Bűn a megcsalás, szerető tartása?

Akkor pacsi! Te barátom konfliktus kerülő vagy! És persze én is. Amíg a barátom ráncba nem szedett és megértette velem, hogy nem dől össze a világ, ha szembenézzünk magunkkal és a problémákkal.

Sajnos a konfliktuskerülő magatartás az olyan, hogy ránk szakad az egész, előbb utóbb!

Én is így vagyok ezzel, most szorul a nyakam körül a hurok. Anno apám megcsalta anyámat, kiborult a bili és elvártak. De anyámnak ez annyira fájt, hogy 15 éven át képtelen volt túllépni ezen és szinte izzón gyűlölte érte. Én, hogy ne legyek bábu egyik oldalé sem, megszakítottam apámmal a kapcsolatot! Most jó egy évtizád után beszélünk megint, amiről nem tud anyám. Félek, hogy kiakadna. Eddig ment a titkolózás, de kezd rés lenni a pajzsomon, és egyre tágul. Nagyon rossz, hogy úgy teszek, mintha nem is létezne az apám, közben valamennyire az életem része. De vannak néha dolgok, hogy majdnem elszólom magam, látnak régi ismerősök a városban... és egyre jobban úgy érzem borulni fog a bili.

És én is úgy érzem magam, mint a taknyos kölyök, aki fél az anyjától, és pályázik a szeretetére. És nem is akarom megbántani, mert én végigéltem anyámmal a poklot, azért mert a fater összetörte a világát. És nem akarom anyut megbántani, és nem akarom, hogy árulásnak fogja fel. Úgyhogy én is érzem a hülyeségem súlyát és lassan jön az idő, amikor kénytelen leszek szembenézni ezzel a dologgal, mert szétcsúszik minden. Bár ne lennék ilyen gyáva féreg!

Be ismerem szar alak vagyok.

Asszem felcímkéztem neked egy sarkot, visszatetsző cím alatt... úgyhogy ha van ott egy kis hely én le is telepednék melléd és asszem át is értékelem az életem...

Basszus tényleg milyen jó dolga van a barátnődnek,hogy én hogy irigylem őt...

Istenem te tényleg ilyen hülye vagy kérdező?!!

Bezzeg ,ha tudná ,hogy félre akarsz d.ni ,nem lenne olyan jó dolga. Nálam a jó dolog nem ezt takarja!!! Szánalmas vagy....

Nos, nem volt türelmem végig olvasni minden választ, de igyekszem neked érdemleges választ adni és remélem nem mást ismètelek.

Mielőtt azt hinnéd, hogy a levegőbe beszélek tisztáznám: 7 éves kapcsolatom van, a kapcsolat legelején én léptem félre (nem voltam tisztában az érzéseimmel, az exemmel történt). Nálunk úgy zajlott, hogy elmondtam neki mit tettem. Egyrészt furdalt a lelkiismeret, más felől úgy éreztem, kijár neki az igazság, mert ugyan fáj, nyilván fájt, de megérdemelte, hogy ezek után ő döntse el, mit szeretne kezdeni ezzel a tudattal.

Nézd, én azóta bánom. Nem azért, megbocsátott nekem règes rég, de én olyan természetű vagyok, hogy nekem nem megy. Közhelyes, de igaz, hogy magunknak legnehezebb megbocsátani. A kérdés itt az, szerintem, hogy - mivel most vagy először ilyen helyzetben - te milyen természetű vagy? Meg tudnád bocsátani magadnak? Vagy nem?

Szerintem egyik sem elitèlendő, csak a megfelelő partner kell ehhez. Szerintem mielőtt cselekszel, nézz picit magadba. És most nem arra gondolok, hogy "szar ember vagyok ha megteszem?". Nem. Hanem arra gondolok, hogy próbáld megismerni magad. Tényleg vágysz erre? Vagy inkább arra a vad szexre vágynál a pároddal?

Puszta kíváncsiságból: miért gondolod, hogy azzal a lánnyal olyan jól alakulna a dolog? Mondta? Bizonyára voltak túl fűtött beszélgetések, de azzal biztos te magad is tisztában vagy, hogy a mondottak nem mindig tükrözik a valóságot.

Nem akarok beleszólni a kapcsolatotokba, úgyhogy csak egy tipp: mondd el a barátnődnek, mire vágysz szexuálisan, ha nem tudja vagy nem akarja megadni, elfogadod vagy sem, nagyban fogja befolyásolni a kapcsolatotokat a jövőben. Bizonyára erről is olvastál.

És egyébként, bár mi 7 éve vagyunk együtt, meg volt az ára. Sok szakítás, természetesen a külön eltöltött időszakokban mindkettőnknek volt több-kevesebb futó kalandja/kapcsolata, de mi mindvégig egymást kerestük másokban. De ez nyilván az én példám.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy igenis létezik olyan, hogy valaki az érzelmi és a szexuális vágyainkat egyformán kielégíti. Nyilván ahhoz, hogy ezt megtaláld, át kell esni dolgokon, meg kell tapasztalni dolgokat, ès! ha meg is találod az "igazit" (nevezzük így), azért fel is kell ismerni, hogy igen, ő az, akit keresek.

Úgyhogy én nem mondom, hogy tedd meg vagy ne tedd meg. Minden kapcsolat más és más, persze minden kapcsolatban vannak általánosságok, de a magja mindig egyedi szerintem. A lényeg, hogy tényleg mindig vállald amit teszel és annak következményeit, és ha pórul is jársz, vedd úgy, hogy tanulhatsz belőle, hogy aztán legközelebb olyan döntést hozhass - független mindenkitől :) - amit biztosan nem bánsz meg később.

Remélem segítettem.

Ha válaszolsz, Vivi a nevem.