Vallásos. Nagyon szeretem, felnézek rá, el tudom képzelni az életemet vele. De annyira vallásos, hogy nem érhetek hozzá. Fél éve ismerjük egymást, s kb ugyanennyi ideje együtt vagyunk. Mit gondoltok?

Hát ha ennyire szereted,várj rá! Erre nem tudok mást mondani. :)

Tudok viszont pár példát mondani,hogy miért nem jó ez a nagy önmegtartóztatás. Én magam ilyen konzervatív,vallásos környezetben nevelkedtem,úgyhogy van rálátásom a dolgokra.Szóval: nagyon sok olyat láttam, hogy fiatal (18-20 éves) fiúk és lányok azért ugranak bele egy házasságba,mert együtt vannak,járnak,de ugye nem szexelhetnek házasság előtt. Ezt megoldják úgy,hogy gyorsan összeházasodnak,megkapják azt,amire már nagyon vágynak...ez ideig-óráig jó is,de aztán rájönnek,hogy fiatalok még,ráadásul alig ismerik egymást...elvileg még előttük az élet,de gyakorlatilag már lekötötték magukat. És miért? Hogy szexelhessenek egy jót. Mondanom sem kell,elég nagy százalékban válás a vége. Pár éve iszonyúan megemelkedett a kb. 22 éves,már elvált emberek száma... Ami (a válás) elvileg ugye ugyanúgy Istennek nem tetsző dolog.

De tudok olyan példát is,hogy két fiatal megismerkedett a bibliaórán. Tetszettek is egymásnak,de főleg a hit és Isten iránt való elköteleződésük volt azonos,...ez volt igazából az összetartó erő. Olyannyira,hogy össze is házasodtak. Aztán jött a feketeleves a nászéjszakán. A lánynak nem volt jó a szex,a fiú meg ugye kívánta. 15 évet húztak le így egymás mellett... Megkeserítve egymás életét. Hiába tudtak nagyon jókat imádkozni együtt,és hiába volt a legfontosabb a hit az életükben,ha a nőnek minden aktus maga volt a pokol.

Elgondolkodtató...

Szerintem (és ezért sokan biztos megköveznek) ha két ember komolyan gondolja egymással,ismerjék meg egymást kívül-belül,testileg-lelkileg...mert aztán egy életet kell eltölteniük egymással békében,hitben,harmóniában...egészséges szexuális élettel...