A szex elsősorban a férfiakat érdekli, jó a nő is élvezi, de azért mégiscsak pusztán egy szívesség, amit néha meg kell tenni a férfinak, hogy ne háborogjon?

"Ó, dehogynem, hidd el, hogy ha köteleznek rá, akkor egyszerűen kikapcsol a vágy. Ahogy akkor is, ha úgy bánnak az emberrel, mint egy használati tárggyal, mint nem egy nővel, akit minden nap el kell csábítani, hanem mint valakivel akit megvettek, és most már kussoljon és teljesítsen.

Tapasztalat."

Én nem mondtam, hogy a nő az egy használati tárgy. Soha senkit nem tartottam annak. És azt se gondolom, hogy már megvettem és teljesítsen. Csak arra gondoltam, hogy ha jól működik a kapcsolat, akkor kölcsönösen kívánja egymást a két fél, nincs szükség és nincs értelme egymást újra és újra elcsábítani. Pontosabban: egy férfi ne gondolja azt, hogy már megvan a nő, innentől semmit sem kell tennem érte, ott az ingyen-nő az ágyban, de azt se hiszem, hogy a nőnek innentől minden alkalommal külön kéne imádkozni a szexért, mert kéreti magát. Én ezt akartam mondani. Ha az egyik valamiért drasztikusan kevesebb kedvet kezd érezni a szexhez, az érthetően fog a másikban visszatetszést kelteni.

És én is nőközpontúnak tartom magamat. Nagyon sok mindent megtettem a barátnőimért. Egyszerűen csak az a helyzet, hogy nem gondolom, hogy akármilyen helyzetbe bele kellene mennem a kedvéért, és mindig csak nekem kéne megértőnek lennem. Ettől még nem hiszem, hogy nem vagyok empatikus.