Milyen alapja van annak az előítéletnek, hogy aki fizetős lánytól tudja elérni az intimitást, az egy "szánalmas pasi"?

"Ha jobb vagy, mint a párja, ha magadba tudod zúgatni, ha el tudod kápráztatni, kilép a kapcsolatából, és veled folytatja. Csak aztán tudd megtartani! Erről szól a párkapcsolat."

Na, ezért jó, hogy nincs senkim. Aggódhatnék, hogy mikor csapják le a kezemről.

"Na, ezért jó, hogy nincs senkim. Aggódhatnék, hogy mikor csapják le a kezemről."

Pontosan így van, kedves utolsó. És ez az aggódás tenne egyre jobb emberré, szerethetőbb partnerré. Ez gondoskodna arról, hogy ne ragadj le egy szinten, ne dőlj hátra, mint akinek semmi dolga ezen a világon, hanem fejleszd magad, ápold a kapcsolatodat. Úgy, ahogy az megérdemli. A szerelem a legszebb érzés, amit átélhet az ember, de a jót, a szépet sohasem kapod ingyen. Azért tenni kell. Tanulni. Mint ahogy járni tanultál. Megpróbáltad, seggre estél. De újra és újra megpróbáltad, míg végül egy ideig sikerült talpon maradnod. Aztán ez az talpon töltött idő egyre nőtt, egyre hosszabb lett, ahogy lassan megtapasztaltad, hogy milyen esetben hogyan kell lépni ahhoz, hogy ne törd össze magad, hogy ne sérülj meg. Mára ott tartasz, hogy egész napokat talpon tudsz tölteni, hetek, hónapok telnek el anélkül, hogy egyáltalán megbotlanál. Mert megtanultad, mit szabad és mit nem. E tapasztalatok árán látod előre a buktatókat, a veszélyesebb helyeket, és foganasítasz megfelelő óvintézkedéseket ellenük. Persze nem látsz mindent előre, amíg nem tapasztaltad meg, és időnként még ma is elesel. De olyankor felkelsz, leporolod magad, az agyad pedig elraktározza az újabb tapasztalatot, a túléléshez szükséges újabb tudást.

És lassan eljutsz arra a szintre, amikor már nem kell a párod hűsége miatt aggódnod, mert tudod, hogy te megtettél mindent, és tudod, hogy számára te vagy az ász, akinél jobbat úgysem talál.

Miguel, a szerelem a legritkábban jut ki a férfiaknak manapság, ha nem alfák.

Tudom ezt nehéz megérteni, de ha nem harcos alkat az ember, akkor belefárad ebbe a egészbe.

Már egy ideje nincs senkim, és az a bosszantó, hogy jól érzem magamat. Nyugodt vagyok, független és mindenre van időm.

Eleve amikor csajoztam aktívan olyan munkám, szakmám volt ami ezt lehetővé tette. Csak hogy nem éreztem magam jól, mert úgy gondoltam ennél az egyszerű szakmánál én sokkal többre vagyok képes. Nem is nagyon érdekelt, nem motivált semmi. Amikor váltottam, hirtelen minden időm elveszett, a bulizás, ismerkedés eltűnt az életemből.

Most 6 évvel kéaőbb jutottam el oda, hogy beérett a váltás, és a jó vágányon vagyok... érzem, hogy jófelé haladok.

Viszont 30 felett egyre nehezebb, úgy hogy a szabaság, függetlenség útját jártam eddig. Egy teljesen más világ fogadott a "nőerőpiacon". A legtöbb 25 körüli lány foglalt, aki valamire való... a többiek meg karrieristák, munkamániások, pszichók... Komolyan 30 évesen adjam fel az egészet? Kész, vége?

Még járni is alig tudtam amikor hagytam a francba az egészet és felszálltam a biciklire... most meg botladozok, nem tudom már hogyan kell járni. Tapasztalatom sincs már meg, csak tini szerelmek által, de ebben a világban nem használható a felnőtt nőknél.

Lassan el kell fogadnom, hogy a szerelemért már túl nagy árat kéne fizetnem, és egy "félállásban" erre koncentrálni. Fáradtan, 6-7 után egyszerűen nincs már energiám más emberekre, és örülök ha visszaérek a komfortzónámba. :(

Adjam fel életem álmát, a munkámat, a szenvedélyemet hogy újra ismerkedjek? Újra rendkívűl sok csalódás érjen, hiszen lélekben gyerek vagyok még... és alfa sem, emiatt exponenciálisan megnő a sikertelen próbálkozások száma.

Nem tudom mitévő legyek...

Próbálkozz kevesebbet rinyálni mert az a dráma amit itt lenyomtál kb

1 kutyát sem érdekli

2 Oscar szintű vergődès volt egy P*náèrt...

Ez a nagy ár nem az hogy tököt növessz és becsajozz

Gondolj már abba bele hogy nálad keményebb jobban fizető többet dolgozó és fontosabb embernek is van nője akkor miért pont neked ne lehetne?

Nem azért vagy Fáradt mert dolgozol hanem mert ennyit energiát vesz ki belőled az önsajnálat... És ez kívülről is látszik. És a nők nem mennek energiavámpir közelébe jegyezd már meg... Nem keresni kell hanem kivárni mert a nő is imádja a szexet és előbb utóbb rád repül egy

Vagy vergődsz tovább és végül hat macskával mikros kaját eszegetve egyedül megb*hatod magad a szuper munkáddal eggyüt

"És lassan eljutsz arra a szintre, amikor már nem kell a párod hűsége miatt aggódnod, mert tudod, hogy te megtettél mindent, és tudod, hogy számára te vagy az ász, akinél jobbat úgysem talál."

Tanulságos volt a hozzászólásod, Miquel.

Sosem lesz olyan, hogy ne kelljen aggódni, mert bármikor bekattanhat a nő, és ott hagy (jobb esetben, rosszabb esetben félrekúr).

Ezek után felmerült bennem a kérdés: megér ennyi vesződséget a p*na?

"Inkább a prostizás, mint egy kapcsolat, amiben Damoklész kardjaként lóg a fejem fölött a felszarvazás eshetősége."

Az nem zavar, hogy egész életedben életveszélyben vagy? Az életet élni kell. Kihasználni, különben ő használ ki téged.

"Sosem lesz olyan, hogy ne kelljen aggódni, mert bármikor bekattanhat a nő, és ott hagy (jobb esetben, rosszabb esetben félrekúr)."

Nem kattan be, ha fenntartod a szerelmét. Ez a szép benne. Hogy királynak, mindenhatónak, imádott félistennek érezheted magad mellette. Igen, felelősséggel, munkával jár. Meg kell ismerni a nő lelkét, tudni, mi a szeretetnyelve, megadni azt a törődést, ami érezteti vele, hogy szeretve van. Hogy királynő az életedben. Széppé kell tenni az életét, hogy ő is széppé tudja tenni a tiédet.

74-es bocs, neked holnap válaszolok.

Bár ilyen egyszerű lenne. Ha kimutatom a törődést a szeretet, unalmas leszek, és lapát.

Nem bölcs dolog kimutatni az érzelmeinket (teljesen legalábbis).