34 éves vagyok és szűz. Ha te lennél a barátom, mit reagálnál erre a tényre? Illetve az okokra?

Az ok az,hogy nincs különösebb ok.

Nem vagyok :

- csúnya

- vallásos

- szentimentális, házasságra váró

- furcsa,deviáns,disszociatív,lelkileg sérült

- és egyéb negatívum

Ami viszont vagyok :

- önazonos

- válogatós

- megfontolt

- elégedett az életemmel,legfőképp a munkámmal

- de ugyanakkor nyitott is

- és objektíven meg tudom ítélni, hogy jól is nézek ki.

Én nagyon megválogatom azt,hogy ki érinthet meg

és inkább vagyok egyedül,mint a nem megfelelő partnerrel.

Annyira elkeseredett és ösztönlény sosem voltam, hogy csak azért feküdjek le valakivel,mert legyen már valaki.

Ha jön,jön, ha nem,nem.

Erre külön sose kondícionáltam az agyamat.

Nem vagyok semmi jó ellen,de nem is küzdök görcsösen.

Igazából nem volt még kémia.

Nem volt olyan férfi,aki annyira "elkábított" volna,

( és itt nem feltétlen szerelemről beszélek, hanem pusztán fizikai vonzalomról ), hogy azt mondjam : uh, te kellesz nekem.

Szóval összegzésképp :

Megválogatom a partnereimet és számomra kémia nélkül nincs szex.

Az,hogy eddig még nem találkoztam olyan férfival,akivel ez működött volna,arról úgy érzem, nem én tehetek.

Ha te lennél a párom,én ilyen okokat hoznék fel.

Te mit gondolnál ?

Elfogadható, megérthető ?

Ha mondjuk 17 évesen lett volna olyan férfi, én már rég nem lennék szűz. Sőt, jó nagy k*urva lennék ( az ő saját bejáratú ku>rvája, szinte bármit megtennék kettőnk öröméért,de csak azzal a bizonyos illetővel!), mert szerintem szexelni baromi jó lehet.

Pusztán nem találtam hozzá megfelelő partnert.

Eddig.

Köszönöm, ha jön értékelhető válasz.

34/N