Azért mert nagy mellem van, most rosszul kellene éreznem magam?

Egyszer s mindenkorra el kellene fogadnia mindenkinek azt, amilyen. Ez most nem a kérdezőnek szól, hanem úgy általában. Mondjuk én sem láttam még olyan nőt, aki elégedett lett volna magával :) De ezt, hogy folyamatosan másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, és ráadásul görcsösen meg akarunk felelni a pasiknak...

Ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozzunk magunkkal, és ne törekedjünk arra, hogy az adottságainkhoz képest a legtöbbet, legjobbat, legszebbet hozzuk ki magunkból. Törődjünk a testünkkel, edzzük, ápoljuk, öltöztessük fel a hozzá legjobban illően, és csinosan, sminkeljünk, foglalkozzunk magunkkal! De amin nem változtathatunk... Egyszerűen csak meg kéne próbálni mindenkinek meglátnia a jót az adottságaiban (mert mindennek két oldala van: mindennek vannak előnyei és hátrányai is!!!), és felszabadultan szeretnie azt, ami, aki. Vannak persze szélsőségek, és ami javítható, azon javítsunk. De borzasztó látni-hallani-átélni, hogy rengeteg, csinosabbnál csinosabb lány, nő, az egész életét azzal tölti, hogy utál magán valamit... Mellesleg ez meglátszik a kisugárzáson is. És sok pasit nem alapból az taszít, amit lát, bármilyen kisebb-nagyobb szépséghiba, hanem az a negativizmus, ami ilyenkor árad a nőkből.

Kell a visszaigazolás, persze. Jólesik, ha megbámulnak, dícsérnek. Van, akinek ebből több jut, van, akinek kevesebb. És?

És tudom, hogy tipikusan női dolog, de meg kéne próbálni nem folyton egymással versengenünk. Mindenkin van, ami szép, és ami kevésbé. Van, ami előnyös, és van, ami nem. Ha nincs nagy mellem, nem azzal fogok "érvényesülni", babárokat, elismerő pillantásokat learatni, hanem mondjuk egy szép szempárral. Csinos lábakkal. Popsival... Akármivel. Nem hiszem el, hogy tényleg egyetlen testrész körül kell, hogy forogjon egy NŐ önbecsülése.

Én sokat köszönhetek a páromnak ebből a szempontból, sokat tett azért, hogy jobban szeressem magam. Most már őszintén állíthatom, semmilyen problémám nincs magammal. Nem azért, mert nem lehetne itt-ott kicsit több, kicsit kevesebb, kicsit más... Dehogynem, persze, hogy lehetne. De nem az. Ezt a testet kaptam, ebben kell leélnem az életemet, és csak magamat mérgezem vele, ha nem látom meg, és nem értékelem a szépségeit. Ő észrevetetett velem néhányat, amire én korábban nem is gondoltam, hogy szép lehet bennem/rajtam.

Kívánok mindenkinek ilyen Társat! :)