társai"... nem hinném, hogy azért van olyan élete az embereknek, mert a múltban xy szemét volt vagy épp egy szent.

Ha megkérdezhetem: te hogy találtál rá erre a tanításra?

"Dehogynem. El sem tudod képzelni mennyire. Pl. ahol az egyik gyerek a kis kedvenc, akinek mindig mindent szabad, elkényeztetett, míg a másik az, aki mindig mindenért hibás, és még a testvére gonoszságaiért is őt verik meg. Lehet, hogy el sem hiszed, hogy van ilyen, de bizony van. Nagyon sokféle degenerált "családi élet" létezik..."

Nos nálunk ilyen degeneráltság nem volt... A szüleim boldog házasságban éltek 20 éves koromig, ki merem jelenteni, hogy csodálatos gyerekkorom volt, öcsémmel együtt. Öcsém heteroszexuális engem pedig már 8-10 évesen a fiúk érdekeltek.

Én nem tudom azt elfogadni, hogy ez egy bűn, utálatos dolog Isten szemében. Nem fogadom el a Bibliát Isten szavaként, mert azt akárki írhatta. Akár én is írhatnék most egy evangéliumot arra hivatkozva, hogy Isten sugalmazta - lenne aki bevenné. (Ha máskor nem, majd 2000 év múlva, mert akkor már elég ősi lesz)

Nem Isten ítélkezik, hanem a keresztény emberek. Ők élvezik, hogy mutogathatnak mindenkire, aki nem egyezik az elképzeléseikkel, hogy így bűnös - úgy utálatos. És mivel ez az ítélkezés ellenkezik a békés és szent önképükkel, ezért Istenre kenik - hogy az Ő szemében bűn ez, a hívők csak hallgatnak szavára.:)

A hit persze magánügy.. Mindenki eldöntheti, hogy egy mindenható, örökkévaló entitásként képzeli el az istenséget, akinek nincs szüksége hívőkre, meg fiakra, hogy minden úgy történjen, ahogy Neki tetszik... Vagy egy kicsinyes, utálkozó dögként, aki földiktálja egy könyvbe a teremtményeinek, hogy hogyan szeretné látni a világot, ha már nem sikerült olyanná tennie...

Én az előbbit választom. Mert az utóbbi nem Isten, csak eljátssza, hogy az. Talán a Sátán diktálta le a Bibliát annak a sok elmebetegnek.:)

#44:

"Amúgy meg, ahogy írtad is, Isten szeret, akkor miért akarna kínozni olyan miatt, amit ő alkotott elvileg? Ez a "múlt a bűnös és társai"... nem hinném, hogy azért van olyan élete az embereknek, mert a múltban xy szemét volt vagy épp egy szent.

Ha megkérdezhetem: te hogy találtál rá erre a tanításra?"

Úgy találtam rá erre a tanításra, hogy elolvastam a Bibliát. Ott az áll, hogy Istennek van egy törvénye, aszerint kell élnünk. Ha megtartjuk, áldás száll életünkre, ha nem, átok alá kerülünk. Isten megbünteti az Atyák vétkéért a fiakat is, harmad- és negyedíziglen. De irgalmas ezeríziglen az Őt szeretők iránt. Ez az Ószövetségben található.

Az is kiderül a Bibliából, hogy eme törvény ellen mindannyian vétkeztünk, Isten szemében halálra méltó bűnösök vagyunk. Mivel ősatyáink vétkesek voltak Isten szemében, minket pedig ők nemzettek, mi is részei vagyunk ennek e vétkességnek. Mindez vonatkozik az átöröklött testi degenerációkra is, de nem csak arra, hanem negatív szellemi átöröklöttségre is vonatkozik. Ha ők Sátán szolgái voltak, démonok fogságában szolgálták őt, mint urukat, mi is eme rabszolgaságba születtünk, a démonok a mi életünkre nézve is uralkodási jogot nyertek, mivel őseink eljátszották szabadságunkat. Mi is bűnös hajlammal születtünk. Hasonlatos ez ahhoz, mint amikor Izráel, Isten választott népe Egyiptomban volt rabszolgasorban, azok, akik rabszolgák fiaiként születtek, maguk is a fáraó rabszolgáiként születtek, és ez így ment nemzedékeken keresztül, négyszáz éven át. Istennek kellett közbelépnie, hogy szabadulást szerezzen népének.

Ehhez hasonlóan, hogy mi ne legyünk többé Sátán rabszolgái, és Istennek ne kelljen minket a pokolra vetnie, ezért elküldte Fiát, Jézust, szabadítóul, hogy ha hiszünk benne, akkor el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen.

Nincs tehát ebben semmi rendkívüli, egyéni kreálmány, nem egy speciális "tanítás" ez, hanem a Bibliában található, ami Isten szava. Ez alapján derül ki számomra, hogy Isten ellen vétkesek voltak őseim is, és én ennek az átkos szellemi örökségnek a súlya alatt születtem. Bárhogy akartam, nem vonhattam ki magam alóla, csak egy módja volt a szabadulásnak: belekereszteltetni Krisztus halálába. Innentől meghaltam annak, aki voltam, testi apám és testi anyám fiának lenni megszűntem többé. Testemnek ők a szülei, és szeretem is őket. De test és vér nem örökölheti Isten országát. Új Atyám lett: Isten, a mennyben. Én pedig új teremtés vagyok Krisztusban.

Kérdésed másik része, hogy "miért akarna kínozni olyan miatt, amit ő alkotott elvileg" is megválaszolásra kerül fentiek alapján. Az derül ki Isten szavából, hogy bár eredetileg Ő alkotott, de a Sátán belenyúlt a képbe, bűnre csábította őseinket, ezzel degenerálódtak mind testileg, mind lelkileg, szellemileg. Ennek a degenerációnak az átöröklöttsége van bennünk, hogy melyikünkben milyen mértékben, az más kérdés, és egyik testvér többet örököl ebből, másik testvér talán kevesebbet. Az elsőszülöttek kérdése meg egy külön téma a Biblia alapján... De, mint mondtam, és hangsúlyozom újra, lényegtelenné válik mindennemű (testi, avagy szellemi) öröklöttség, mert Krisztusban felszabadulunk ez alól. Isten tehát nem kínozni akar olyan miatt, amit Ő alkotott elvileg, hanem újjáteremteni abból a megnyomorított állapotból, ami a Sátán belerondítása miatt következett be életünkbe.

Nem tudom pontosan erre irányult-e a kérdésed, ha nem pont arra válaszoltam, amit szerettél volna, kérlek pontosíts a kérdésen.

#45:

"Nem Isten ítélkezik, hanem a keresztény emberek. Ők élvezik, hogy mutogathatnak mindenkire, aki nem egyezik az elképzeléseikkel, hogy így bűnös - úgy utálatos."

Nos, én pedig nem ítélkezek: a mai napig is vannak olyan barátaim, akik továbbra is homoszexuálisok, és ezt úgy kell érteni, ahogy mondom: barátaim, de semmiféle szexuális kapcsolat nincs, nem lehet köztünk többé. Őket is esendő embernek tartom velem együtt, akik Isten szemében bűnösök, amit tesznek, annak kárhozat lesz a része, de reménykedem benne (és imádkozom is érte) hogy ne így legyen, hanem velem együtt ők is megtérjenek, és örök életük legyen. Nem ítélkezek, szeretem őket, mint embereket. Cselekedetüket, melyben egykor részem volt, azonban gyűlölöm, mert tudom, hogy az ördög az atyja. És ebben nem megyek velük többé az úton.

#47

Igen erre irányult a kérdés.

Sok minden furcs sőt abszurd nekem..."belekereszteltetni Krisztus halálába"?! Ez mit jelent?

Az ősi bűnért nem hiszem hogy nekem kéne bűnhődnöm. Nem én követtem el. Nem én tettem azokat a dolgokat.

De ha feltételezzük, hogy az állításod helytálló, akkor jön a következő kérdésem:

Nagyanyám mindennap ment templomba, úgy élt, ahogy a biblia írja. A nagyapám fiatalon meghalt, apum volt 12 éves akkor, tehát róla nem tudok mesélni. Nekem se meséltek róla, mert a "biblia tiltotta". Nem tudom miért?

Na szóval mama jó ember, ugye? Ezek alapján?

Erre a fia szociopata lett, terrorizált minket és bántott. A testvéremnek és nekem is gyógyíthatatlan betegségem van.

Ha ezt Isten tette velem, akkor megkérdezném, hogy miért??

Nehezen születtem meg, immunhiányos voltam, de az édesanyám mindent megtett és vitt orvosokhoz, hogy gyógyítsanak meg. Erre kamaszkoromban beüt ez...

Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy egy gyereknek annyi bűne van, hogy így kell leélni az életét.

Erre mi a válasz szerinted?

"Sok minden furcs sőt abszurd nekem..."belekereszteltetni Krisztus halálába"?! Ez mit jelent?"

- Ez azt jelenti, hogy, egy hasonlattal éle, olyan ez, mint az oltás a növényeknél: van a vad olajfa. Ez természeténél fogva nem képes másra, mint vad vesszőket hajtani, ezeken pedig nem teremhet más, mint vad olajbogyó, kisméretű, csekély fogyasztási értékű termés. Ám, az Ige hasonlata alapján ha ezt beoltják a szelíd olajfába, annak éltető nedvéből részesül, és jó termést fog hozni. (Biológiailag ez a hasonlat természetesen ellenkezik a gyakorlattal, viszont a kertészetben is van olyan, hogy az alany meghatározza, módosítja a rá oltott nemes rész tulajdonságait.) Namármost, előbbi hsz-om folytatásaként, amikor mi megszületünk, természettől fogva a világ fejedelmének (a Sátánnak) uralmába, rabszolgaságába születünk bele, mivel őseink is az ő igáját nyomják, mert eladósodtak a bűn miatt. Mivel nekik is ördög az atyjuk, (értsd: a vad olajfa hajtásai) így mi nekünk is szükségszerűen az ördög az atyánk. Ámde, amint hitre jutunk Krisztusban, és felismerjük, hogy bűnösök vagyunk Isten előtt, és kegyelemre szorulunk, bemerítkezünk/megkeresztelkedünk, ez azt jelenti, hogy ezzel átmegyünk a halálon, Jézus a valóságban elszenvedte a bűneinkért járó fizikai büntetést annak minden kínjával együtt, mi pedig ebbe a halálba kereszteltettünk bele, ezzel Ő átvette minden adósságunkat, ami a bűn miatt terhelt minket. Mi pedig új teremtések lettünk, isten fiaivá lettünk, akik ellen nincs többé kárhoztató ítélet. Ezt jelenti a "belekereszteltetés" Krisztus halálába. Ő lesz életünk alapja, belőle fakadóan teremjük meg a jó cselekedeteket, azaz a jó gyümölcsöt. Isten pedig az Atyánk lesz.

"Az ősi bűnért nem hiszem hogy nekem kéne bűnhődnöm. Nem én követtem el. Nem én tettem azokat a dolgokat."

- Isten mégis ezt írja a Bibliában. Folytonosság van az ősök és az utódok élete között. Az is kiderül, hogy ha jól éltek, irgalmassága ezeríziglen tart, tehát a jó hatás sokkal nagyobb, mint a rossz, ami csak harmad-negyedíziglen kerül megbüntetésre. Hasonlat: meghalnak szüleid. Jön a tárgyalás, kapsz egy örökséget. Kiderül, örököltél egy házat. Nagyon jó. Csak sajna örököltél hozzá