A szex elsősorban a férfiakat érdekli, jó a nő is élvezi, de azért mégiscsak pusztán egy szívesség, amit néha meg kell tenni a férfinak, hogy ne háborogjon?

Vagy a nővel!

Máris beillesztek egy levelet, amit olvastam, és egészen elképesztő

www.nlcafe.hu a forrás

"Kedves Edit,

Én a 8632-es levélre Kitti levelére szeretnék reagálni.Rossz volt olvasni a levelét ,mert szerinem ő teljesen egészségesen gondolkodik.Sajnos nekem is volt hasonló tapasztalatom és felkavarta az emlékeket.Kicsit azt érzem mintha a szexualitásukat rosszul megélő nőknél beindulna a 'dögöljön meg a szomszéd kecskéje is' effektus...A szülészeten feküdtem több szintén frissen szült anyukával amikor szóba jött a szex téma és egészen elképedtem azon ahogy a szoba többsége ecsetelte (hatból négyen),hogy milyen jó ez az időszak hogy most végre nem 'kell' ,és a terhesség is jó ok volt az elutasításra és végre a férjük nem 'nyaggatta' őket...Sőt hozzátették hogy vannak olyanok akik a 6 hetet se bírják kivárni és fujjogtak, hogy milyen anya az ilyen.Ez amúgy egy megyeszékhelyi kórházban volt 8 éve és ezek a nők a 30-40 körüliek voltak és nem az első gyereküket szülték.Én jóval fiatalabb voltam náluk, és a testemmel persze még nem ,de az agyammal már vágytam az ölelésre.De a véleményemnek nem adtam hangot ,mert bizony volt ebben a beszélgetésben egy 'jótanács tisztességes nőknek' hangnem idősebb nőktől a kezdő anyáknak.Volt olyan időszakom amikor egyedül neveltem a gyermekem,mert az apja sajnos sokkot kapott a felelősségtől és akkor is valami hasonló talán régimódi gondolkodásból eredő jótanácshalmazt kaptam az idősebb nőktől.Hogy 'te most anya vagy ne állj szóba senkivel','elég szégyen hogy egyedül maradtál nem kell ezt tetézni azzal hogy férfiakkal mászkálsz','neked most jobb ha nincs senkid ,mert ott van neked a baba' stb.Pedig sosem voltam csapodár és én tudtam,hogy a gyerekemnek is jobb lenne ha kiegyensúlyozott, párkapcsolatban élő, boldog anyukája lenne, de a környezetemben élő nők (családtagok és idegenek)azt éreztették velem,hogy ez önzés.És eleve szégyen az ami velem történt és szép csendben egyedülmaradva kéne csak a gyerekkel törődnöm.Ami amúgy a gyerekeknek már túl sok szerintem egy anyából ,főleg egy boldogtalan anyából,de ez más kérdés.Én hála istennek( és az önismereti tréningeknek :) )jól vagyok, boldog párkapcsolatban élek, és odafigyelek hogy meglegyen az egyensúly ,mert mindenkinek jobb ha a nő létemnek nem csak az anyai részét élem meg.Amúgy sokáig azt gondoltam a férfiak szörnyetegek ha megcsalják a kismama feleségüket,de hallva a másik oldalt bizony ilyen esetekben meg tudom érteni őket is. Gondolom nem az anyjukat akarták feleségül venni :)Elnézést a monológért és azért ,hogy nem kérdeztem, de nem tudtam megállni hogy ne írjam le a véleményem.Minden jót és további sok sikert a munkájához! Ildi

8655. kérdés: Ildi 2010-10-22 23:14:11

Nagyon köszönöm Ildi, hogy megírta! Nagyon hasznos!

Én mindig elképedek, amikor azzal szembesülök, hogy a nők nagy része - és sajnos ez hazánkra jobban jellemző, mint sok más országra - ilyen hatalmas álszemérem, és ellenérzés veszi körül a szexualitást, mintha valami bűnös dologról beszélnénk, holott a világ egyik legtermészetesebb öröméről van szó. Mindig gyanús egyébként, ha egy nő ennyire hártja a szexet. Nekem azért az is eszembe jut, hogy talán azért ennyire elutasítók, mert nem volt részük örömteli együttlétekben! Tehát a férfiak is ludasak lehetnek ebben a negatív hozzáállásban. És persze messzemnőkig egyetértek abban, hogy az ellenálló, magukat jó anyának tartó, hidegségükre büszke nők egy percig se csodálkozzanak, ha a férjek nem maradnak hűségesek mellettük. A nőnek feladata a támogató női melegség, vonzerő, a fény biztosítása a párkapcsolatban ahhoz, hogy mellette a férfi is sikeres legyen. Ugyanúgy feladata, mint az anyaság. És minden nő hálás érte, ha ezt megélheti. Erről igazán azok a nők tudnának mesélni, akik valamilyen oknál fogva - és nem saját döntésből - nem képesek megélni ezt. Edit"